A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2007 (Debrecen, 2008)
Régészet - Nagy Márta: A Hajdúbagos/Cehalut csoport leletei a Sebes-Körös vidékéről
4. típus: Kidolgozásában az előző típushoz hasonló, ám erősen, ívelten kihajló peremű fazekak is megfigyelhetőek a leletanyagban (VII. t. 8-9.1. ábra 1.4). Ezeknek általában két füle van, melyek a nyakra, illetve a vállra támaszkodnak. Az Ottomány kultúra leletanyagában, a lelőhelyhez viszonylag közel eső Bakonszeg-Kádárdomb lelőhelyen nagyszámban megtalálható eza típus (SZ. MÁTHÉ1988. PI.1.4, Pl. 18.3-4)- Előfordul a Wietenberg kultúra (BEJINARIU 1998. Pl. II. 2) leletei között is, valamint a Hajdúbagos/Cehalut csoportban (KACSÓ 1997. Pl. I.4.; BEJINARIU—LAKÓ 2000. Fig. 4.1.; BEJINARIU 2001. Pl. IV. 3), akárcsak az előző típus darabjai. 2. Bögrék 1. típus: Kissé kihajló, lekerekített peremű, gömbös testű bögre (VIII. t. 1-3., XII. t. 5-7., I. ábra 2.1). Nagyon gyakori forma az Ottomány kultúrában (BADER1978. Pl. XVII. 28. SZ. MÁTHÉ1988. Pl. 7.3), megtalálható a kései Wietenberg kultúra (CIUGUDEAN1997. Fig. 3.8), a halomsíros kultúra (V. SZABÓ 1999.12. kép 2.; KEMENCZE11968.7. kép 8.; NAGY 2005a. 4. kép 6), és a Hajdúbagos/Cehalut csoport (KACSÓ 1997 Pl. XI. 5.; BEJINARIU— LAKÓ 2000. Fig. 8.7; BEJINARIU 2001. Pl. II. 2) leletei között is. Az élesebb válltörésű bögretöredékre (VI. t. 8) is találunk párhuzamot Pijcolt/ Piskoltról (KACSÓ 1997. PL XI. 3), és Oradea/Nagyváradról (BULZANGHEMI5-FAZECA5 2000, PL III. 3). Az egyik bögre annyiban tér el a többitől, hogy enyhén nyomott gömbös testű (XII. t. 8). Hasonlóak vannak az Ottomány (OLEXA1983, Obr. 2. 7.; CHIDIO5AN1974, Pl. II. 4.), de főként a halomsíros kultúra leletei között (DUSEKi98o,Tab. IV. 1., Tab. VI. 14.; TORBRÜGGE 1959, Taf. 25.24), valamint a Hajdúbagos/Cehalut csoport lelőhelyein is (BEJINARIU 2001, Pl. V. 1). 2. típus: Enyhén kihajló peremű, hengeres nyakú, gömbös, nyomott gömbös testű bögrék (VIII. t. 6-10. I. ábra 2.2). Legközelebbi analógiái megtalálhatóak az Ottomány kultúra (ANDRITOIU1978, Pl. 1.1,4.; ROTEA1994, PI. III. 8) késői szakaszában (ORDENTLICH 1965, Pl. IL; OLEXA 1983, Obr. 3.3): Dolny Peter lelőhelyen (DUSEK1969, Abb. 14. 9., Abb. 15.7., Abb. 16.4), a Hajdúbagos/Cehalut csoport (NÉMETI 1978, Fig. 2. i„, Fig. 6.2., Fig. 10.2.; KACSÓ 1997, Pl. XI. 6.; BEJINARIU—LAKÓ 2000, Fig. 24.1; NAGY 2005, VI. 1.1) a Piliny kultúra (KEMENCZEI1984, Taf. XXXVI. 1., 4,6), és az Igrita csoport (CHIDIO$AN-EMŐD11982, Fig. 6.4) leletanyagában is. Egy töredéken figyelhető meg kissé élesebb válltörés, ami szintén a halomsíros kultúra egyik jellegzetes bögretípusát mutatja (TROGMAYER1985, Taf. 16.189-1.; NAGY 2005,4. kép 8). 3. típus: Kónikus testű, rövid nyakú, kihajló peremű, perem fölé emelkedő fülű bögre (IX. 1.1-2.1. ábra 2.3). Viszonylag ritka típus, analógiáit megtalálhatjuk az Ottomány (BADER1978, Pl. XXX. 2., 6), a Wietenberg kultúra leletei (BEJINARIU 2003, Pl. II. 7) között és a Hajdúbagos/Cehalut csoportban (KACSÓ 1997, Pl. VII. 8.; BEJINARIU—LAKÓ 2000, Fig. 24. B. 4-, BEJINARIU—LAKÓ— SANA 2004, Pl. V. 1-2., Pl. VI. 4). Még szintén ehhez a típushoz sorolhatóak a kihajló peremű, gömbös testű, szintén rövid nyakú kicsi bögrék (VIII. t. 4-5). Ilyen bögréket ismerünk a halomsíros kultúra és a Hajdúbagos/Cehalut csoport leletei között (NAGY 2005.a, 4. kép 7.; 2005. V. 1.1). 4. típus: Alacsony, félgömbös testű bögre, füle kissé a perem fölé emelkedik, és a vállra támaszkodik. A díszítetlen darabhoz (XIII. t. 3.1. ábra 3. 4) hasonló típusú bögre Diosig/Diószegen, a késő Ottomány kultúra egy sírjában (GHEMI52004, Pl. II.), Biharea/Biharban (DUMITRA^CU 1994, PL XLV. 5-6) és Hajdúbagos—Daraboshegyen (KOVÁCS 1970,1. ábra 5) került elő. Az egyik bögre a vállától lefelé vízszintesen és haránt irányban bekarcolt vonalakkal díszített, valamint enyhén omphaloszos aljú (XIII. t. 2., I. ábra 2.4). Ehhez hasonló bögrét ismerünk a halomsíros kultúra köréből (JILKOVÁ1958, Obr. 5.6), a maisbirbaumi edénydepóból, azzal a különbséggel, hogy ezen csak haránt irányú bekarcolások vannak, és a vállvonala is hangsúlyosabb (NEUGEBAUER 1994, Abb. 90.4). A bögrét díszítő vonalköteg motívum az Ottomány kultúra edényein is megtalálható (BADER 1978. Pl. XVIII. 1., 9.; NÉMETI-MOLNÁR 2002,28. t. 2). Az omphaloszos alj azonban főként a halomsíros kultúra edényein gyakori (HANSEL—KALICZ1986, Taf. 8. 73d.; TORBRÜGGE 1959, Taf. 25.24, Taf. 30.38-39.; BOROFFKA 2005, Fig. 4.1 a-b.). 5. típus: Egyenes aljú, egyenes falú, lekerekített peremű, gyengén kidolgozott, kissé durva felületű csésze, vagy maroktálka (IX. t. 3.1. ábra 2.5). Hasonló darab a Wietenberg kultúra egyik településéről ismert (BEJINARIU 1998, Pl. II.1), valamint a halomsíros leletek között, illetve késő Ottomány telepen halomsíros hatásra is előfordul ilyen forma (JILKOVÁ 1958, Obr. 12.8). 6. típus: Perem fölé húzott szalagfüles bögre (IX. t. 4.1. ábra 2.6), vízszintes irányban bekarcolt vonalakkal díszítve. Ennél a darabnál az is elképzelhető, hogy nem bögre, hanem a bögrénél kissé nagyobb méretű korsó, esetleg merice. Erre találhatunk párhuzamot az Ottomány kultúra (SZ. MÁTHÉ1988, Pl. 32.13), és a Hajdúbagos/Cehalut csoport leletei között (BEJINARIU 2001, PI. III. 3) 6 . Korsók A leletanyagban található három kihajló, lekerekített peremű, enyhén ívelt nyakú korsó töredéke, melyek nyaka párhuzamosan bekarcolt vonalakkal díszített (IX. 1.10-12., I. ábra 3.1). Jelenleg úgy tűnik, hogy a Hajdúbagos/Cehalut csoportban nem igazán gyakori forma. Analógiája megtalálható az Ottomány kultúrában (ROTEA 1994, Pl. 1.4; GHEMI5 2004, Pl. II). 1998, Pl. 1.4), és a Hadúbagos/Cehalut csoportban (KACSÓ 1997, Pl. 1.2.; BEJINARIULAKÓ 2000, Fig. 2.3, Fig.14.3., Fig. 18.1-3.; BEJINARIU-LAKÓ-SANA 2004, Pl. II. 2) is. 6 Ennek a példánynak nem emelkedik olyan magasra a füle, mint a bögrék esetében megfigyelhettük.
