A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2007 (Debrecen, 2008)

Történettudomány és művelődéstörténet - Orosz György: Énekeljetek az úrnak minden föld. A „Mesterek mestere” katekizmusi ének a római katolikus és az ortodox vallási kultúrában

LXXII. Ad numerum presbyterorum Moysi (Num. XI, 24), vei discipulorum quos Dominus elegit, in Evangelio: Post

haecautem designavit Dominus et aiios septuaginta duos, etmisitiilos binos ante faciem suam in omnem civitatem (Luc. X,i). C. Ad martyrum fructum sive virginum. In Evangelio: Dabunt fructum aliud centesimum (Matth. XIII, 8). Numerus ille absolutam perfectionem signifkat, slcut de electis dicitur: Qui reliquerit domum, auf fratres, autsorores; et caetera quae sequuntur: centuplum accipiet, et vitam aeternam possidebit (Matth. XIX, 29). Centum etiam quantitatem temporis indicat, ut Isaias, Centum annorum puer morietur; et caetera (Isa. LXV, 20). Est et in Evangelio centesima ovis (Luc. XV, 4), quam Christus sacris suis humeris imponensad coelestem patriam detulit. M. Millenarius numerus pro perfectione omnium numerorum ponitur, et pro perfecta bonorum omnium actione. Sic Petrus in Epistola: Unum vero hoc non lateat vos, chorissimi, quia unus dies apud Deum, sicut mille anni (II Petr. III, 8). Nam in cognitione Dei, praeterita, praesentia et futura sunt aequaliter praesentia; et quae longa, sive brevia nobis videntur temporum curricula, aequalis spatii sunt apud Deum. Hos igitur certos sacratosque numéros exempli tantum causa protulimus. Sunt vero praeter eos plurimi, vel pene omnes sacrati, qui quo modo fiant, ipse divinae lectionis scrutator invenies. Eucherius: A szellemi értelem szabályainak könyve H fejezet A számokról

59 Miután befejeztük ezeknek a neveknek az előadását [az előző fejezet tartalmára utal - 0. H.], röviden szóljunk azokról a számokról is, amelyeket a példázatok misztikus rendszere a szentségek között híresebbé tett. 1. Ez a szám az Istenség egységére vonatkozik. A mózesi öt könyvben: Mózes Ötödik Könyvében: Halld, Izrael, az Úr a te Istened az egyetlen Úr (Mózes 5, VI, 4). És az Apostol: Egy az Isten, egy a hit, egy a keresztség (Efézusbeliekhez IV, 5). És Noé bárkája, amellyel a Szent Egyházat jelölik, egy singben [rőf ben, könyökben - 0. H.] számolják a méreteit (Gen. VI, 16), mivel az egyetlen Isten szemlélésében örök nyugalmat érnek el. 2. Az isteni törvény két testamentumára vonatkozik, a Királyok könyvében: És csinált a Dabirba [a szentek szentjébe - 0. H.] két tíz könyök magas kerubot (III Kir. VI, 23). Kettős parancsa van a szeretetnek, tudniillik az Isten és a felebarát szeretete. Ketten a földben, ketten a malomban, ketten az ágyban (Lukács XVII, 31) olvasható a szent Evangéliumban. 3. A Szentháromságra vonatkozik. János levelében: Hárman vannak, akik bizonyságot tesznek az égben, az Atya, az Ige, és a Szentlélek, és hárman vannak, akik bizonyságot tesznek a földön, a lélek, a víz és avér{\ János, V, 7). És Mózes I. könyvében: Három szál szőlővessző (Gen. XL, 10). 59 A latin nyelvű forrást magyarra fordította: Dr. ÓBIS Hajnalka. 4. A négy Evangéliumra vonatkozik, Ezékielnél: ÉS azok közül négy állat képmása látszott (Ezékiel 1,5). Miként a Paradicsom négy folyója (Gen. II, 10). A négy betűből álló nevet négy héber betűvel írják. A szent keresztet négy szarvval jelölik, ahogy Habakuknál: A szarvak az őkezeiÔOT(HabakukllU). 5. Mózes öt könyvére vonatkozik, az öt oszlopcsarnokra (János V, 2), azöt kenyérre (János VI, 9), az öt sebre (János XX, 25) az Űr testén. Az Apostol ezt mondja: A gyülekezetben akarok öt szót szólni értelmemmel (I Kor. XIV). 6. A hatodik napra vonatkozik, amelyen az Ür az embert a föld összes állatával együtt megteremtette. A Genesisben: Teremtsünk embert a mi képmásunkra és hasonlatosságunkra (Gen. 1,26). És kicsivel később: És lett este és lett reggel, hatodik nap. (Ugyanott 51). A hatos szám a befejezettséget foglalja magába, ezenkívül le van írva, hogy Isten hat nap teremtette a világot, és az öt naphoz még egy hozzákapcsoltatik, hogy a törvény az Evangélium révén betöltessék. Hat világkorszak van: öt már elmúlt, a hatodik Keresztelő Jánostól és Krisztus megtestesülésétől a világ végéig tart, ezen kívül a hatodik nap teremtette Isten az embert saját képmására, mivel abban a hatodik korszakban nyilvánul meg az Evangélium révén a mi gondolkodásunk újraformálása [megreformálása - 0. H.], mivel az ő képmására teremtett bennünket. Az a hat vizeskorsó is a hat korszakot jelenti, amelyekkel kapcsolatban az Úr azt parancsolta, hogy töltsék meg vízzel és azokban a víz borrá változott (János II, 6), hogy a már a törvényben és a prófétákban nyilvánvalóvá vált Krisztust felfogjuk. Tehát az a hat időszak, amelyek részekre vannak osztva és elkülönítve egymástól, olyanok mintha üres edények lennének, amelyeket csak Krisztus tölt meg. És üresen [hiábavalóan 0. H.] múltak el azok az idők, kivéve, ha azokban az Ür Jézus Krisztus eljövetelét előre jelezték. Megteltek tehát a vizeskorsók, azaz beteljesültek a próféciák. 7. A hetedik napra vonatkozik, amelyen, miután mindent befejezett, az Úr megpihent. A Genezisben: És megpihent Isten a hetedik napon minden munkától, amit végzett (Gen. II, 2). Ez a szám emberi gondolkodás szerint a legnagyobb tökéletességet jelenti, mivel ez az első páros és az első páratlan számból áll: az első számból, amelyet osztani lehet, és az első számból, amelyet nem lehet elosztani. Innen van a jubileum, amely a tökéletes nyugalmat fejezi ki, hét hetes egységből áll. Innen van a hétíéíek, amely Isten trónusa előtt van (Apok. 1,4). És a Szent Lélek hétszeres kegyelmét jelentette a hét kenyér, amellyel Krisztus négyezer embert lakatott jól (Máté XV, 34). 8. Az Úrfeltámadásának napjára vonatkozik, azaza nyolcadikra. A zsoltár címében A végére a nyolcadikért (Zsoltárok VI, 1). 9. A kilencedik óra szentségére vonatkozik, amelyen az Úr a Lelket kiküldte. Az Evangéliumban: Kilenc óra körül hangosan kiáltott Jézus (Máté XXVII, 46). Kilenc neve van a drágaköveknek, és kilenc angyali kar van. 10. A Tízparancsolatra vonatkozik, azaz a tíz tanításra, amely két törvénytáblára van írva. A zsoltárokban: Tízhúrú hangszeremen zsoltárt énekelek neked (Zsoltárok, CXLIII, 9).