A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2006 (Debrecen, 2007)

Irodalomtörténet - Orosz György: „Koldus képében Krisztus jár miköztünk”. A koldusmesterség szakrális megalapozottsága a keresztény vallásban

96 OROSZ GYÖRGY mégsem tehetünk egyenlőségjelet, jóllehet, tevékenységükben voltak közös vonások: helyváltoztatás, kéregetés, éneklés. Erre utalt már Avenarius is.

,0

Általában véve az óorosz idők „kaliká"-i külsejükben és szokásaikban hasonlítottak a Szentföldet egykoron felkereső nyugat-európai zarándokokra - írja Majkov.

11 Az óorosz idők „kaliká"-i társadalmilag heterogén összetételű társaságot alkottak, és a kéregetést-koldulást csak időlegesen tekintették hivatásuknak. Szegénységi fogadalmat ők csak a zarándoklat időtartamára tettek. Ezzel természetesen nem azt állítjuk, hogy e tarka és népes zarándokseregben ne lettek volna olyanok is, akik örökös szegénységi fogadalmat tettek, azaz igazi Krisztus-követőkké váltak. Végeredményképpen ezen utóbbiak jámborsági gyakorlatát folytatták a legújabb idők többnyire vak vagy nyomorék „kaliká"-i, az énekes vándor koldusok, akik társadalmilag homogén összetételű embercsoportot alkottak (koldustársaság). Isten kéregető-éneklő zarándokai és vándorló-kéregető-éneklő koldusai Krisztus szegényei voltak. Krisztus példáját követték, aki teljes szegénységben élt, nem volt semmije sem: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és a hol a tolvajok kiássák és ellopják; Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, a hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a hol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják... Azért azt mondom néktek: Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek felől, mibe öltözködjetek... Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe nem takarnak; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat. Nem sokkal különbek vagytok-e azoknál?" (Máté 6,19-20,25-26)

12 A kaliki (perechozie) névvel illetett kéregető zarándok koldusok a régi Oroszországban önként vállalták magukra az evangéliumi - időleges vagy örökös - szegénység fogadalmát, s magukat Isten kiválasztottamé tartották. A koldusmesterséget Krisztus jóváhagyásával gyakorolták, mint ahogyan ezt a Jézus Krisztus mennybemeneteléről (Pro Vozneseníe lisusa Christa) című vallásos népénekek

13 is ékesen bizonyítják. Krisztus szeretett volna bizonyos vagyont juttatni a koldusoknak, de ennek lehetetlenségére figyelmeztette őt Keresztelő/Teológus/Aranyszájú/az érsek János (ezeket a személyeket a nép összekeveri az énekekben), ugyanis a gazdagok és a hatalmasok elvennék tőlük az aranyhegyet, a mézfolyót, a szőlőskerteket, a mennyei mannát. A birtok és a vagyon újrafelosztása, amelyek egyébként Istentől valók,

14 ezen a földön csak nagy nehézségek árán lenne megvalósítható: „E hegyen még gyilkolás lesz, /E folyón még vérontás lesz.. ."

I5- mondja az egyik vallásos népének. io Avenarius 1885: VIII. 11 Majkov 1863:91. 12 Szent Biblia. Fordította Károli Gáspár. Budapest, 1974. (A további bibliai idézeteknél is ez a szövegkiadás szolgál alapul.) 13 Szövegváltozatok: Varencov i860:59-66., No 14-17.; Bessonov 1861-1864: l/i. 1-7., No 1-3.; Bessonov 1861-1864:11/5.25-27., No 420-421. 14 Jézus nem ítélte el a gazdagságot, de kiemelte az ezzel kapcsolatos csalódásokat és veszedelmeket, és óvott a kapzsiságtól. Az idevonatkozó bibliai helyeket Id. Haag 1989:478-480,1025,1651-1652. 15 Varencov 1860:64., No 16. A szegények és nincstelenek a Keresztény Egyház tanítása szerint közelebb állnak Krisztushoz, mint a vagyonosok. Az üdvözülés lehetőségei sem egyforma mértékben adottak a gazdagok és a szegények számára: „ Boldogok a lelki szegények: mert övék a mennyeknek országa." (Mt 5,3); „Boldogok vagytok ti szegények: mert tiétek az Isten országa." (Lk 6,20)... „Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni." (Mk 10,25) Az üdvözülésre természetszerűen mindenki - szegény és gazdag is - törekedhet. A koldus-zarándokok, akik egyrészt lépteiket Krisztus lába nyomába helyezték, másrészt magukra vállalták az önkéntes szegénység fogadalmát, Krisztus hívó szavának engedelmeskedtek: Jézus pedig rátekintvén (a gazdag ifjúra - 0. Gy.), megkedvelé őt, és monda néki: Egy fogyatkozásod van; eredj el, add el minden vagyonodat, és add a szegényeknek, és kincsed lesz mennyben; és jer, kövess engem, felvévén a keresztet." (Mk 10,21) Ennek a maximális követelménynek csak kevesen, a kiválasztottak tudtak-tudnak eleget tenni. A gazdagok számára, s a koldusszegény zarándokokkal össehasonlítva mindenki többé-kevésbé vagyonosnak számított, biztosítani kellett a „lélekmentéshez" egy kiutat: ez az alamizsnálkodás volt. A Tizenkét péntekről (0 dvenadcati pjatnicach) című egyik népének ezt meg is fogalmazza: „A paradicsomba meg bejuthatunk a szent alamizsnával!^ A gazdagság és szegénység létezésében - mutat rá Gurevics -, az Egyház kölcsönös összefüggést látott: gazdag és szegény egymás üdvösségére vannak. A koldulás intézménye a keresztény vallás szellemiségével átitatott középkorban a társadalmi gyakorlat szerves része volt. A királyi és nemesi udvarokban mindig szépszámú koldus akadt, akiknek pénzt és élelmet osztogattak.'

7 Nyilvánvaló, hogy Alekszej Mihajlovics cár is lelki békéjének biztosítása céljából tartotta udvarában az énekes koldusokat. Az ő példája nem lehetett egyedi különcködés. Gurevics szerint egyes cári személyek állami jövedelmekből is áldoztak a koldusokra.

18 A középkori alamizsnálkodást nem elsősorban a felebaráti szeretet keresztény tanításának megtartása motiválta, hanem a jótékonykodó ezáltal saját lelki békéjét kívánta megteremteni, és egyúttal lelke üdvözülésének irányában ténykedett. S mivel az egyházi gondolatkörben koldus és gazdag kölcsönösen feltételezték egymást, ezért senkinek sem jutott eszébe, hogy a koldulást fel kellene számolni, de maguk a kéregetők, Isten kiválasztottal sem akartak megszabadulni nyomorúságos helyzetükből^ Ez a nyomorúságos anyagi helyzet a koldusok számára lelkileg egyáltalán nem volt megalázó, hiszen ők „Krisztusban keresztelkedtek, Krisztusba öltözködtek." Ebből következik: koldust megvendégelni, koldusnak alamizsnát adni egyet jelentett magának Krisztusnak a vendégül látásával, illetve az alamizsna neki való juttatásával. A katolikus Nyugat egyik híres alakját, Toursi Szent Mártont (t397) Jézus Krisztus próbatételnek vetette alá. Legendájában erről olvashatunk: 16 Bessonov 1861-1864: H/6.143., No 584. 17 Gurevics 1974:213-214. 18 l.m.213. 19 l.m.213.