A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2006 (Debrecen, 2007)
Régészet - D. Szabó László–Csippán Péter: Újkori mészárszék nyomai Debrecen belvárosából
50 D. SZABÓ LÁSZLÓ-CSIPPÁN PÉTER 12 3 4 H koponya 6 7 Objektum 8 9 10 11 13 14 fs] szárazvégtag 4. ábra A szarvasmarha szárazvégtag- és koponyamaradványok eloszlása az egyes objektumokban (amennyiben x oo = 21,0; a= 0,05; pi= az objektumok számából adódó arányszám; df= szabadságfok; x= az esetszám; vsz= a szárazvégtag- és koponyacsontok várható gyakorisága; vh= a húsos testrégiók várható gyakorisága; Insz= a valós gyakoriságok összege a szárazvégtag- és koponyacsontok esetében; Inh= a valós gyakoriságok összege a húsos testrégiók esetében; x 2 sz= a szárazvégtag- és koponyacsontokra vonatkozó érték; x 2 h=a húsos testrégiókra vonatkozó érték) pi = 0,0766 Insz = 388 X 2 sz = 543,6 df = 12 Inh = 389 X 2 h = 357,2 X = 13 vsz = 29,48 vh = 29,56 bárdolásnyom fűrészelésnyomok • koponya csontjai+autopodiumok Mindebből kitűnik, hogy az egyes csonttöredékek által képviselt testrégiók aránya egyik esetben sem homogén. Ez a jelenség érthető, hiszen azok az objektumok, melyekben a szárazvégtag- és koponyacsontok aránya kiugróan magas a számítást az inhomogenitás irányába viszik el. Amennyiben azonban megvizsgáljuk az egyes objektumok egyéni komponenseit, úgy némelyeknél egészen közeli értéket találunk, amely a két testrégió csoport azonos arányát bizonyítja. (Lásd Appendix) Amennyiben a műhelyek lokalizációjának hagyományos módszerét követjük, feltételezve, hogy a mészárszékek mint speciális „műhelyek" értelmezhetőek, úgy a következő feltételek nagy részének esetünkben is teljesülnie kell: - írott források megléte, - félkész termékek vagy selejt előkerülése, - műhelyhulladék előkerülése, - a műhely működésére utaló objektumok előkerülése. Az írott források, mint az fentebb említett volt, utalnak mészárszékre a Cegléd utcában, tehát a lelőhely ezen kritériumoknak megfelel. A félkész vágásnyomok [3 összes megfigyelt csont 5. ábra A szarvasmarha csontmaradványokon megfigyelt elsődleges darabolási nyomok eloszlása a koponya csontjain és az autopodiumokon az összes megfigyelt vágásnyom tükrében. terméknek, illetve selejtnek tekinthetjük a magasabb húsértókű testrégiókat képviselő, de jelentősen kisebb mennyiségben előkerült csontokat, hiszen a feldolgozás magasabb szintjét képviselik. Műhelyhulladékként egyértelműen a kiemelkedően magas számú és arányú alacsony húsértékű testrégiók, mint az elsődleges darabolások melléktermékei értelmezhetőek. Bár a mészárszék működésére utaló objektumok a hulladékgödrön kívül nem kerültek elő, a három kritérium megléte egyértelműen bizonyítja, hogy az ezen a helyen működhetett. A feldolgozás folyamatának rekonstrukciója A szarvasmarha csontokon megfigyelt vágás-, hasítás-, vagy fűrészelés nyomok, az állatok elsődleges darabolásának jelei (12. kép). Ennek célja a nagyobb testrégiókra való felosztás, további feldolgozásra való előkészítés, illetve a fel nem használható testrészek eltávolítása.
