A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2007 (Debrecen, 2008)
Régészet - Nagy Márta: A Hajdúbagos/Cehalut csoport leletei a Sebes-Körös vidékéről
ra hatása miatt (NÉMET11999,171). Ilyen leletanyaggal körvonalazható a Hajdúbagos/Cehalut csoport is, mely csoport elterjedési területének keleti része a Károlyi síkság mellett az Ér és a Kraszna völgyére is kiterjed (NÉMET11990,44). A Hajdúbagos/Cehalut csoporthoz tartozó leletanyagot az Alföld felől lehet követni a Tasnádi dombvidék, a Kraszna, a Berettyó mentén a Szilágyságba, egészen $imleu Silvanei /Szilágysomlyóig (NÉMET11999,173). A Körösszakálon előkerült leletek a somlyói medencében előkerült lelőhelyek anyagával mutatnak párhuzamot. Egyik ilyen lelőhely a Crasna/Krasznai telep, ahol az ásatok megfigyelték, hogy a telep alsó szintje a Wietenberg kultúra 4. fázisához köthető, míg a felső réteg a Hajdúbagos/Cehalut csoport leletanyagát tartalmazza. Hasonló jelenséggel találkoztak $imleu Silvanei/Szilágysomlyón, a Báthori kastéllyal szemben végzett ásatáson is. A Hajdúbagos/Cehalut csoport nyugati elterjedési területén gyengén érezhető, ami a Somlyói medencében karakteres, nevezetesen, hogy a Hajdúbagos/Cehalut csoport itt rátelepült a Wietenberg kultúra településeire, ezért a Wietenberg kultúra még hatással volt a Hajdúbagos/Cehalut csoport fazekasságára (BEJINARIU 2001,160). Záuan/Zovány Dâlma Cimitrului lelőhelyen pedig azt figyelték meg, ami a körösszakáli leletek esetén is feltűnő, hogy néhány töredéken a késő Ottomány kultúra hatásait lehet felfedezni, de az anyag már a késő Ottomány kultúrát követő periódushoz tartozik (BEJINARIU 2001, 161. Pl. Il-lll). Természetesen Körösszakálon és Körösszegapátin a Wietenberg kultúra hatása nem olyan erős, mint a somlyói medencében, mindössze egy-két töredéken látható. Az Ottomány kultúra hatásai erősebben, a halomsíros kultúra hatásai még gyengébben érződnek. Ebből adódóan felmerülhet a kérdés, hogy valóban számolhatunk e az adott esetben halomsíros jelenléttel, vagy csupán a késő Ottomány lakosság ós a halomsíros kultúra jegyeit hordozó csoportok kereskedelmi, illetve kulturális kapcsolatáról van e szó. Ezzel kapcsolatban meg lehet vizsgálni a szintén a halomsíros kultúra helyi, középső bronzkori hagyományokkal (Füzesabony és Vatya kultúrák) rendelkező csoportjának, a Rákóczifalva csoportnak a helyzetét. A két csoport egy időben élt, a Rákóczifalva csoport kialakulását is a RBB2 időszakra teszi a kutatás, és további hasonlóság, hogy ennél a csoportnál is jóval erősebben jelentkeznek még a középső bronzkori fazekasság hagyományai (KOVÁCS 1981). Leletei megtalálhatóak Szolnoktól egészen Mindszentig, Szentes környékén és Csongrád-Felgyőn (TROGMAYER1992, 351-356), illetve a Vajdaság északi részén is (TROGMAYER1985,7). Jelenleg úgy tűnik, hogy a korai halomsíros kultúra (Szentes-Nagyhegy, Szentes-Ecser) már korábban megjelent, a Rákóczifalva csoport majdani településterületén is (V. SZABÓ 1999,65), majd később egymással párhuzamosan éltek. Leletanyagában még az északnyugati anyaterületekről ismert edények vannak, valamint koszideri fémek datálják ezeket a településeket illetve temetőket. Szabó Gábor úgy tartja, hogy a Rákóczifalvi csoport nem vándorlás eredményekónt alakult ki, hanem a már korábban ott (azaza dél-alföldön) élő halomsíros elemek és a középső bronzkori népek itt élő, vagy ide költözött hordozói valamilyen módon összevegyültek és létrehozták ezt az új arculatú művelődést (V. SZABÓ 1999,65). A halomsíros kultúra hatása ebben az esetben egészen Szolnok térségéig követhető a Tisza mentén. Halomsíros jelenléttel a dél-alföldi (Szeged, Szentes és Hódmezővásárhely környéki) lelőhelyeken kívül számolhatunk még Békéscsaba és Békés környékén (MRT 1998,95., 118., 366., 428., 657), itt általában a terepbejárásoksorán a kóső-Gyulavarsánd lelőhelyeken kerül elő halomsíros kultúrához sorolható kerámia. Kaszaper határában, szintén terepbejárás során lokalizáltak két halomsíros kultúrához tartozó lelőhelyet (BÁLINT-BATÓ 2003,160). Emellett megtalálhatók a halomsíros kultúra leletei a szarvasi (MRT 1989,73-, 81., 236., 240., 263., 406,429., 458) járásban, itt a korai fázishoz tartozó lelőhely is van (Szarvas-Vajda P. u. 8). A szeghalmi járásban (MRT 1982) a terepbejárások során Hajdúbagos/Cehalut csoporthoz, tartozó leletek kerültek elő (MRT 1982,29. 1.1., 5,7,11., 30. t. 2-4., 6., 31. 1.1-3., 9,12., 15., 32. 1.12., 15). A dél-alföldi, Csongrád-megyei halomsíros lelőhelyeken megismert leletanyag jegyeivel csak ritkán találkozunk a Sebes-Körös vidéki kerámiákon, a Békés-megyei és a körösszegi, valamint körösszegapáti leletek között több a hasonló vonás. Ennek egyik oka az lehet, hogy ebben az esetben sem beszélhetünk halomsíros vándorlásról, hanem fazekasságuknak csak bizonyos elemei jutottak el erre a területre - akár kereskedelmi, akár kulturális kapcsolatok útján. A Rákóczifalva csoport esetében Szolnokig követhető a halomsíros hatás, és Körösszakái, valamint Körösszegapáti is nagyjából ebben a vonalban, illetve még ez alatt található, de jóval keletebbre. Valószínűnek tűnik ez a feltevés a bemutatott leletek esetében, hiszen valóban kevés azoknak a formáknak, illetve díszítéseknek a száma, amelyek egyértelműen a halomsíros kultúrához köthetőek. Viszont nem tartom azt sem kizártnak, hogy egy kisebb halomsíros migrációval mégis számolhatunk, ami néhány családot foglalt magába, és ők hozták volna a Sebes-Körös vidékére magukkal a fazekas hagyományaikat, majd alakították ki az itt élő népességgel együtt a Hajdúbagos/Cehalut csoport leletanyagát magába foglaló műveltséget. 11 Ezt támaszthatja alá a Debrecen-Bellegelő-Kondoros Parton előkerült néhány bronzlelet 12 , amelyeket egyértelműen a késő bronzkon. időszakába lehet sorolni, és amelyeknek közelében terepbejárás során halomsíros cserepek kerültek elő. Ez alapján feltételezték a megtalálók, hogy a bronztárgyak is egy halomsíros temetőhöz tartozhattak (DANI 2006,223,224). Bármelyikfeltevés legyen igaz, alátámasztható az a megfigyelés, hogy a halomsíros kultúra megjelenése nem hullámszerű betelepülési horizontokkal történt, hanem különböző eredetű közösségek kisebb csoportjainak lassú, de folyamatos beszüremléséről lehet szó (V. SZABÓ 1999,64), esetleg ezeknek a közösségeknek a kulturális/kereskedelmi hatásáról. A leletanyag tehát még őrzi a helyi lakosság tradícióit, és a nem mindennapos használatra utaló tárgyak (kör alakú, négyszögletesre formált 11 E feltevés bizonyításához azonban egyenlőre még hiányoznak azok a temetők, amelyeken a halomsíros hatást, illetve annak változásait nyomon lehetne követni. 12 Három darab háromszög átmetszető, lekerekített végű, girlanddíszes bronzkarperec, ebből kettő töredékes, két darab bronzpityke töredéke, és egy lemezből készült bronz Noppenring töredéke (DANI 2006,224).