A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2007 (Debrecen, 2008)

Természettudomány - Dudás Miklós: A barna kánya (Milvus migrans) fészkelő állományának lassú regressziója a Tiszántúlon a múlt század elejétől napjainkig

már nem foglalták el revírjüket. Az ezt követő másfél évtizedben egyetlen előfordulási adata sincs a fajnak ebben a régióban. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye Ezeken a tájegységeken a kutatások az 1980-as évek elejétől kezdődtek el. A Tiszaháton a Bockereki erdőben 1 pár, az Erdőháton a birhói erdőben 1 pár, a túricsei erdőben isi pár költött. Eza 3 párazezredfordulóra eltűnt a térségből, mint rendszeres fészkelő. A Tisza felső szakaszainak árterületeiről (Tiszabecstől-Záhonyig) nem került elő egyetlen barna kánya fészek sem a rendszeres kutatások ellenére. Záhonytól - Tiszadobig a folyó hullámterein szórványos fészkelőként került csak elő. Tiszadobnál rendszeresen 1 pár alkalmanként 2 pár is költött, Tiszabercelnél 1 pár fészkelt az 1990-es évek közepéig. Tuzsérnál 1 pár revír vált ismerté 2000-ben. Tiszabecsnél 2006-ban volt 1 pár megfigyelése fészkelési időben. Jelenleg ebből a megyéből 2 bizonytalan revírje ismert csupán a fajnak. Megyék Az 1950-es évek végétől az 1980-as évek elejéig Az 1980-as évek elejétől 2006-ig Csongrád 7 7 Jász-Nagykun-Szolnok 15 10 Békés 9 1 Hajdú-Bihar 20 2 Szabolcs-Szatmár-Bereg 8 2 Összesen 58 22 A tiszántúli barnakánya fészkelő állományának alakulása (párok száma) Párok 25 20 15 10 5 0 1950-es évek 1 vegétől HSi 1980-as evek elejéig ^_ 1980-as évek • elejétől 2006-ig II 1 1. 1. 1. A kíméletlen üldözés mint maghatározó tényező. A totális hatású „dúvad mérgek" (sztrichnin, foszforszörp stb.) általános használata. A vadásztársaságoknál a kapott lődíj az elejtett ragadozó madarak lábaiért ebben az időszakban élte reneszánszát. Az 1950-es évek végétől kezdődött el a mezőgazdaság intenzív kemizációja, evvel párhuzamosan a vegyipar széleskörű elterjedése, a talaj az élővizek általános környezetszennyezését okozva (DDT, DDE, HCH, stb.). A táplálék láncban való vegyszermaradványok feldúsulása és annak mellékhatásai a barna kányára, mint csúcsragadozóra. Az 1960-as évek elejére a tiszántúli alföldi régió „áramosítása" is befejeződött, vagyis a 20 kV-os légvezetékek behálózták a térséget, ezzel megnőtt a potenciális veszélye a gyakori áramütéseknek. A vonulási útvonalakon és az afrikai telelőterületeken ért további kedvezőtlen hatások jelenleg nem tisztázottak. Nem tudjuk, hogy az ott használatos inszekticidek (rovarölőszerek) milyen mértékben akumulálódnak a barna kánya szervezetében és mit okoznak. Az útjuk során számtalan kommunális hulladék lerakóhelyet is felkeresnek táplálékszerzés céljából, ahol rendszeres rágcsálóirtás (rodenticidekkel) folyik, a szerek szekunder toxicitásúak, vagyis másodlagosan is mérgeződhetnek a madarak. Az élőhelyváltozások (fészkelőhelyek, táplálkozó területek stb.) nem befolyásolhatták az állományalakulást, mert az egész térséget nem érintette olyan globális tájátalakítás, ami drasztikusan befolyásolta volna a faj túlélését. Sőt az 1980-as évektől a természetvédelmi rendeltetésű vizes élőhely rekonstrukciók, holtág rehabilitációk, szükségtározók és erdőtelepítések száma ugrásszerűen megnövekedett a tájegység egyes régióiban. A Tisza folyó hullámterének magyarországi szakaszán számtalan fészkelésre alkalmas őshonos- és telepített galériaerdő díszlik. A barna kánya törvényes védelmét csak 1971-ben rendeltekéi. Összességében a populációt ért ökológiai terhelések felerősödtek és összetettebbé váltak, de úgy tűnik, hogy a civilizációs hatásokon kívül más tényezők nem játszottak igazán lényeges szerepet a barna kánya Csongrád Megye ÖSSZEFOGLALÁS Jász-Nagykun- Békés Megye Hajdú-Bihar Megye Szabolcs-Szatmár tiszántúli állományának ÖSSZeomláSzolnok Megye Bereg Megye saban. A faj térbeli (tájegységenkénti) eloszlását az egyre ritkuló egyedszám jellemzi. A populáció nagyságát szabályozó külső-belső mechanizmusok közül bizonyos környezeti és emberi (antropogén) tényezők és viszonyok együttesen akadályozzák a szétterjedést, de ezeknek a jelenségeknek az élettartama aránylag rövid. Az akadályok viszonylagosak szerepük időhöz kötött és maguk is megváltozhatnak, mielőtt még a faj, kerülő úton túljutna rajtuk, vagy pedig alkalmazkodni tudna hozzájuk. Egyelőre megmagyarázhatatlan, hogy az egyes tájegységekről (pl.: Debrecen környéki erdők, Szatmár-Beregi sík stb.) az 1980-as években fészkelő párok szinte egyszerre egyik évről a másikra tűntek el, úgy hogy a fészkelési időszakban a revírben tartózkodtak, de már nem költöttek. A múlt század első évtizedeiben a szakemberek már felhívták a figyelmet a barna kánya hazai állományának szembetűnő fogyatkozására. A tiszántúli tájegységeken a költőállomány felére csökkent, illetve a vonuló, kóborló ivaréretlen példányok száma is minimálisra esett az eltelt tizenöt-húsz évben. A korlátozó (limitáló) faktorok szerepe a faj tiszántúli regressziójában egyáltalán nem tisztázott. A felvetett kérdések zöme jelenleg megválaszolatlan, vagy csupán megalapozatlan feitételezgetések szintjén marad. A klasszikus séma szerint az alábbi okok befolyásolhatták a barna kánya drasztikus állomány változását: