A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2006 (Debrecen, 2007)

Történettudomány - Krankovics Ilona: Hitelezők, adósok és csődperek Debrecenben 1842–1850 között

70 KRANKOVICS ILONA A kölcsönkérőknek kisebbik részét tették ki azok, akik nagyobb összegű hitelre tarthattak igényt. Ők azok, akik valamilyen „nagyra törő" cél reményében folyamodtak kölcsöntőkéért, s azt látjuk, hogy annak sikertelensége esetén még mindig volt lehetőségük újabb és újabb hitel felvételére, egészen a végső bukásig. Egy 1810-ben kezdődött és 1826-ban lezárult örökösödési per kapcsán a következőkre derült fény. Kis Orbán János - városba települ nemes - János nevű fia, akit az összeírásokból szántó-vetőként ismerünk, azért, hogy az örökség jogán kialkudott ház és szőlő árát fizetni tudja, 1814-től kezdődően hitelek sorát vette föl magánszemélyektől és az Árvatartó pénztártól. 1824-re úgy eladósodott, hogy már csak az volt kérdéses, melyik hitelezője indít pert ellene hamarabb. A dobon, 9000 váltó forinton elkelt háza nem volt elég a tartozások kifizetésére.

9 A történet itt még nem ér véget, 1835-ben házát újból elárverezik 1000 váltó forint - a már másfél évtizede hurcolt - Árvatartó pénztári tartozása miatt.

10 Egy másik tekintélyes debreceni polgár - Kundl Pál - betegségét és öreg korát jelölte meg fizetési tehetetlensége okaként. Tartozásainak összeírásakor derült ki, hogy még 1810-ből származó adósságai is voltak. A18 rendbeli tartozások között volt Árvatartó pénztári hitel, magánszemélyeknek szóló váltó és kötelezvény egyaránt. A valaha házzal, földdel, szőlővel, tanyával bíró polgár 1846-ban a város kegyelemkenyerén él.

11 A város polgári törvényszéke a hitelezők javára rendre meghozta ítéleteit, a végrehajtás azonban rendszerint elmaradt. Legtöbbször a tartozások megvételére nem maradt más lehetőség, mint az adós vagyonának elárverezése. A felszámolási eljárás magába foglalta az adós vagyonának és tartozásainak összeírását. Ennek elvégzése igen hosszadalmas és nagy körültekintést igénylő munka volt, melynek irányítására a város tanácsa végrehajtó - korabeli szóhasználattal exequtor, végrehajtó - szenátort nevezett ki. Évtizedeken keresztül az árverezés ugyanazon drámai forgatókönyv szerint folyt le. Mindennek megvolt a maga szigorúan rögzített és működő rendje. Az 1840-ben megszervezett Csőd- és Váltótörvényszékek munkájukban felhasználták és beépítették a már korábban kialakult, kiforrott felszámolási gyakorlatot.

12 A két törvényszék megszervezése sokkal hatékonyabbá tette a csődeljárást, mivel határozottabban léptek föl a vagyonbukottakkal szemben, s az addig igen körülményes bizonyítási eljárásokat leegyszerűsítették. A két törvényszék fennállása alatt több száz gazdasági perben ítélkezett. A váltótörvényszék felállítása lehetővé tette az adósok és hitelezők közötti viták gyors és megnyugtató elrendezését, lehetővé tette, hogy a Csődtörvényszék elé már csak a felszámolással kapcsolatos ügyek kerüljenek. A váltóbeli hitel lényege, hogy kamat nélküli, rövid határidőre szóló kölcsön, épp ezért 1844-től törvény tiltotta azok betáblázását. Az, hogy a váltó valóban kamatmentes volt-e, bizonyosan nem állítható. Több forrás arról árulkodik, hogy a debreceni kereskedők jóval nagyobb összeg9 HBmL: IVA lon.k. 1825438. 10 HBmL: IVA 101Ú. 1836.389. 11 HBmL: IV.A. i020.a.i Külön családtörténeti kutatás tárgya lehetne kideríteni, mi okozta gazdasági helyzetének zuhanásszerű leromlását. 12 Magyar Törvénytár 1836-1868. Budapest, 1896. log.old. XV. Törvény-czikkely; 160. oldal XXII. Törvény-czikkely nek írtak alá, mint amilyen a vásárolt áru értéke volt. A törvényszék az ilyen bizonyíthatatlan alkut természetesen nem vehette figyelembe. Jóval nagyobb jelentőséget tulajdonított viszont annak megvizsgálására, hogy a vitatott váltó megfelel-e a formai követelményeknek. Pontatlanságok gyakran előfordultak. Vagy a kifizetés helye, vagy az ideje maradt le a cédulákról, s a perbefogott adósok ügyvédei gyakran ezekre a hiányosságokra építették védőbeszédeiket. A váltók forgatásáról, továbbadásáról számos per tudósít, a perlekedő felek között azok érvényességének tisztázásában támadt vita. 1844-ben Farkas Ferenc Ravaszdy István ellen 1400 váltó forintról szóló váltóbeli tartozása miatt indított pert. Az alperes a törvényszék előtt azt állította, hogy tartozásából 400 forintot már kifizetett, a fennmaradó 1000 forintról szóló váltót pedig a neki adós Fráter Albert átvállalta. Fráter Albertnek Farkas Ferenccel, mint eredeti kibocsátóval egy újból kiállított váltóval kellett volna kicserélnie a már érvénytelenné vált váltót, azt azonban Ravaszdy István többszöri sürgetése ellenére sem adta vissza. A perbefogott állítása szerint a felperes a vitatott váltót a már csődbejutott Fráter Alberttől visszaszerezte, követelése jogtalan. A bíróság nem tudta elfogadni védekezését, csupán a 400 forint kifizetéséről szóló írást fogadta el.

13 A már korábban említett Kundl Pál ellen folytatott csődperben egy 1810-ben kiállított váltó kifizetését követelte Liebner Bernát. A váltóval egy napon kiállított térítvényből azonban világosan kiderült, hogy Kundl Pál a kérdéses váltót azért bocsátotta ki, hogy annak hitelével Liebner Bernát bécsi hitelezőit várakozásra bírja. A térítvényben Liebner Bernát magát arra kötelezte, hogy a vitában forgó váltót Kundl Pálnak 14 nap múlva visszaadja, és érvénytelennek nyilvánítja azt.

14 Ugyancsak ebben a perben Naschitz Adolf 4484 váltó forint váltóbeli követeléssel lépett föl Kundl Pál ellen. A kiállított váltó egy haszonbérleti szerződés biztosítéka volt. Mivel a perbefogott ennek részben már eleget tett, a teljes váltóbeli összeg követelése jogtalannak bizonyult.

15 A perek indulásakor a legfontosabb kérdések közé tartozott a váltók valódiságának vagy hamisságának vizsgálata. Az eljárások nagy számához képest igen kevés esetben született ítélet hamis váltó ügyében. A királyi fel-váltótörvényszékre is eljutott Lefkovits Mózes özv. Molnár Sándorné ellen indított pere. Az özvegy tagadta, hogy a 2800 váltó forintról kiállított váltón férje aláírása szerepel. Ügyvédje védbeszédében írásszakértői jártasságáról tesz bizonyságot: „úgy érzek, nem hibázom, midőn azt tartom, hogy nemcsak írásnak, de magának egy kis manupropriának is van lelke. Az írás lelkét én abban állani látom, hogy két egymástól bár némi vonásokban eltérő írásokban is lehet ugyanazon lélek, valamint viszont két egymással minden vonásokban s méretekben egyező, vagy éppen egymásról copírozott kéziratokban a lélek ugyanazonosságát feltalálni nem lehet." A debreceni Váltótörvényszék 1844-ben hozott ítéletében Lefkovits Mózes pénzkölcsönzőt váltóhamisításban bűnösnek találta, büntető törvényszéki feljelentést tett ellene.

16 13 HBmL:Vll.i8.b.2. 14 HBmL: IV.A. 1020.D. 15 HBmL: IV.A. i020.b. 16 HBmL:VH.i8.b.2.