A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2007 (Debrecen, 2008)

Történettudomány és művelődéstörténet - Surányi Béla: A bencések és a magyar agrárkultúra

Noha a kéziratban maradt munka elsősorban a mezőgazdasági terme­lésről ad számot, a szerző foglalkozik à jobbágyok életével, gazdálkodásá­val, szolgáltatásaikkal is, bepillantást engedve a korabeli falu életébe. Összefoglalásként elmondható, hogy a rendalapító Szent Benedek re­gulájában a kétkezi munkáról is rendelkezett, aminek szellemében a ben­cések gazdálkodással teremtették meg életük anyagi alapjait. A hittérítés egyúttal a mezőgazdasági kultúra meghonosítását is jelentette. Monos­toraik gazdálkodása mintaként szolgált, útmutatást jelentett a világi gazdaságoknak, a jobbágyoknak Átmentették az antik agrárium hagyo­mányait, beleértve annak mezőqazáasáqi szakirodalmát \s. Kolostorkert­jeik a folyamatosságot képviselik az itáliai parasztkertek és a középkor-, újkor parasztkertjei között. A földművelésben elterjesztik a három nyo­másos gazdálkodást (ebben viszont a cisztercitáknak nagyobb szerep ju­tott!) és a prediális gazdálkodást is hamarabb számolták fel, mint a világi birtokokon, amely meghatározó elemnek tekinthető a 13. században már növekvő szerepet játszó jobbágytelkek kialakulásában. Felismerték a nö­vénytermesztésben az ökológiai környezet szerepét. Európaiságuk révén új kultúrnövények meghonosítói új növény-és állatfajták előállítói. A ker­tészet, gyümölcsészet és szőlészet kiemelt szerepet játszott gazdálkodási rendszerükben. Általában sokattettekaz európai, benne a Kápát-meden­cei kultúrtáj kialakításáért. A bencések más rendekkel karöltve a Kárpát­medencében ötvözték a„ talált" ésa,, hozott" hagyományokat. Munkájuk hatása megkérdőjelezhetetlen a török megjelenéséig. Az újkorban szere­pük azonban megváltozott, a hitéletfenntartása mellett a tanítás kapott prioritást. Ennek ellenére a 19. század hazai mezőgazdaságának előbbre vitelében színvonalas gazdálkodásukkal példát mutattak. A 5zó7ő-és bor­kultúrában maradandót alkottak, amely közel fél évszázados szünet után, a rendszerváltást követően, mezőgazdasági tevékenységükhöz szorosan hozzátartozik. ÖSSZEFOGLALÁS A benedek-rendi szerzetesség a kereszténység legrégibb szervezett kö­zössége, amely a hit terjesztésével együtt szellemi és anyagi kultúrát is teremtett Európában. Beépülve a magyarság kultúrájába, a nemzeti sajá­tosságokat szem előtt tartva, formálta a Kárpát-medence népességének európai tudatát is. Államalapító királyunk korában vert gyökeret nálunk ez a monasztikus rend, amelyiknek - Angliát kivéve - egyik nép sem köszönhet annyit mint a magyar. A bencések mellett a későbbi száza­dokban megjelentek a ciszterciták és a premontreiek, akik egyetemesen képviselték a keresztény hitet és kultúrát. Szent Benedek rendalapításától a 12. századig a bencések voltak egyedül, akik a modernizációt képvisel­ték, megtanították Európa formálódó nemzeteit a földművelő- állattar­tó gazdálkodásra. A fennmaradt birtokösszeírások jelzik a bencéseknek a mezőgazdaságban betöltött szerepét. A földművelés, állattartás önellá­tást célzó művelése a városiasodás, a kereskedelem és a pénzgazdálko­dás megjelenéséig tartott. De az árutermelés kibontakozásával változott a bencések gazdálkodási szemlélete. Kiemelt szerep jutott a kolostorker­teknek, ahol egyrészt őrizték az antik világ kultúrnövényeinek örökségét, másrészt a gyógyítás színtereiül szolgáltak, a világi orvoslás megszüle­téséig. Egyúttal a kolostorkertek közvetítették az ókori parasztság kert­kultúrájának értékeit a középkori, újkori parasztkertek számára. A tágabb értelemben vett kertművelés magába foglalta a gyümölcstermesztést, szőlőművelést is. Ez utóbbi területen gazdag hagyományok halmozód­tak föl, jeleskedtek a szőlő-bortermelésben, annak meghonosításában és terjesztésében. A szőlő-és bor történetében elévülhetetlen érdeme­ket szereztek Szent Benedek fiai. A monostori birtokoka korabeli mező­gazdaságikultúra központjai voltak-földműves iskolák, kutatóállomások - a többi monasztikus rendével együtt. A középkorban a Kárpát-meden­cében 181 bencés közösség létezett, amely a peremvidékek kivételével, arányos területi megoszlást mutatott. A feudalizmus gazdasági válsága a hazai bencéseket sem kímélte, ami a szerzetesség szellemiségét is sú­lyosan érintette. A Cluny-i reform csak rövid távon orvosolta a bencések felhalmozódott problémáit. A hazai alapítású monostorok életében, tevé­kenységében törést okozott és hanyatlást a török hódoltság másfél évszá­zada. Ekkor vált a bencés rend „dunántúli renddé"! Megélve az 1786. évi feloszlatást és az 1802. évi visszaállítást is. A török utáni világ sem hozott számukra azonnal kedvező változást. Javaik külföldi apátságok kezelésé­be kerültek. Ugyanakkora korábban élvezett vezető szerep, kezdeménye­ző készség a rekatolizáció idején a jezsuiták és a piaristák kezébe került. Mindezek ellenére a 18, század a bencéseknél egyúttal gazdasági megúju­lást is jelentett. E század bencés mezőgazdaságáról már bőséges adat áll rendelkezésünkre. Azonban a korabeli gazdálkodás terén a bencések csak termelésük szervezettségével tűntek ki és az„új mezőgazdaság" bizonyos elemeinek alkalmazásával. A19. században kibontakozó tőkés gazdálko­dás a rend termelését a belterjesség irányába tolta: szőlőművelés, bor­gazdálkodás, belterjesebb állattartás. A filoxéra ellen sikeresen vették föl a harcot, ami szőlészetük megújulását eredményezte. A monostori bir­tokok irányítása szakképzett szerzetesek kezében volt, ezzel is növelve a gazdálkodás hatékonyságát. Az első világháború, a trianoni döntés és an­nak gazdasági következményei hatással volt a rend működésére. De már az 1930-40-es évek bencés agráriuma egy jól szervezett, színvonalasan termelő gazdálkodásról ad számot. A szőlőtermesztés alapvető jelentő­sége megmaradt, ami tetemes bevételt és jövedelmet nyújtott. 1945 után a helyzet gyökeresen megváltozott. Az egyházi birtokokat elvették, sőt ta­nításuk is néhány évig szünetelt. A rendszerváltás után szerény mértékben a szőlő-borkultúra ismét újjáéledt, a gyógynövénytermesztéssel, - és fel­dolgozással együtt. A bencések kulturális öröksége - „hivatalosan" is ­újból a magyar nép nemzeti hagyományainak alkotó eleme lett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom