A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2007 (Debrecen, 2008)
Történettudomány és művelődéstörténet - 100 éves a Nyugat, 80 éves az Ady Társaság. 3 beszélgetés Kiss Tamással
Kárpát-haza minden vizét itt vetted fel és ioptüd át, s mély medredben megnyitottad a szabod, közös hazát. Miért, hogy mi meg martuk itt egymást és önnön kebelünk? Miért? Te tudtad az utat és sosem törődtél velünk. Átadom, ringasd testemet s szívem: egy perc történelem. Benned vagyok, szülj újra most vén Iszter, tégy csudát velem, adjál erőt és adj hitet, te Példa vagy és Gondolat, hogy fejem meg ne hajtsam én hitetlen szolgasors alatt. Hitess, hogy lehet élni itt még emberül és igazán, nem vagyok szolganép fia és nem veszett el hazám. Oldjad meg láncaink nyomán közös hazánknak titkait: egy sorsa van, egy harca van annak, ki él és itt lakik. Hömpölygesd szívembe dalod, mely zúg itt a szoroson át s ringass, fogadj magadba, mint szabad lelkednek rokonát. Hazátlanok, leljünk hazát völgyeiden és partodon. S ébressz, hogy élni nem szabad, csak szabadon. Csak szabadon! A vers, az nem egyszerre születik, azcsak leíródik egyszer, egy adott alkalommal, egy adott esetben. A verset sokszor, sokáig hordjuk magunkban, amíg egyszer megszületik. A vers nem egyszeri, legalábbis nekem ez az élményem, csak akkor szabad megírni a verset, hogyha az már érett, persze javítani aztán lehet rajta, csiszolni lehet rajta. Én most egy olyan versemet mutatom be, ami éveken át érlelődött. Nem is egy leánynak szól, többhöz szól, de nem tudtam befejezni, csak akkor, amikor Váradról hazajöttem és megismertem a feleségemet, sőt még akkor sem, csak amikor megszületett a fiam. Ez a Férfitánc. (Felolvassa Férfitánc című versét) u Az öregség! Abból is mutatok be. A következő, inkább a tanár, a nevelő. Ezt ötvenéves koromban írtam: (Felolvassa Öt évtized című versét) n Crescendo? 4 - Ekkor éreztem először az öregség súlyát. Jön az öregség, jaj de fáj, szólj néma kín, ordíts te száj, így könnyebb tán a seb, szembe zord képet mutogat, utánam vicsorít fogat, sunyít, miként az eb. Hogy menni kell s nincs azután, agyamig mostjutott csupán, szorongat a szelleme, tudom is már, hogy miért kell fogakkal, varázsigékkel megvívni ellene. Nem ám a sír, nem is a kés, a mindennapi rettegés, a gondolat a gát, hisz az idő, tér végtelen, s a munka még töméntelen s a szív öli magát. De mire való a tudás, a szó, a tett, ha elmúlás ellen nem védelem, mért villog mégis rám foga, ha magam nem adom oda vad kényre, kedvre, nem? Lám van kétélű fegyverem, hitem és okos kételyem egy életre elég, egyikkel szívem érlelem, másikkal időm kérlelem, ha szökni kell: ne még... Ha szívet tépő foga van, fájjon annak, ki maga van, vigyázz, ne hagyd magad! 33 Kötetben először az Égi tűz című, 1964-ben kiadott könyvében jelent meg. Lásd még a gyűjteményeket. 32 Először megjelent az azonos című kötetben. Lásd még a gyűjteményeket. 34 Megjelent ugyanott.
