A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2007 (Debrecen, 2008)

Muzeológia - Ifj. Barta János: Balogh Istvánra emlékezve

IFJ. BARTA JÁNOS BALOGH ISTVÁNRA EMLÉKEZVE Amikor - bő 40 évvel ezelőtt - Balogh Istvánnak a debreceniségről írott cikke megjelent az Alföldi, folyóiratban, élénk vita indulta cívisváros értelmiségi köreiben. A szerzőnek - aki ekkor már nap mint nap Nyíregyházára járt át dolgozni - előadásokon, vitaüléseken kellett bizonyítania, hogy nem akarta bántani a lakosok önérzetét. Amikor pedig az egyik ilyen vitaülésen debreceni érzületét kívánták kétségbe vonni, Mocsár Gábor író, az Alföld egykoron főszerkesztője, akit a város utóbb szintén kivetett magából, a következő szavakkal támasztotta alá Balogh István debreceni voltát: Ha nem lenne debreceni, akkor „mir beszíl aúgy, ahogy beszíl". Pedig Balogh Istvánnak aligha lett volna szüksége arra, hogy elkötelezett debreceniségét ízes beszédével bizonyítsa. Debrecenben született 1912-ben, s a nagycserei tanyasi iskolától induló, szinte beláthatatlanul hosszú, és bizony zsákutcáktól sem mentes út az egyetemi díszdoktorságig, a városi díszpolgárságig vezetett. Gazdag életpályája eredményességéhez kellett a Református Kollégium szellemisége, amely a tudás mellett szigorú munkafegyelmet, erkölcsi tartást tudott nyújtani, kellettek tanulmányai a debreceni egyetemen, ahol a tudományos munka rejtelmeivel ismerkedhetett meg, majd kellett első munkahelye, a Déri Múzeum, ahol sokoldalú, a történelem, a néprajz, a szociológia területére kiterjedő tudományos tevékenysége kibontakozhatott. Persze kellett más, a fizikális környezetet kiegészítő többlet is, amit a materiális szemlélet könnyen nevezne szerencsének, de amiben lehetetlen nem észrevenni az Isteni gondviselést, a kiválasztottaknak járó lehetőségeket. Édesapja éppen az I. világháborút követő évek kedvező debreceni piaci lehetőségeit kihasználva tudott cselédsorból a parasztpolgár szintre felkapaszkodni, ami fia iskoláztatását lehetővé tette. A tanyai iskola, amelyben az első ösztönzést kapta, alig néhány évvel születése előtt, 1905-ben épült fel. Ennek könyvtárában bukkanhatott rá Benedek Elek népi ihletésű mesegyűjteményére és Jókai Mór regényes Magyor nemzet történetére. A Református Kollégium gimnáziumában történelemtanára szakított az ódon tankönyvvel, és gondolkodásra tanította növendékeit. Az egyetemen a szellemi magasságokba emelkedett professzorok árnyékában egy lelkes fiatal tanársegéd, Varga Zoltán, megtanította cédulázni. S éppen egyetemi hallgatói évei alatt indult meg a falukutatás, ami - saját szavai szerint - annyira megfertőzte, hogy nyári szabadidejét is a Déri Múzeumban töltötte. Itt figyelt fel rá a néprajz történeti előzményeit is kutató Ecsedi István. Tudományos pályája kezdetben szokványosán indult. A Debrecen hadiszolgáltatásül a Rákóczi felkelés alatt c. értekezésével történész doktori címet szerzett. Déri Múzeumbeli idősebb, tapasztalt kollegái - Ecsedi István mellett Zoltai Lajos - hatására azonban a fiatal kutató a történelem és néprajz határán fekvő témák felé fordult. Lázas érdeklődéssel bújta Balogh István 1912-2007 Erdei Ferenc, Illyés Gyula, Veres Péter néprajzilag és irodalmilag egyaránt értékes műveit, amelyek átvezették a politika mezejére. A háború után következett be pályáján az első, szerencsére csak időleges törés. A Nemzeti Parasztpárt helyi szervezésében kitűnő, a párt országos programjának kidolgozásában Erdei Ferencet segítő fiatal tudóst politikai megbízatás várta. Alig 33 évesen előbb Szabolcs-Szatmár-Bereg, majd Hajdú megye (s egy ideig ezzel párhuzamosan Debrecen város) főispánja lett. „Borzasztó idők voltak", emlékezett utóbb erre a korra. A szovjetek ezrével, tízezrével hurcolták a sokak számára soha véget nem érő malenkij robotra a lakosságot. A politikában csalódott Balogh István 1948-ban lemondott főispánságáról. Három hónapi állástalanság után térhetett vissza a tudományos pályára, ismét a Déri Múzeumba, ahol hamarosan az intézmény igazgatója lett. A tudománnyal persze a politikai pálya idején sem szakított. Szociológiai tárgyú előadásokat tartott az egyetemen, s bekerült a Szabó István professzor által kialakított történész-műhelybe. Annál idősebb volt, hogy Szabó István tanítványa legyen, a kapcsolatot inkább a barátság jellemezte. Hatást tudott viszont gyakorolni Szabó István akkori hallgató tanítványaira, Módy Györgyre, Borossy Andrásra, akikből a professzor első tanársegédeit választotta. Balogh István modern szellemisége azonban mindinkább ellentétbe került a szellemi életben burjánzásnak induló vulgár-marxista irányzattal, így egyetemi előadásai nem folytatódtak. A Déri Múzeumban ugyanakkor fontos feladatot kapott. A kultuszminisztérium országosan is itt akarta először helyreállítani az állandó kiállítást, s a fiatal és energikus igazgató egyetemi professzor tanácsadókkal (Szabó István, Járdányi Paulovits István, Kádár László) és a tárlatrendezés fizikai munkájától sem visszariadó tanársegédekkel hajtotta végre a feladatot. Második Déri Múzeumbeli ténykedése, igazgatása ezúttal 8 évig tartott. 1957-ben azzal az indoklással, hogy a forradalom idején „nem ta-