A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2007 (Debrecen, 2008)

Történettudomány és művelődéstörténet - Surányi Béla: A bencések és a magyar agrárkultúra

„Miután elmúlt a termó'sítés korszaka, az apátságok földbirtokai négy kategóriába sorolhatók: erdők, rétek, felszántható földek és halastavak (...) a rét kis aránya - Anglia kivételével - azzal magyarázható, hogy viszonylag kevés nagyállatot tenyésztettek és a háromévenkénti vetésforgó (háromnyomásos gazdálkodás) során ugaron hagyott földek pótolták a legelőt. A rétek aránya mindazon által nőtt az idő folyamán, mivel egyre inkább keresetté váltak húsukért a nagyállatok. "

5S Az egyetemes bencés rend gazdálkodása lényegében nem sokat változott a századok során. Ragaszkodtak művelési hagyományaikhoz, s elsősorban a technikai háttér színvonalának változása a szembetűnő. A kolostorkertek termesztéskultúrája mellett a legmagasabb tökélyre a szőlőművelést

56

emelték. Mindenütt termesztették, ahol a környezeti viszonyok és az éghajlat lehetővé tette. A ma is híres francia borok művelési kultúráját a bencések teremtették meg. A legjobb szőlővidékek német földön is a bencésekhez kötődtek. A szőlő és bor történetében vitathatatlan érdemeket szereztek Szent Benedek fiai. Dom Perignon nevéhezfűződik pl. a pezsgő „feltalálása." A mezőgazdasági kultúra más, belterjes ágaiban is jeleskedtek a bencések. "Általuk terjedt el a diófa Franciaországban. Itália bencései Padova környékén gondot fordítottak az olajfa művelésére, az eperfa és a selyemhernyó tartás megkedveltetésére. Pébrac bencései a monostoruk szomszédságában fekvő völgyekben gyümölcsfákatl&pMtá. Az almatermesztés és az almabor készítés révükön honosodott meg Angliában. De hasonló lépéseket tettek Párizs környékén a szilvatermesztés fölkarolására is. Foglalkoztak szőlőoltással is, ami által új nemes fajtákat állítottak elő. A jelenkorból említhetnők a svájci einsiedelni apátságot

58

, ahol jelenleg is burgonya-termesztéssel fo g la I kozna k. Kedvező képet mutat a bencések gyakorlata az állattartásban is.

59 A szarvasmarha és a juh terén a legnagyobb állománnyal az angol kolostorok rendelkeztek, ahol már a középkorban is számottevő volt a gyapjúfeldolgozás. Már ekkor figyelmet fordítottak a szeMaora, ami a tenyésztői munka egyik válfaja. A hím-ivarú állatok gondos beszerzése szintén a nemesítést szolgálta. Az állattartás „melléktermékének", a trágyának a hasznosítása a szerzetesek révén hódított tért, ami a korabeli gazdálkodásban még kivételnek számított. Bnsiedeln apátságában mára n. században lófajtákat nemesítettek, s még a 19. század derekán nagy létszámú ménessel rendelkeztek. Szarvasmarha állományuk szintén híres volt. A16. századtól külföldre is szállítottak állatokat, amely napjainkban sem szűnt meg. Az apátság által kitenyésztett ökörtípus iránti kereslet virágkora a 17-18. századra esett. A gyakorlati gazdálkodáson kívül a szakirodalom művelése

60 terén is jelen voltak a bencések. Őrizték és másolták az antik mezőgazdasági munkákat. A szerzetesi könyvtárakban Cato, Varró, Columella, Palladius kötetei egyaránt előfordultak. A gyakorlati gazdálkodás ismeretét a kalendáriumok lapjai őrizték meg, ahová a rendtagok a termelés fontosabb adatait följegyezték. A monostori birtokok a mezőgazdaság mintagazdaságai voltak, valóságos „kísérleti telepek", a gazdálkodás műhelyei. Az újkorban az agráriumban kifejtett tevékenység bővült, ugyanis a bencések mezőgazdasági iskolákat alapítottak, közülük néhányban még napjainkban is folyik az oktatás. A HAZAI SZERZETESRENDEK ÉS A MAGYAR MEZŐGAZDASÁG A keresztény hit terjesztői behozták a Kárpát- medencébe a korabeli mezőgazdaságot is. Ez utóbbi műveléséből kezdetben csak az egyes szerzetesrendek, később - a 12. századtól - az egyházmegyékkáptalanjoi is kivették a részüket.

61

A12-13. században a bencéseken kívül más szerzetesrendek

62 is megtelepedtek Magyarországon. Elsőként a 12. században a premontreiekjöttek. A rendalapító Szent Norbert volt, aki az Ágoston-féle regulát írta elő követőinek. Gazdálkodásuk

63 hasonló ágazatokra terjedt ki, mint a bencéseké, csak jóval hatékonyabb volt, mert a kolostor kötelékében élő „megtért testvérek" elsőrendű feladata a gazdálkodás volt. A premontreiek mezőgazdasági tevékenysége számos kolostori birtokon felülmúlta a cisztercitáé két. Ezek a kolostori birtokok mintagazdaságként működtek, meghonosítva a francia mezőgazdaság jó néhány elemét. A premontreiekkel ellentétben a ciszterciták a gazdálkodást tekintették elsőrangú feladatuknak.

64 E rend tagjai földjeiket kezdetben kizárólag maguk művelték, s egyúttal iparosok is voltak az aszkétikus élet keretei között. Zirc, Savnik, Gkádor, Apátfalva, Bélakút, Pécsvárad első alapításaik színhelye. Kert-szőlő- és gyümölcskultúrájuk szintén fejlett volt. Számos francia gyümölcsfajta behozatala fűződik nevükhöz. Saját jobbágyaik és a kolostor környékén élők tőlük sajátították el a gazdálkodás fortélyait. A hazai agrárkultúrában betöltött szerepükről Érdujhelyi M. megjegyzi:

65 „.. .a ciszterci kolostoroka mezei gazdálkodásnak mindmegannyi középpontjai, a vidéknek földműves iskolái (...) (a) nagy ciszterci-rend pedig az összes szerzetesrendek között a legkitűnőbb gazda. " A bencés-, premontrei és ciszterci rendhez kötődik a hazai mezőgazdasági kultúra fejlődésének egy nagy korszaka. A három rend által fenntartott kolostorok (kb. 190-200) voltak a középkorban a mezőgazdasági szakiskolák a Kárpát-medencében. 55 Ua. 23-24. 56 Ua. 25-27. Dom Pierre Perignons: Tanulmány a talajnak megfelelő szőlő kiválasztásáról, bujtásának, metszésének módjáról, a fürtök keveréséről címen adta közre a szőlőtermesztésben szerzett tapasztalatait. 57 Ua. 27-28. 58 Ua. 29. 59 Ua. 30-32. 60 Ua. 29-30. 61 Érdujhelyi M. (1903)362 Ua.14. A premontreiek első prépostságát II. István idején alapították, Kr. u. 1130-ban Váradhegyfokon (Nagyváradon). Ez tekinthető a rend törzsházának. Lásd: Puskely M. II. (1998): 1001-1003. 63 Ua. 1764 Ua. 17-20. 65 Ua.19.