A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2007 (Debrecen, 2008)

Történettudomány és művelődéstörténet - Lakner Lajos: Múzeum, emlékezet, elbeszélés. A Petőfi Ház és az irodalmi muzeológia születése

Mindezek mellett még fontos előfeltétel volt az is, hogy a mindennapi használati tárgyak kiállításra alkalmasak legyenek. A problémát az jelentette, hogy ezen tárgyak többsége nem volt sem szép, sem ritka, sem egyedi. Legalábbis, ha a tárgyakat önmagukban nézzük. Természetesen a ház alapítói is tisztában voltak azzal, hogy e tárgyak volt tulajdonosa, Petőfi miatt értékesek, s egyben egyediek. Kalla Zsuzsa szavával élve, világi ereklyék," vagyis olyan tárgyak, melyek elveszítik mindennapi használati funkciójukat, s előtérbe kerül reprezentációs szerepük, múltat megelevenítő erejük.

23 A mindennapi használati tárgyak kiállítási tárgyként való értelmezése mögött egy, egészen a XV. századig visszavezethető folyamat áll. Ekkortól ugyanis egyre inkább kialakult a gyűjtemény önálló szempontja. A studiolókban, Kunst- és Wunderkammerek-ben képeket, tárgyakat, könyveket, természeti kincseket és kéziratokat egyaránt találhatunk. A királyi ereklyék, arany- és ezüstneműk éppúgy helyet kaptak e gyűjteményekben mint a természeti ritkaságok. A gyűjtemény mint önálló értékkel rendelkező egység megjelenése következtében azonban a tárgyak nem pusztán önmagukban voltak értékesek, hanem a heterogén tárgy-együttes rendszerében kapták meg helyi értéküket és értelmüket. A korabeli gyűjteményekről készült ábrázolások és a fennmaradt Wunderkammer-ek

24 alapján könnyen azt hihetnénk, hogy e gyűjtemények rendezőelv nélküliek voltak. De csak látszólag voltak rendezetlenek, csak látszólag hiányzott belőlük a logika, valójában egy könyv szavai voltak, amelyek révén megmutathatóvá vált a világ rendje.

25 Idővel a tárgyak elrendezésének, osztályozásának egyre fontosabb szerepe volt e gyűjteményekben is.

26 Az osztályozást egyre kevésbé a tárgyak anyaga vagy társadalmi rangja határozta meg, hanem a gyűjtemény saját, önálló szempontja. E változás során következett be a királyi-egyházi kincsek fokozatos szekularizálódása, amelynek következményét teljes világossággal rögzítette Hegel: a múzeumba került istenábrázolások előtt már nem hajtunk térdet, hanem műalkotásként csodáljuk azokat, már nem vallási, hanem művészi jelek.

27 22 KALLA Zsuzsa: Irodalmi relikviák, világi ereklyék. = KALLA Zsuzsa szerk. Tények és legendák, tárgyakés ereklyék. Bp., 1994, PIM, 71-72. 23 Vö. Jean BAUDRILLARD: A tárgyak rendszere. Bp., Gondolat, 1987.103-107., 125. 24 Frakno várában például érintetlenül vészelte át a történelem viharait és ma is egykori állapotában látható az£5fertűzyc5ű/ű</Wunderkammer-je. 25 Vö Hermann POLLIG hrsg. Exotische Welten - europische Phantasien. Stuttgart, Edition Cantz ,1987.; Andreas GROTTE hrsg. Macrocosmos in Microcosmo: die Welt in der Stube .Zur Geschichte des Sammeins 1450 bis 1800. Opladen, Leske & Budrich, 1994.; Klaus MINGES: Das Sammlungswesen der frühen Neuzeit: Kriterien der Ordnung und Spezialisierung. Münster, Lit-Verlag, 1998. 26 Vö. Michel FOUCAULT: A szavak és a dolgok. Bp., Osiris, 2000.155-156. 27 „méltó és tökéletes ábrázolásokban láthatjuk az Atyaistent, Krisztust, Máriát -mindez mitsem segít; többé nem hajtunk előttük térdet." Georg Wilhelm Friedrich HEGEL: Esztétikai előadások I. Bp., Akadémiai, 1952,105. (Kiemelés tőlem - LL) - Hegeltől eltérően ma egyre inkább úgy látjuk, hogy bár a tárgyak a múzeumba kerülve kontextust váltanak, mégis megőrzik eredetit is. Ez utóbbit azonban csak úgy nyerhetjük vissza, ha szakítunk a múzeumi prezentáció abszolút módon esztétizáló jellegével, és teret engedünk az antropológiai szemléletmódnak. Ezzel párhuzamosan pedig fokozatosan megteremtődött annak a lehetősége is, hogy a hétköznapi tárgyak viszont szakralizálódjanak.

28 A történelmi személyiségek és a művészek tárgyainak kiállítási tárggyá válása relikvia voltukon alapult: újra jelenlévővé tették, ami már elmúlt (egykori világukat) és aki már meghalt (az egyszer volt tulajdonosukat). A relikviák bizonyos értelemben ellenállnak a múzeumi prezentációban megfigyelhető esztétikai hatás uralmának, s mindvégig megőrzik az eredeti kontextushozvaló tartozásukat. E re-prezentáció, újra-jelen lévővé-tétel nem elvont fogalmak segítségével, hanem közvetlenül, érintés-látás révén történ i k. A megértés ebben az esetben mindenekelőtt átélés, s nem értelmezés. Láthattuk, a művészek tárgyai erre az időre már gyűjtésre méltó kiállítási objektumokká váltak. Még ha nem is elsőrangú műtárggyá, hisz a műalkotások értékben megelőzték ezeket, de - s épp ettől lettek kiállításra alkalmasakká - hatásuk társadalmi szélessége tekintetében nem. Egy relikvia a társadalom kevésbé művelt rétegei számára is érdekes lehetett, s épp ebben rejlett hatása, értéke és egyben veszélye is.

29 A Petőfi Társasághoz hasonló törekvésekkel jellemezhető, a Csokonai-ház múzeummá és közösségi térré szervezésén fáradozó debreceni Csokonai Kör vezetői nem is tudták elkerülni a veszélyt. A korabeli debreceni lapok sokszor kritizálták estették nevetségessé relikviagyűjtésüket.

30 Az irodalmi muzeológia és az irodalmi gyűjtemények létrejöttében szerepe volt az irodalom önálló rendszerré válása folyamatának is, melynek 28 KALLA Zsuzsa hivatkozik KESERŰ Katalin előadására (Kultuszképek, kultuszszobrok, kultuszhelyek). KALLA:/'.m. 71., 90.; E folyamatot a múzeumi prezentáció esztétikai, az eredeti kontextust felülíró jellege tette lehetővé. 29 Csokonai Lillának ajándékozott gyűrűje azigos-ös centenáriumi kiállításon Debrecen egész társadalma számára érdekes lehetett, míg a kéziratok és a korabeli Csokonaikiadások inkább az irodalmilag művelt közönség számára voltak fontosak. 30 „Szép az, ha tudósokat levelekkel üdvözöl, országos ünnepségekre hivatalos képviselőt küld, szobormintákból alamizsnát kéreget, többé-kevésbé nevezetes kéziratokat ereklyékké avat, kíváncsi idegeneket utcán kalauzol és Csokonai emlékére nagy keservesen össze tud toborzani egy pár ímmel-ámmal érdeklődő tagot. De talán ebben a buzgóságban még sincs kimerítve teljesen hivatása." (PETUR: Vasárnapra. Szabadság, 1902. október 5., 4.); „(Vajda Juliannának, aki második férje halála után erősen hadakozott az örökségéért, megtalálták egy peres ügyben írt levelét és elhelyezték - a Csokonai-ereklyék közé.) Dr. Burnót: Kedves mester, sikerült egy hatalmas ereklyét megkaparintanom az ereklye-múzeum számára. Dr. Négyzetgyök: Nos? Dr. Burnót: Megtaláltam Lenau háziasszonyának a sámerlijét. Fényes, mi? Dr. Négyzetgyök: Ahá! Most nekem is van egy új dolgom. Magot hoztam arról a cseresznyefáról, amiről Garay János 6 éves korában lepottyant. Már be is tettem az ereklye-múzeumba. Dr. Burnót: Igazán pompás. Különben az utóbbi időben hatalmasan gyarapodtunk. Megkerült a Petőfi volt káplárjának egyik pitykegombja, megkaptuk Arany János egykori inasa által élvezett kurta szivarnak a csutkáját, Jósika Miklós számadó gulyásnak szóbeli végrendeletét, a cérnát és tűt, mellyel Petőfi ingére gombot varrtak volna, ha hagyta volna, a botot... Dr. Négyzetgyök: Jó, jó, de mégis baj van!... Dr. Burnót: Miféle baj? Dr. Négyzetgyök: A papbikoi ereklyemúzeumnak megvan fonográfban a Makai Emil hangja... nekünk nincs egy hangunk se...