A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2006 (Debrecen, 2007)

Természettudomány - Kozák Lajos: A borz (Meles meles L., 1758) és a vörös róka (Vulpes vulpes L., 1758) kotorékfelmérése a Hajdúsági Erdőspusztákon

20 KOZÁK LAJOS akácfelújítás cserjés liget Élőhely típus 3. ábra A borz és a vörös róka élőhely-preferenciája a kotorékok helyének megválasztása alapján, az összes elkülöníthető élőhely-típus kategória esetén Figure

3 Habitat preference of badger and red fox in the sample area Borz Vörös róka Százalék (%) Bejáratok száma 1 3 14 100 4-9 65 0 >10 21 0 Macrorelief Dombtetőn 71 33 Mélyedésben 0 0 Átlagos térszínen 29 67 Lejtőszög (microrelief) 00 50 8 10-100 28 66 100-450 22 26 Cserjefedettség 0% 50 8 1-49% 22 92 >50% 28 0 Fás fedettség 0% 0 8 1-49% 29 25 >50% 71 68 Bejáratok kitettsége North 28 8 East 24 25 South 26 50 West 22 17 i táblázat. A mintaterületen megtalált kotorékok főbb jellemzői Table 4- The main data of the dens of the sample areas Ezen kívül ezen erdők termőhelyei kifejezetten száraz, meleg homokterületet jelentenek, ami kotorékásásra kiváló. A vörös róka esetén az akácfelújításokkal szemben mutatott jelentős preferencia (59%) valószínűleg szintén ezen erdőrészletek termőhelyei által biztosított jó kotorékásási lehetőségekkel, valamint a felújítások kora tavaszi kis fedettségéből adódó átmelegedő kotorék, majd a későbbiek során a vegetációs fejlődés előrehaladtával bekövetkező jó takarás lehet a magyarázat. A 4. táblázatban összegeztük a megtalált kotorékok főbb paramétereit. A viszonylag kis elemszám (n=26) miatt az adatok statisztikai elemzése csak korlátozottan lehetséges. A mintaterületen egyik faj esetében sem találtunk kotorékot mélyen fekvő területen, ami a kotorékát állandó jelleggel használó borz esetén egyértelműen várható is. A kijáratok száma nem azonos az aktuálisan használt kijáratok számával, de jól jelzi azt, hogy a területen évek óta jelen vannak a borzcsaládok. A rókakotorékok esetében a más területeken időnként tapasztalható kolonizáció nem figyelhető meg, aminek oka a sok kotorékásásra alkalmas hely, és a nagy, de nem túl nagy állománysűrűség lehet. A vörös róka esetén a kotorék kijáratának déli tájolása kiemelkedően magas volt, ami egybevág irodalmi adatokkal (GOLDYN ET AL., 2003). Ez párhuzamban a kotorékásásra preferált akácfelújításokkal megerősíti azt, hogy a faj számára a nap felmelegítő hatása és a védelmet nyújtó fedettség egyaránt fontos tényező a kölyöknevelés céljából ásott kotorékok esetén. Összességében megállapíthatjuk, hogy a borz és a vörös róka jelentős, a területen stabilnak tűnő állománynagysága a két fajt együttesen teszi a régió legjelentősebb ragadozójává. A kapott adatok alapján mindkét faj esetén indokoltak a részletesebb kutatások. A hagyományosan legjelentősebb ragadozó fajnak számító vörös róka ökológiájának a kutatása továbbra is fontos, hiszen generalista fajként egy-egy szűkebb területet érintően csak a részletes kutatások alapozhatják meg a természetvédel-