A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2007 (Debrecen, 2008)
Néprajz, kulturális antropológia - Szabó Anna Viola: „Sorsunk nézzük, ha egymást nézzük mi…” Ady Endre debreceni fényképei
tudták. 17 A lapszerkesztés valós idejében „sötét, ködös éjjel borul az alvó városra.... Azt hinnők, csaka mámorvan ébren.... De nem! A mámor mellett fenn virraszt a munka. Az emeletről két ablakon keresztül átsugárzik a fény az éjszakába; odafenn virrasztanak. Az asztalok mellett sápadt, tüzes szemű, beteges alakok. Előttük papír, keresztülfutva fekete sorokkal. A kis szobába behallatszik a szomszéd nyomda zaja, a gép lármája, s ők írnak tovább, tovább, csak néha tekintenek ki a ködös, hideg éjszakába, mintha attól merítenének ihletet. Dolgoznak, írnak szívökből, leikökből.. ." 18 - írja a Tárcaíró, aki a képen egyetlenként, kabátot visel: talán, mert csak beugrott, talán, mert ez volt az egyetlen rendes ruhája: egy másik írása tanúsága szerint ekkor talán két hete hordja (de hordja majd még évekig) - kifizetetlenül. 19 Mindezek a megfontolások arra mutatnak, hogy nem valóságos élethelyzettel, hanem megrendezett jelenettel állunk szemben. A fénykép készíttetésének kiötlője összehívta a munkatársakat, a fényképész pedig festői és spontánnak tűnő rendbe állította a szereplőket. A két kép elkészítése közti időbeli eltérés csak pillanatnyinak tűnik, a szereplők elmozdulása minimális, még a cigaretták sem égnek végig, de míg Színi Péter például csaknem mozdulatlanul várja, hogy a fényképész kazettát váltson a gépben, Fitt 1er Jenő és Drumár János helyet cserél. 3. UDVARI KÉP 20 A szerkesztőségi kép történetének ezen a pontján egy másik felvételre kell vetnünk pillantásunkat. A fényképész itt is Kiss Ferenc, mérete, verzója megegyezik az előzőekkel; a kép szereplője azonban egyedül Ady Endre, ugyanabban a nyűtt öltönyben és a drapp felöltőben mint a szerkesztőségi képen; a „régi, de kedvenc" - mert talán szintén egyetlen - kalapban, 21 kezében papírtekerccsel: a „szellem" hagyományos attribútumával, de nem műteremben, hanem - valószínűleg - a szerkesztőség ecetfás hátsó udvarán. A felvétel majdnem biztosan ugyanakkor készült, minta két szerkesztőségi kép. De miért készült Adyról külön felvétel is, s a többiekről nem? Vagy készült volna róluk is, de azokat nem volt ok megőrizni? (Zoltairól ebből az időből csak műtermi portrékat ismerünk, de egyik sem Kiss műve.) Ha azonban tényleg csak Adyról készült önálló kép, az egészen más megvilágításba helyezi a szerkesztőségi riportot. A feltételezés felveti annak a lehetőségét, hogy a közös képet is Ady szorgalmazta. Ennek ad tápot az a tény, hogy mind Ady, mind Kiss Ferenc, több újságíró társaságában, bejáratos volt Tóth András házába, 22 így ismerhették egymást, az pedig, hogy ő maga számol be a fénykép elkészültéről, szintén ezt az elképzelést támogathatja. Ha azonban mégsem így volt, jó érzékkel ragadta meg, használta ki a helyzetet a dokumentációra: mintegy bizonyítékául újságírói működésének, hiszen ez az állapot még egészen friss és új volt számára. Ezt megelőzően és később is előfordul, hogy a fényképet önmaga pillanatnyi állapotának tanújául, bizonyságként, valóságlenyomatként használja - nem beszélve az állandó és kontrollált önreprezentálás már ekkor meglévő igényéről, amely egész életén át olyan fontos volt számára. A fentieket figyelembe véve, talán egyáltalán nem véletlen, hogy Ady, a kezdő és ismeretlen áll a szerkesztőségi kép előterében, hogy elhelyezkedése ellenére is ő a kép punctuma. Mintha direkt választotta volna ezt a helyet, s ő az egyetlen, aki a kamera felé néz: egyedül ő kommunikál a kép nézőjével. A többiek látszatmunkájához hasonlóan, azt is kétségbe vonhatjuk, hogy a telefonálás helyzete valóságos lenne: Ady tekintetében türelmetlenséget is látunk, amellyel a demonstráció végét várja; ha ugyanis híreket venne fel, azt egészen másként, tollal és papírral a kezében tenné. 23 Ekkor és itt azonban ez neki még nem volt dolga: ő csak tárcákat és verseket írt, ha akart, nem kötelezte erre semmi. Érdemes azonban alaposabban megnézni a képet, hiszen nem csak Ady alakja miatt érdekes. Egy komoly vidéki napilap szerkesztőségét látjuk: egyetlen szobáját az egyetlen asztallal, sötét, szűk, és tisztán funkcionális, lakószobából csak ideiglenesen átalakítottnak tűnő helyiséget, amelyben ha akartak volna, se tudtak volna valamennyien leülni. A falon néhány esetleges tájkép mellett a millenniumi kiállítás két évvel azelőtti plakátja, meg egy körbevágott, kicsi Petőfime da li on. A látogatóknak szóló felirat változatai minden szerkesztőség falán ott díszelegtek. 24 És látjuk, van telefon is, talán már interurbán, de a városi vonal évek óta működik. (Nagyváradon csak 1900-ban létesül telefon-összeköttetés a fővárossal 25 - nem lehetett sokkal hamarabb Debrecenben sem.) A szerkesztőség tagjai között, szipkás cigarettával, színlapot olvasva látjuk Drumár Jánost, aki MÁV tisztviselőként kereste a kenyerét, a zene a szenvedélye volt, „humoreszkeket ír és szakreferádákat hangversenyekről az Ellenőrbe. Referádái hemzsegnek az érthetetlen és kevésbé érthető szakkifejezésektől. De azért jók." 26 A középen ülő poéta-főmunkatárs Szini Péter „igen érdekes ember. Sokat látott és még többet írt. Köteteket tenne ki, mit versekben, tárcákban és szenzációs regényekben megírt... Verseiről ő maga se nyilatkozik elismerőleg, bár a Vidám versek közt sok a sikerült. Rendkívül tevékeny. Kora reggeltől késő estig bent ül a szerkesz17 Halász fényképész az 1899-es báli szezon idejére „gazdagította városunkat egy villanygéppel, amellyel éjjel felvételeket lehet eszközölni". Debreczen, 1899. január 2. 18 Mi hír van? DRU, 1898. november 12. Vezér ezt az írást is Adynak tulajdonítja. Vö.: Vezér, 857. 19 Adieu Bandi: Galléros köpönyeg. DRU, 1898. december 7. 20 PIMMT1960. 21 Riporter: Dal a szélről. Debreczeni Hírlap, 1899. január 5. 22 Debreczen, 1899. november 30.; Kardos László: A huszonegy éves Ady Endre. Gyoma, 1922.71.; Kardos László: Tóth Árpád. Budapest, 1965.16.; Sz. Kürti Katalin: Tóth András élete és művészete. 540-541. Kiss Ferenc számos fényképet készített a szobrászról műhelyében, s megörökítette kész és tervezett alkotásait is. Kürti közli Kiss képeit is. Lásd még: A Fazekas-ünnep képekben. Debreczen, 1898. május4. 23 Vö.: A műhely titkai. Szabadság, 1900. március 31. In: Vezér, 696-697. 24 Kovalovszky, 171,177,17925 Ady versben is megörökíti az eseményt: Dyb.: Dal az interurbán telefonról. Szabadság, 1900. január 6. Lásd a vershez fűzött jegyzeteket: Ady Endre összes versei II. (s.a.r.: Koczkás Sándor) Budapest, 1988.302. 26 Janus [Mocsáry Miklós]: íróvilág Debreczenben. Fény és árnyképekben. Budapest, 1900.11-12. Drumár János (1866-1922) a századfordulótól a debreceni Zenedében tanított zenetörténetet, tankönyveket írt és az iskola monográfiáját is elkészítette.
