A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2007 (Debrecen, 2008)

Régészet - K. Zoffmann Zsuzsanna: A Hajdú-Bihar megyei újabb régészeti ásatásokról származó őskori embertani leletek

tak össze. A gerinc többi csigolyája nem őrződött meg. - A17/21 sírból való adultus-maturus korú férfi bal oldali alkarja jóval halála előtt eltört, az ulna nyaki részén jól látható az egykori törés vonala. A gyógyulás közben gyulladás lépett fel, a megduzzadt csontrészleten (az egészséges ulna 19x15 mm-es átmérőjével szemben az átmérő itt 21x22 mm) sipolynyílások mutatkoznak. Ugyané férfi bal oldali tibiáján periostitis nyomai figyelhetőek meg. - Csontdaganat látható az51/55 sírban nyugvó maturus korú férfi jobb oldali femurján, a csont közepén, mediális oldalon, közvetlenül a linea aspera mellett, azzal párhuzamosan, 40x19 mm hosszan elnyúló duzzanat felszínén sipolynyílás, illetve törésre, vagy csontrepedésre utaló nyom nem látható. - A 27/31. sírból való női csontváz jobb oldali femurja igen erősen meggörbült, külsérelmi nyom nem volt megfigyelhető. A csontokon lévő aránylag sok kóros elváltozással szemben, a 6 ilyen szempontból megfigyelhető felnőtt esetében, aránylag ritkák a fogazott megbetegedések. A 6 férfi és 2 nő megőrződött összesen 77 foga közül csupán 1 esetben fordult elő caries, 7 fog hullott ki még az egyén halála előtt és 2 esetben fordult elő tályog az állkapocs-csontokon. II. 2. Alföldi Vonaldíszes kerámia (AVK) - Esztár kultúra Berettyóújfalu—Nagy-Bócs dűlő A lelőhelyen Dani J. régész a középső neolitikus kultúra 5 sírját tárta fel, melyekből 1 gyermek, 3 férfi és 1 nő - a területen végzett gépi munka következtében igen töredékes, hiányosan megőrződött - csontmaradványai kerültek elő. Morfológiailag és metrikusan csupán azadultus korban elhunyt egyetlen nő koponyája volt részben elemezhető (179/540). Az eredetileg feltehetően hosszú, mesokran agykoponya középszéles, a tarkó curvoccipitális profilú, a bigoniális szélesség nagy. A számított testmagasság szerint a nő alacsony termetű volt. A csontmaradványok alapján a nő gracilis testalkatú lehetett, ellentótben a 175/419 és a 176/420 jelzésű sírokba eltemetett férfiakkal, akiknek csontozata kifejezett robuszticitásra utal. Az első férfi esetében az erőteljesen bilaterális mentum, a második esetében pedig a torust alkotó járomív töve érdemel figyelmet, de a 179/476. sírban nyugvó 12-14 éves gyermek vastag koponyafala is robuszticitást jelez. Ez a kettőség, vagy nemi dimorfizmussal, vagy tipológiai heterogenitással magyarázható. Anatómiai variációként csupán a 179/540 sírbeli aduitus nő koponyáján látható sutura metopica, illetve lambdacsontjában megfigyelhető néhány kisebb varratcsont említhető. Kóros elváltozás a csontmaradványokon nem volt. A vizsgálatra alkalmas 2 férfi és 1 nő fogazatán (összesen 47 megőrződött fog és 73 megfigyelhető alveolus) 9 caries és 6 tályog fordult elő, az életben kihullott fogak száma 10. A176/420. sírbeli férfi bal felső M3 foga impaktált. II. 3. Gáva kultúra Berettyóújfalu—Nagy-Bócs dűlő A lelőhelyen Dani J. által végzett régészeti ásatáson egy késő bronzkori, a Gáva kultúrába tartozó sír is előkerült (781/1869), amelynek jelentősége egyértelműen abban van, hogy e kultúra népességének eddig egyetlen ismert temetkezését képezi. Az adultus-maturus nő csontmaradványai töredékes, hiányos agykoponyából, az arckoponya töredékeiből valamint töredékes vázcsontokból állnak. Morfológiailag és metrikusan, a spherikus, bomba körvonalú agykoponya igen rövid, igen széles, igen alacsony, eredetileg minden valószínűség smMhyperbrachykran, ortho/hypsi-chamae/metriokran lehetett. A homlokcsont töredékes, a tarkóprofil közel planoccipitáíis. Az arci rész nem rekonstruálható, az orbitális index eredetileg hypsikonch lehetett, a bigoniális szélesség közepes. - Az eltemetett nő gracilis alkatú, testmagassága a kis kategóriába tartozik. A csontokon kóros elváltozás (pl. cribra orbitalia, vagy spondylosis) nem, látszódott, a szeméremcsonton szüléssel, illetve terhességgel kapcsolatos elváltozások voltak megfigyelhetőek. A homlokcsont jobb oldalán, a metopion mellett lencsényi exostosis ío\du\l elő. A megőrződött 20 fogon caries, vagy rendellenesség nincs, a 23 megfigyelhető alveolushoz kapcsolódva, kóros elváltozás nem fordult elő. II. 4a Szkíták Berettyóújfalu—Nagy-Bócs dűlő A lelőhelyen (Dani J. ásatása) két szkíta korba keltezett sír is előkerült, mindkettőbe aduitus korban meghalt nőt temettek. A csontmaradványok mindkét esetben annyira töredékesek és hiányosak voltak, hogy érdembeli elemzésükre nem volt lehetőség, csak annyit lehetett megállapítani, hogy mindkét fiatal nő valamely gracilis taxon képviselője lehetett. Kóros elváltozást a csontokon nem lehetett megfigyelni, fogak nem őrződtek meg. II. 4b Szkíták Polgár-Királyér part [M3/29] A lelőhelyen, V. Szabó G. ásatásán, egy kisebb, szkíta-kori gödör került elő, melynek felső szintjében három egymásra dobott gyermek csontváza, majd a lejjebbi szinten egy negyedik gyermek csontváza feküdt. A terület távolabbi részén lévő gödörben egy ötödik gyermek, ugyancsak teljes csontváza került elő. Kóros elváltozás csupán a 348/449-3. jelzésű váz esetében volt megfigyelhető. A 8-10 éves korú gyermek koponyájának varratai életkora ellenére már összecsontosodtak. Ektokraniálisan a koronavarrat összecsontosodási fokozata III, a nyílvarraté lll-IV, a lambdavarraté pedig III. fokozatú. A varratok korai összecsontosodása során az agykoponya természetellenesen szélessé vált (vö. 23,25 ós 28. méretet). A lambdavarratban egyébként sok kis méretű varratcsont látható. - Ugyané gyermek bal oldali felső PM2 fogának elülső oldalán, nagyobb méretű caries alakult ki. Valamennyi gyermekcsontváz teljes volt, sem csonkítás, sem erőszakos halálra utaló nyomok, az igen jó megtartású csontokon nem fordultak elő.