A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2007 (Debrecen, 2008)
Történettudomány és művelődéstörténet - Boldog Zoltán: Török lófejvért a Déri-gyűjteményből. Páncélos csatalovak az ókorban és az iszlám világában
8. kép Török lófejvértek 16-17. sz (STONE 1999, Fig. 2141,2,6;R0BINS0N 1995, Fig. 37) jancsikokat (JAKAB 1883,794). Bécs 1683-as sikertelen ostroma után a visszavonuló török sereg felszereléséből a keresztények több esetben zsákmányoltak török lópáncélokatés lófejvérteket. Ezek a különféle helyekről szerzett török „trófeák" ma is a hadimúzeumok ritkaságai közé tartoznak (KARLRUHER1991,101-110; ROBINSON 1995,69-70; STONE 1999, Fig. 124; TEMESVÁRY1995,189). A nyugati hadimúzeumoknak nem minden török lóvértje hadizsákmány. I. Abdulmedzsid szultán 1839-ben az isztambuli szultáni fegyvertárból sok régi fegyvert kiselejteztetett, ekkor kerültek az európai magán-, majd közgyűjteményekbe a jelenleg Torinóban, Londonban, Bernben (2 db), Párizsban, Drezdában és Firenzében (2 db) őrzött török sodronyoslemezes lópáncélok, és sok török lófejvért is. Ezek majdnem mindegyike törökként van kiállítva, mivel török fegyvertárból valók, de többet mameluknak tart a szakirodalom. Az bizonyos, hogy akármikor készült, akárhonnan való volt, a török sereg használhatta valamikor, de pontosabb eredeztetésük nehéz. A berni és párizsi lópáncélok hiányosak voltak, és egyes részeiket hibásan egészítették ki a XIX. században (ROBINSON 1995, 69-70,83-84). A DEBRECENI DÉRI MÚZEUM TÖRÖK LÓFEJVÉRTJE A debreceni lófejvért (7. kép) szerzési körülményei és vételára ismeretlen. Déri azi922-es gyűjteményleltárban említi először 12 . A lófejvért homloklemeze egyetlen vaslemezből készült, felülete díszítetlen, csak enyhe kanellúrák vannak rajta hosszában. A hosszú, orr felé keskenyedő homloklemez a szem fölött és a fül tövénél enyhén kidomborodik. A lemez egykor bélelve volt, a bélés felvarrására szolgáló lyukak a perem mentén végig megvannak. A sodrony maradványa még két helyen kétoldalt megvan, mindhez két-két kisebb vaslemez csatlakozik. Némelyik lemez sérült. A lemezek pereme szintén lyuggatott minden oldalon, ide további láncvértezet tartozott, ami ma már hiányzik. A fejvért egy nagyobb, sodronyos-lemezes lófejvért része volt, amiről szimmetrikusan választották le. A lófejvért nagynak tűnik, de a több török példány is hasonló méretű. A debreceni lófejvért Isztambulban őrzött legközelebbi párhuzamai között XVI. század elejéről való zsákmányolt perzsa (ROGERS 2000,149,91-92) és eredeti török példányok is vannak (ÖZKAN 2001,60, 12 „Ló fejpáncél. A vosból kovácsolt páncél fedi a fej egész első részét. A fej oldalát véső páncélrészekbői megmaradt 4, sodronypáncélhoz erősített lemez, melyek valószínűleg szíjazattál voltak a lótejhez csatolva. A fejpáncél nagysága különös nagyalakú lóra vall. A janitsárlovak ilyen páncélokkal voltak ellátva. Török XVIIsz." (DÉR11922,158). Déri a fenti megállapításban téved. A janicsárhadtestnek nem volt semmilyen lovassága, bár a janicsárokat megtanították lovagolni kiképzéskor (GENERÁL 1986,24).
