A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2007 (Debrecen, 2008)

Történettudomány és művelődéstörténet - 100 éves a Nyugat, 80 éves az Ady Társaság. 3 beszélgetés Kiss Tamással

de találkoztunk személyesen is, elbeszélgettünk, sajnos már elég későn, leveleztünk is, mert a Kelet Népébe is dolgoztam és nagyon szívesen látta és várta a kézirataimat. Nagyon nehéz időkben, már cenzúrázó időkben, 1940-41-ben, különösen 42-ben. Szívesen válaszolt a kéziratokra is, én nem is fogadtam el érte pénzt. Ö már akkor nagyon nehéz viszonyok között szerkesztette a Kelet Népét. Ilyen kapcsolatban voltam Móriczcal. Eza kapcsolat megmaradt mindvégig, nekem élményem Móricz. Valóban otthon vagyok minden kis apró szögletében Móricz írásainak. Aztán Szabó Lőrincet ismertem. Szabó Lőrinc személyisége, egyénisége nagyon érdekes volt. Én mindig úgy találtam őt, olyan elégedetlenül, olyan káromkodós hangulatban, persze az az 50-es években volt már. Előbb őt is csak pódiumról ismertem, mint diák, mikor itt fellépett. Az 50-es években Szabó Lőrincet eléggé háttérbe szorították. Mi egyszer meghívtuk őt a Kossuthba. A Kossuth Gimnáziumban szerepelt llylyés Gyulával, akinek a Fáklyaláng-ját adatta elő a gimnázium. Azt hiszem 55-ben volt, vagy 54-ben,

9 de aztán később is találkoztam még Szabó Lőrinccel. Különösebb kapcsolatunk nem volt, ismertük egymást. Nekem, az ő költészete nagyon tetszett. Inkább a poézisek. Van egy kedves dedikált könyvem, még az első verseskönyve, a Föld, Erdő, Isten, 1922-ből, azt nagyon féltve őrzöm, nagyon kedves könyvem, még azátíratlan versek könyve ez. Babits Mihály. Egyszer láttam őt, nem találkoztam vele, közölte az írásaimat. Tulajdonképpen az első verseskönyvemet már a Nyugatban is publikáltam és ezt Babits szerkesztette Ismeretlen magyar költők címen.

10 Kis életrajzzal, egy verssel. Jó néhány költőt mutatott be sorozatosan, majd később Tompa tanulmányom tetszett neki. írtam kritikákat is a Nyugatba.

11 Szeretett volna megismerkedni velem, nem szívesen közölt olyantól, akivel nem fogott kezet, vagy legalábbis nem beszélgetett el. Én kicsúsztam a keze közül. Valahogy olyan voltam. Végtelen sajnálom ezt az elmaradt találkozást és végtelen sajnálom a Kosztolányival elmaradttalálkozásomat is, aki szintén hívott Budapestre, de hát ebben úgy látszik nagyon is mord debreceni ember voltam, nem voltam felkészülve egy ilyen találkozásra. Úgy éreztem, hogy én ott nem állanám meg a helyemet, beszéljen az, amit írtam. Szóval, egy kicsit visszahúzódtam, nagyon sajnálom ezt. Én nem tudom, hogy mi volt, én azt hiszem olyan balga, ostoba húzódzkodás volt ez. Szerénységnek nem mondható, hiszen egy poéta mindig ad magára valamit. Az írására, nem a személyiségére, amely egy kicsit, mondjuk vidéki lévén, egy kicsit visszahúzódó, talán félszeg is. Szabó Pál, Veres Péter, aztán a mi világunkból Nadányi Zoltán kedves poétám volt és jó barátságba is kerültünk. K. I.: Ezekkel a költőkkel levelező kapcsolatban voltál? Őrzöd ezeket a leveleket? K. I: Majdnem mindegyiktől van valamim, ha egy könyvdedikációm is. Sajnos a Babitsé elveszett. Fényképet küldött nekem dedikálva, azt a háború elvitte, ezt nagyon sajnálom. Móricztól van dedikálva fénykép, és levelek. Ő a leveleit a Kelet Népén keresztül küldte, ezek egyébként nyomtatott levelek, mint látod a falon is van. Ő nagyon röviden és tömören levelezett. A fényképe hátulján, van, hogy „Tompa időszaki forrás volt. 1941." Ezt Tompa-tanulmányomhoz megjegyzésként írta. Majd megmutatom neked.

12 K. L: ùdekes a megjegyzés. Lehet, hogy nincs igaza Móricznak Lámpára vonatkozóan. Tompát kicsit elmarasztalta ezek szerint, ha ezt mondja, időszaki forrás volt. K. T.: Szóval akkor is buzgott, mikor nem volt vize, vagy valami ilyenféle. Akkor is írt, amikor nem volt kellő felfogottsága. K. I.: Térjünk vissza műveidre, versesköteteidre. Legutóbbi kötetedben, az Árkádiában éltünk című könyvben A költő ós a ráció című tanulmányban a következő szöveget írtad a XX. századi poézisról, vagy inkább a jelenkor poézisáról: „Én nem a lírát érzem válságban, hanem a verset magát. Sokszor töprengek megjelent és még meg nem jelent verseket olvasva, hogy meg kellene azt a végpontot találni, ahol már nem vers többé a vers, hanem puszta imitáció. Érzek olyan törekvést, amely a valóság valamiféle megközelítésében, csupán a jelenségekig kíván jutni és nyers, vad, kócos ösztönösség jegyében művön kívüli tényezőnek tartja a műveltséget, a rációt pedig a semmibe dobja, mint fölösleges nehezéket.'^ Ezt a mondatot olvasva, úgy érzem, hogy a XX. századnak, vagy a mi korunk költészetnek a kócosságát, fésületlenségét, rendezetlenségét elítéled. Nem tudod megérteni azokat a költőket, akik az érthetetlen verseket gyártják szinte spontán módra, és jelentetik meg. A müvesség, a tanultság, a formai precizitás jellemzi a verseidet. Vallod ezt ma is? K. I: Vallom, amellett, hogy a modern költészet és a modern törekvések híve voltam és vagyok mind a mái napig, csakhogy ón az értelmet tartom a költészet vénájának, az értelmet, valamiképp. A versek nem érthetők, nem erről van szó, hogy a verset mi egy az egyben megértjük, világért sem. Nagy klasszikusaink költészete sem érthető úgy, mint a 2x2. Nem erről van szó, hanem arról, hogy a költészet valamiképpen fogható és átélhető legyen. Divatok mindig voltak a lírában és ón odasorolom ezt a fajtáját, jórészt ifjú lírikusainknak, hogy ők mindenképpen valami újat, egy neoavantgard irányzat újdonságát akarják. Meghökkenteni akarnak, holott a vers az nem pusztán vers, hanem a vers az poézis, az költészet, az alkotás, az valamiért és valakikért van, és itt nem az érthetetlenség ellen szólok, hanem az értelmetlenség ellen. Mi az, hogy vers? Nem vagyok 9 1954-ben. 10 Ismeretlen magyar költők: Kiss Tamás. Nyugat, 1934/311 Kiss Tamás egyszer publikált kritikát a Nyugatban, akkor azonban egyszerre hét verseskönyvről. Nyugat, 1940/2. 12 Kiss Tamás gondosan rendszerezett levelezését a Debreceni Irodalmi Múzeumnak ajándékozta. Ebből egy válogatás megjelent saját szerkesztésében: Kettős tükör. Levelesláda. Debrecen, 2002. 13 Kiss Tamás: A költő és a ráció: válasz egy körkérdésre. In: Árkádiában éltünk. Budapest, 1975-