A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2006 (Debrecen, 2007)

Történettudomány - Krankovics Ilona: Hitelezők, adósok és csődperek Debrecenben 1842–1850 között

72 KRANKOVICS ILONA forintra rúgó adóssága kizárólag magánszemélyektől származott, kintlé­vősége nem voit. Tartozásainak számbavétele alapján csak sejteni lehet, hogy fokozatos eladósodása háza vásárlása, valamint a céhbeálláskor ki­fizetett költségek miatt történt. 23 Papp József szűcsmester 1850-ben az országos pénzválságot okolta vagyona megfogyatkozása miatt. Mikor Eb­ner pesti nagykereskedő feljelentette 668 váltó forint tartozása miatt. Az ellene megindult eljárás több mint 5800 váltó forint adósságra derített fényt. A bajbajutott mesterember kintlévőségeinek behajtását remélte a törvényszéktől, amely elegendőnek is bizonyult tartozásai rendezésére. 24 Szathmári Sámuel asztalosmesternek a céhbeállásakor felvett 600 vál­tó forint kölcsöne csak az addigra már tetemesre összegyűlt adósságát növelte. 25 A bíróság feladatai közé tartozott annak vizsgálata, hogy vétkes-e a va­gyonbukott helyzetének kialakulásában. Két olyan eset fordult elő, amikor az adóst vagyona felszámolásán túl büntető-törvényszéki feljelentéssel is sújtották. Nemes Kis Orbán Istvánt az Árvatartó pénztár gondviselője jelentette fel. Feljelentésében a kereskedő adósságainak olyan mértékű növekedé­séről ír, melynek fedezésére annak vagyona már aligha elegendő. Való­ban, a javainak árverezése után befolyt összeg 11.324 váltó forint, csak adósságai részbeni kifizetésére volt elegendő, több mint 6000 váltó fo­rint fedezet nélkül kifizetetlen maradt. Nemes Kis Orbán István 1824-től kezdődően a per megindulásáig csak az Árvatartó pénztártól 12.000 váltó forint, magánszemélyektől 4000 váltó forint hitelt vett fel. Az 1842-ben hozott ítélet kimondta: mivel „könyvének vezetésében oly vétkes gon­datlanságról tett bizonyságot, (...) Büntetése elvétele végett az illető Fe­nyítő Törvényszéknek bejelenteni rendeltetik." Az általa vezetett textil- és vegyeskereskedés már indulásakor veszteségesen működött. A 3200 vál­tó forint kintlévőségének a pontatlan könyvelés miatt nagy része odave­szett, a 3250 váltó forintra becsült áruja olyan elavult volt, hogy csak jóval áron alul kelt el. 26 Petrovics Pál - nem bejegyzett - kereskedőnek csupán ingóságai voltak. Már korábban is jelentette fizetési tehetetlenségét, kereskedését rendetlenül, kereskedői könyvét hanyagul vezette. A csődeljáráskor va­gyona közül többet elhallgatott, elrejtett, a már zár alá vett áruból adott el. A törvényszék saját hatáskörében megtiltotta számára a hiteles kereske­dési könyv vezetését, váltó kibocsátását. 27 A bizonyítási eljárás két kereskedő esetében mutatott ki feltűnően nagy hitelbeli tartozást. Király József fűszerkereskedő 1841. január 25-én jelen­tette be fizetési tehetetlenségét. A kimutatás szerint 398.561 váltó fo­rint tartozása, neki viszont 275701 forint kintlévősége volt. Összvagyona 110.000 forint volt, s ebből a raktáron lévő árukészletének értéke közel 80.000 váltó forint. Számunkra tartozásainak és kintlévőségeinek rend­23 HBmL: IV.A. 1020. a.i. 24 HBmL: IV.A. 1020. ai, Csak feltételezni lehet, tönkremenetelében közrejátszott a Kos­suth-bankók 1849-es elértéktelenedése, forgalomból való kivonása. 25 HBmL: IV.A. 1020. ai 26 HBmL: IV.A. ion.k.1842.1964. 27 HBmL: IV.A. io20.a.i. kívül magas volta az érdekes. Ö maga bécsi, trieszti, bécsújhelyi, pesti kereskedőknek tartozott. Neki viszont a Felvidékre és Erdélybe szállított áruit nem fizették ki, de kintlévőségei voltak a városban és a környéken is. Csődbejutásának okát a következőkben látta: „azon általános forrongás, amely az elmúlt évnek végén a kereskedési világban uralkodott és a hitel­nek általános csökkenését eszközli...", a hitelezői megszüntették részére a további hitel nyújtását. A csődeljárástól azt reméli, hogy kintlévőségeinek behajtásával, örökségének feláldozásával hitelezőit kielégítheti. 28 A másik, szintén fűszerkereskedő, Németi János 1847. évi csődbejutá­sakor 54.615 váltó forint adósságot halmozott fel. Ebből 1845—46-ban ke­letkezett több mint 30.000 váltó forint. E két évben csupán a debreceni vásárokon összegyűlt adóssága meghaladta a 16.000 váltó forintot. Csak feltételezni lehet, hogy korábban, ilyen nagy áruhitel mellett is, tartozásait és kintlévőségeit egyensúlyban tudta tartani. 29 Jóval kisebb tartozás miatt került csődtörvényszék elé Szentpéteri Já­nos, szintén fűszerkereskedő. Szentpéteri János 39 hitelezőnek 13.000 váltó forinttal tartozott, mikor csődeljárást kért maga ellen. Saját vagyo­nát részvényekben, értékpapírokban, áruban, kintlévőségekben össze­sen 12.114 váltó forintra becsülték. Bukásának okát a következőkben látta: „A mostani zavaros idők, különösen az eddig annyira jó haszonnal bizta­tott, s ez okból általam nagyobb mennyiségben beszerzett status köte­lezvények becsértékének e mostoha időkben tetemes csökkenése miatt azon szomorú helyzetbe jöttem, miszerint részint már lejárt, részint kö­zelebb lejárandó tartozásaimat fizetni nem tudom." 30 A forrásokat tanulmányozva megállapítható, a polgárok életében ilyen vagy olyan formában jelen van a hitel. Az adósok csődbejutásához nagy­ban hozzájárulhattak a hitelezés feltételei. Mint már több helyen szó volt róla, a hitelezők a kölcsönzött tőke utáni évi 6 %-os kamat fizetését tar­tották a legfontosabb feltételnek. Ez elterelte mind a hitelező, mind a hitelt felvevő figyelmét a tőke egy összegben való visszafizetésének ter­héről. A betáblázás rendszere nem volt alkalmas a teljes eladósodás meg­akadályozására. A törvényszéki iratok arról árulkodnak, hogy a kereskedők gazdálko­dásában az áruhitel a meghatározó. A bécsi, pozsonyi, pesti nagykeres­kedőktől a debreceni vásárokon bizományba átvett árut továbbadták, ugyancsak hitelre. Joggal feltehetjük a kérdést, miért vállaltak ekkora koc­kázatot. Kereskedelmi könyvekből vannak adataink arra, hogy a nagy té­telben vásárolt árut kétszeres vagy ennél még nagyobb haszonnal adták tovább. Valószínű, ez a rendszer éveken keresztül jól működött, a kereske­dők egyensúlyban tudták tartani tartozásaikat és kintlévőségeiket. Továbbá úgy tűnik, a váltó általános használatával az adósok kevés­bé érezték a tartozás súlyát, mint a kamatra felvett hitelek esetében. Az 1840-ben országszerte megszervezett csőd- és váltótörvényszékek fel­adata volt rendet tenni és tartani a kialakult fizetési zűrzavarban. 28 HBmL: IV.A.101Ú. 1841.105. 29 HBmL: IV.A. i02o.a.i. 30 HBmL: IV.A. i02o.ai

Next

/
Oldalképek
Tartalom