A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2007 (Debrecen, 2008)

Múzeumpedagógia - B. Pinczés Orsolya: Életkori sajátosságok a múzeumpedagógiai foglalkozásokon

B. PINCZÉS ORSOLYA ÉLETKORI SAJÁTOSSÁGOK A MÚZEUMPEDAGÓGIAI FOGLALKOZÁSOKON Az elmúlt évtizedekben, évszázadokban számos pszichológiai elmélet látott napvilágot arra vonatkozóan, hogy milyen fejlődési szakaszok jellemezik egy-egy egyén életútját. Pedagógusok, pszichológusok ütköznek meg egymással elméleteik miatt. Van, aki a pszichoszociális, van aki a kognitív, van aki pedig a morális fejlődés szakaszaira fekteti a hangsúlyt, de abban mindannyian egyetértenek, hogy az életkori sajátosságok figyelembevételével sokkal eredményesebb munkát végezhetünk a tanulás, tanítás folyamatában. Lényegében 3 életkori szakaszt különböztetünk meg: óvodáskor (3-tól 6 éves korig), iskoláskor (6-9 év között és 9-12 év között), tinédzserkor (12-15 év között, 15 és 18 év között). Mindhárom életkor és szakasz különböző oktatási módszereket igényel. A múzeumpedagógiában számtalan módszert, technikát alkalmazhatunk. Általában a múzeumpedagógus dönti el, hogy egy adott korosztályt, csoportot milyen módszer segítségével vezeti a kiállításban. A tárgyakkal, a tárgyakon keresztül történő tanulás, a múzeumpedagógia módszertani alapja. A személyes tapasztalatok megszerzése javítja a tanulás hatásfokát, ezen kívül csökkenti a valóságtól való eltávolodást, az elidegenedést. A következőkben a 3 életkori szakaszra vonatkozó, általam már használt múzeumpedagógiai módszert szeretnék bemutatni egy adott foglalkozáson keresztül. A Medgyesssy Ferenc Emlékmúzeum állandó kiállítását megtekintve megismerkedhetnek a gyerekek az egyik legnagyobb magyar szobrászművész életével és munkásságával. A múzeumpedagógiai foglalkozások gyakori résztvevői az óvodáskorú gyermekek, leginkább a nagycsoportosok, 5-6 évesek. Az óvodában még nem annyira kötöttek a tanulási folyamatok, viszonylag több a szabadidő. Az óvodapedagógusok pedig fontosnak tartják még idejében, kisgyermekkorban megszerettetni a kicsikkel a múzeumot. Az óvodás gyermekek még rendkívül aktívak, szeretnek tevékenykedni. Maga a tevékenység az, ami élvezetet nyújt számukra. Éppen ezért nekik leginkább a kézműves foglalkozással egybekötött múzeumpedagógiai óra a legmegfelelőbb. Ebben a korban a tárgyakon keresztüli szemléltetés igen népszerű módszer. A múzeumban adottak a tárgyak, a múzeumpedagógus feladata, hogy azokat puszta szemlélődésnél közelebb vigye a kicsikhez, olyan kérdések feltevésével, mely számukra érthető, megválaszolható, és kapcsolódik a mindennapjaikhoz. A kiállítás megtekintésére 20 percet szánunk. Körülbelül ezazaz időintervallum, amikor még minden melléktevékenység végzése nélkül képesek figyelni. Nem szabad sok alkotást eléjük tárni, elég mindössze három olyan mű, amely számukra megfogható: a Szoptató anya (kerekszobor), a Táncosnő (kerekszobor) és a Szüreti menet (dombormű). A Szoptató anya kedves téma a kicsiknek, szinte majdnem minden óvodásnak van már kistestvére, azonnal tudják, hogy mit ábrázol a szobor. Miután az óvodások már birtokában vannak a nyelvnek, sőt rendkívül szeretnek beszélni, itt alkalmat adhatunk arra, hogy elmeséljék milyen a kistestvérük, miért fontos a szoptatás. A Táncosnő szobra ugyancsak kedvelt figura. A gyerekek szeretnek táncolni, mozogni, tele vannak energiával, így a téma megint csak számtalan kérdést indít el bennük, saját élményeik alapján. A szobrok segítségével megbeszélhetjük a különböző érzelemkifejezéseket, egyéb jellemzőket, külső belső tulajdonságokat egyaránt: milyen az arckifejezésük, szomorúak-e, vidámak-e, milyen ruhát viselnek, milyen korúak lehetnek. A harmadik alkotás a Szüreti menet egy dombormű. Hatalmas méretekkel rendelkezik, amely óvodásoknak kifejezetten fontos, hiszen a szemkéz koordinációjuk még nem alakult ki teljesen, a kis méretű tárgyakat nehezen tudják megfigyelni. A domborművön egy szüreti menetet láthatunk, vidám férfiakat és nőket. A férfiak egyike egy lovat vezet, és csikós ruhát visel. A gyerekek a szőlőfürtöket látva, hamar rájönnek, hogy mit ábrázol a dombormű. Saját élményeiket beleszőve mondják el a cselekményt. Az utóbbi kedvükre való, hiszen szeretnek szerepelni, saját életükből hozott történeteiket elmesélni. A csikós kapcsán rögtön szót ejthetünk a pásztorkodásról, a Hortobágyról. Ki lehet térni arra, hogy miben különbözik a Szüreti menet a többi szobortól. A gyerekek egy szempillantás alatt felfedezik, hogy több alak van rajta, és hogy a domborművön az alakok csak kidomborodnak a háttér alkotta síkból, míg a szobrokat körbe lehet járni. Elmagyarázva nekik, rögtön megértik, hogy mi a különbség a dombormű és a szobor között. A Medgyessy Ferenc állandó kiállítás remek alkalmat nyújt egy kis kézműveskedésre, szobrászkodásra. A gyerekek már ismerik a gyurmát, tehát az agyaggal, mint új, eddig még számukra ismeretlen szobrászatban használatos anyaggal való munka nem okoz különösebb nehézséget. A szobrok megtekintése után, pedig jöhet a várva várt agyagozás. Miután a nagyizmaik sokkal fejlettebbek, mint a kezet és az ujjakat mozgató izmok, a kézműves feladatok fejlesztik a finom motoros készségeiket. A feladat agyagból formázás. Kreativitásukat, fantáziájukat fejlesztendő szabadon formázhatnak, minden megkötés nélkül. Hiszen célunk, hogy megismerkedjenek az agyaggal, mint szobrászati anyaggal, a szobrászkodással megbarátkozzanak úgy, hogy közben fejlődjön a kézügyességük. Emellett fontos, hogy a múzeum barátságos, örömteli helyet jelentsen