A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2007 (Debrecen, 2008)

Történettudomány és művelődéstörténet - 100 éves a Nyugat, 80 éves az Ady Társaság. 3 beszélgetés Kiss Tamással

ide, ismert elnevezése Rómának. Néhány évvel ezelőtti személyes élmény ez. Tulajdonképpen azt akarom megírni, hogy ez a bizonyos örök város hányszor változott a történelem folyamán. Személyes élmények, tanul­mányok és a város is adta ezt az érzést évekkel ezelőtt. Egykor a fellegvár alá csorgott a Tiberis, a nyájitató folyó, portján kecskék legeltek, zöldellt a Palatínus, Apolló temploma helyén akkor csikók deleltek, blander ökrei. A Tarpeia csupasz homlokán tűz villant, védelmükre jók voltak még az egyszerű agyagból formáit istenek. Hét halmon itt-ott umberek, latinok emeltek falat, etruszkok íveket. Az üszkös llion alól űzötten itt leltek hazát Dardanos ivadékai, otthont talált velük a megmentett Penatesek. Akkor felépült itt a küldetés, az Urbs, az eredet, testet öltött a hatalom, és jött a kard, jött a rend, utak nyilalltak szerteszét földön és tengeren. Megszületett a birodalom s a nap egyik kapun akkor még alkonyodott s már keit másikon. Eddig jutottam a megfogalmazásban és bizonyos krikszkrakszok még vannak hozzá, hogy: „...akkor jött a pontifex, / Pap ki szenvede Pilátus alatt; / a Nagy Konstantin kora / nevét cserélve Názáretire." Szóval kész van a fejemben a vers, „felhozta az üldözötteket" - ez már csupa prózai vázlat - azért, hogy legyenek most ők új hatalom. Vázlatot ismertetek. Arról van szó, hogy jött a kereszténység, az új hatalom, amely eretneke­ket üldözött lángokkal. Most meg a Colosseum alatt vonul egy új csapat, esőnek, fénynek, viharnak kitett, kezet emelve követeli azt, követelik, ami elveszett. Örök Város, hányszor cserélsz hitet? Ki van itt pontozva egy csomó rész, mert hiszen fele sincsen még kész. így megy a vers, ezt szeretném megírni, meg tényleg megcsinálni jól ezt a verset. Egy kicsit olyan klasszikus veretű vers. Ez a vége már, de látod, ez született meg előbb. Majdnem kész, mutatja, hogy ez rímekbe kíván­kozik még. Tehát a formája keményebb, mint amit felolvastam, és én úgy szoktam írni, hogya fő gondolat,ami megragad, kerül először papírra és abból én már a formára is felfigyelek. Tehát a vers diktálja a formát, nem én szedem formába a verset, hanem azt is ő hozza magával, a formát, de írom csak lazán a gondolatokat, érzéseket, rögzítem, és akkor a forma is kész van már. Akkor aztán belecsiszolom ebbe a formába. Szóval, ennek is megvan a maga mestersége, de arra nagyon vigyázni kell, hogy az ér­zés és gondolat spontaneitása sehol, de sehol ne szenvedjen kárt azért, mert belekényszerítjük valamiféle formába. Ez megint ars poetica, meg műhely kérdése. K. I.: Érdekes, hogy te világosan érzed erről a versről, hogy klasszikus ve­retű, vagy inkább így mondanám, hogy klasszikus hangulatot áraszt. Latin szakos vagyok, én is érzem ezt a klasszikus veretetés megfog egy kicsit, Ovi­diusnak, Vergiliusnak a hangulata kapott el. Te mégis úgy érzed, hogy ide rím kívánkoznék. Ha én írnám ezt a verset - nem iliik ezt mondani - én he­xameterben írnám. K. T.: A hexameter túl kényelmes, epikus forma ehhez, azt hiszem. Le­hetséges, hogy inkább egy anakreóni - szapphóiba nemigen - de alka­ioszi strófába inkább kínálkozna, de sok minden elveszne belőle, amit én a ma számára el akarok mondani, tehát a mai emberszámára. Könnyű len­ne! Én nagyon szeretekalkaiosziban verselni, de ez csak játék lenne. Én azt hiszem, hogy a gondolat, érzés, mindaz, amit én ebben megfogalmazok jobb, ha egy modern ember képi világához és egy modern ember képzele­téhez és lelkéhez szól. Majd meglátjuk. Ha kész lesz, majd jelentkezem. K. I.: Regényeidről néhány szót. Első regényed a Hajnal hasad, 1955-ben jelent meg} b Azóta mit írtai? K. T.: Tulajdonképpen csak novellákat írtam és ezt a regényt szeret­ném befejezni, mert a folytatása is megvan már ennek, háromnegyed része kész van, az egész Csokonai-életrajzregény lenne, amivel adós va­gyok és amivel mindig szurtyongátnak engem, akiknek tetszik ez az első részlete a regénynek. 17 Valóban, novellákat kezdettől fogva írok, de ma nagyon nehéz novellát írni, elbeszélést írni, valami egész bonyolult vilá­got ábrázolni benne. Én ebben is inkább, a novellákban, amik sikerültek, 16 Kiss Tamás: Hajnal hasad. Csokonai életregénye. Debrecen, 1955­17 Kiss Tamás: Kedv, remények, Lillák. Csokonai életútja. Debrecen, 1985.

Next

/
Oldalképek
Tartalom