A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2006 (Debrecen, 2007)

Történettudomány - Krankovics Ilona: Hitelezők, adósok és csődperek Debrecenben 1842–1850 között

HITELEZŐK, ADÓSOK ÉS CSŐDPEREK DEBRECENBEN 1842-1850 KÖZÖTT 71 Egy másik hamisnak bizonyult váltó csaknem Huttflesz István kereskedő bukását okozta. Manega bécsi nagykereskedő két rendbeli, összesen 7177 konvenciós forint értékű kifizetetlen váltó miatt indított pert ellene 1847-ben. A vizsgálat kiderítette, hogy a kibocsátónak feltüntetett Kabdebó Ferenc nem is tartózkodott a váltó kelte napján Debrecenben, Huttflesz a volt kereskedőtársa, Király József által írt és elfogadott váltókat csak később írta alá. A váltó kiállításának szabálytalansága és gyanús volta miatt a törvényszék elutasította az eljárást és polgári peres útra terelte az ügyet. Manegát kötelezte a Huttflesz ellen elrendelt csőd okozta kár megtérítésére, viszont Manega és Kabdebó ellen nem indítványozta bűnvádi eljárás indítását hamisítás gyanúja miatt.

17 A váltóbeli követelések többségében 1000 forint körül mozogtak. Egy esetben fordult elő különösen magas összeg miatti követelés. Megyasszai Sámuel 1843-ban 50.126 konvenciós forint tartozás miatt jelentette föl a debreceni törvényszéken Megyasszai István bécsi nagykereskedőt. A följelentés két nappal előzte meg Megyasszai István csődbejutását. A felperes számára bírói ítélet biztosította a csődbejutott Debrecenben lévő kintlévőségeinek behajtását, a városban levő árukészletének értékesítését.

18 Itt újra azt tapasztaljuk, mint a perek legtöbbjében: a hitelezők futnak a pénzük után. Követelésük teljesítését veszélyeztette, ha az adós ellen már korábban megindították a csődeljárást, félő volt, hogy a tartozások tömegében hitelezésük kifizetetlen marad. Ezért már feljelentésükkel egy időben kérelmezik, hogy a bíróság elsőbbségi foglalást hajtasson végre követelésük biztosítására. A források arra utalnak, hogy a váltóbeli tartozások megvétele minden mással szemben elsőbbséget élvezett. Mint már korábban szó volt róla, a váltótörvényszék mellett működő csődtörvényszék feladata a felszámolási ügyek intézése volt. A csődeljárás a legszigorúbb szabályok szerint folyt. A csődbejelentést követően, miután az adós előadta bukásának okait, zár alá vették minden vagyonát, majd felszólították nyilatkozat tételére, amelyben felfedte tartozásait. Csak ezután következett a per megindítása, a per- és tömeggondnokok kinevezése. A pergondnok minden esetben ügyvéd lehetett, a tömeggondnok - akinek az adós vagyonának számbavétele és védelmezése, gondozása volt a feladata - mindig egy tekintélyes és köztiszteletben álló tanácstag volt. Új volt az eljárásban, hogy a csődbejutás tényét több helyen kihirdették, a hitelezők tájékoztatására az újságokban hirdetést adtak fel. Ennél lényegesebb újítás volt, hogy a hitelezők nem külön-külön perben léptek fel az adóssal szemben, hanem együttesen. Bármilyen körülhatároltak voltak az eljárás lépései, mégis történtek túlkapások. Több alkalommal megesett, hogy egy váltószéken tett feljelentés kapcsán azonnal pert indítottak az adóssal szemben. A legtöbb bajbajutottnak kisebb gondja is nagyobb volt e jogsértés firtatásánál, hiszen a feljelentés kapcsán tartozásai tömege került a bíróság elé. Mindenképp szerencsésebb volt, ha az adós hitelezőitől való félelmében maga jelentett csődöt. A csődtörvényszéknek egyformán feladata volt az adós és a hitelező védelme. Ha valamelyik hitelező hamis követeléssel állt elő, az büntető 17 HBmLVll.i8.b3

. 18 HBmL: Vll.iS.b.i. törvényszéki feljelentést vont maga után. Ugyanilyen szigorral ítélkeztek, ha az adós abba a gyanúba keveredett, hogy tartozásai közül eltitkolt, vagy vagyonából a számbavétel elől elrejtett valamit. Meg kell itt jegyezni, hogy a kereskedők esetében nem is volt egyszerű dolog a tartozások számbavétele. A csődeljárások során végig érezhető az a törekvés, hogy az adós és hitelezői között megegyezés jöjjön létre. Ennek ellenére csak három olyan esettel találkoztam, amikor ez sikerült.

19 Nevezetes példa erre Balázsházy János, a híres mezőgazdász esete, aki csődfeltáró írásában még meg is magyarázza a törvényszéknek, miért tartaná fontosnak a hitelezőivel való kiegyezést: „... így összes terheim rögtöni kifizetésére elégtelen vagyok, sőt az egyes költséges külön perlekedési és vagyonaim eldaraboltatásai által, tömegem még annyira elapasztatik, hogy hitelezőim nagyobb része károsodást szenvedne, ellenben ha nekem terheim részletes szállítására összes vagyonkáim annak idejében előadandó kezelése mellett idő és haladék engedtetnék, adósságaimnak nemcsak letisztázását... még családomnak fenntartását is remélhetem. „ S valóban, még a csődbejelentés évében, 1847-ben hitelezői egy részét kifizette, a többiekkel megegyezett, a csődeljárást megszüntették ellene.

20 A csődtörvényszék fennállása alatt -1842-1850 között - 25 eljárást folytattak le, ebből 18 alkalommal kereskedő volt a bajbajutott. Különösen az 1846 és 1847-es esztendő maradt emlékezetes számukra, mivel ezalatt a két év alatt 7 kereskedő ellen indítottak eljárást. A közhangulatot tükrözte Beyler Istvánnak, a Kereskedő Társulat biztosának 1847-ben elmondott beszéde: „.. .a legközelebb lefolyt évben társaságunk némely tagját oly szerencsétlenség érte, hogy az addig éveken át szerzett vagyonuktól magasra nőtt adósságaik miatt megfosztattak, ily szerencsétlenségtől óvjon meg az Isten mindnyájunkat s szerencsétlen tagtársaink felsegélésére segédkezet nyújtani ne vonakodjunk... „

21 Itt most nincs lehetőség a különböző perek részletes elemzésére, csupán néhány jellegzetesnek tűnő vagy éppen különlegessége miatt érdekes pereljárás kiemelésére. Elsőként szembeötlő, hogy a kereskedőkhöz képest kevés, csupán három polgár került a vagyonbukottak közé. Mindkét esetben tehetős személyekről volt szó, akik jelentős ingatlannal, házakkal, tanyával, szántóval, kerti és hegyi szőlőkkel rendelkeztek. Helyzetükben elgondolkodtató, hogy több évtizedre visszanyúló, magánszemélyeknek és pénztáraknak szóló adósságaik voltak, s a felvett tőke utáni kamatot - több-kevesebb rendszerességgel - fizették.

22 Nem volt gyakori a mesteremberek csődbejutása sem, közülük négyen kerültek a törvényszék elé. Csáti István szappanos mester a „szűk idők" és a „temérdek uzsorások" miatt jelentette fel magát 1847-ben. A 4548 váltó 19 Sajnos a Csődtörvényszéki iratok töredékesen maradtak ránk, a megvizsgált huszonöt peres eljárás közül csupán három estben nyílt lehetőség adós és hitelezők között a békés megegyezésre. 20 HBmL: IV.A.1020. a.1. 21 HBmL: IV.A.1020. a. 22 HBmL: IX.239.i-