A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2006 (Debrecen, 2007)

Múzeumpedagógia - Porcsalmy János: Építésztörténeti stílusok rövid ismertetés műemléki és történelempedagógiai feldolgozásban

PORCSALMY JÁNOS ÉPÍTÉSZETTÖRTÉNETI STÍLUSOK RÖVID ISMERTETÉSE MŰEMLÉKI ESTORTENELEMPEDAGOGIAI FELDOLGOZÁSBAN A KORAI KERESZTÉNY ÉPÍTÉSZET 1. hang: A Római Birodalom területén a kereszténység elterjedésének első három évszázadában az építészet az új vallás, az egyház legfontosabb szertartásbeli igényeit, szokásait, céljait szolgálta. Az üldözések időszakában a földalatti építmények voltak a legkiemelkedőbbek, amelyek egyúttal védelmet is nyújtottak a keresztényeknek. Különösen jelentős volt a Rómában található katakomba-építészet. (Hossza a több száz km-t is meghaladja.) Legnevezetesebbek a Via Appia Antica (Rómát Capuával összekötő ókori kövesút) mentén épült katakombák. 2. hang: Ismertetésük: A könnyen vájható tufában egymás mellett és fölött - több szinten - képezték ki a földalatti folyosórendszerekből és a falba bevájt téglalap alakú sírkamrákból álló temetőket. Ezek a mélyedések, üregek a halottak elhelyezésére szolgáltak. - Nyílásukat feliratokkal ellátott terrakotta, vagy márványoszlopokkal fedték be. - A sírfülkék többnyire szögletes záródásúak, vagy ívesek. Hátfalát vagy alját kőlappal borították. A mártírok sírkamrája az ún. cubiculum volt. A földalatti bejárati előcsarnok - valószínűleg - az istentisztelet színhelyéül is szolgált. i. hang: Művészettörténeti szempontból értékes képzőművészeti emléknek számítanak azok az utókorra fennmaradt falfestmények, melyek a katakombák falait és tágasabb fülkéit keresztény szimbólumokkal díszítették. Nem kevésbé értékesek egyes szarkofágok művészi kőfaragásai sem. Leghíresebb katakombák Rómában: a Callixtus, Domitilla és a San Sebastiano katakomba. Miután Nagy Constantinus császár a milánói Edictumban elismerte a keresztények vallásszabadságát (Kr.u. 313), a hívők már többnyire a föld feletti temetkezésre tértek át, s így a katakombák további építése feleslegessé vált. - A katakombák a középkortól kezdődően lassanként feledésbe merültek. A Kr.u. IV. századtól már nagyméretű egyházi építészeti alkotások - főként templomok - gyarapítják a Római Birodalom császárkorának amúgyis monumentális világi építészetét. 1. hang: Az ókeresztény templomépítészet jellegzetességei A római templom építészetből az ókeresztény templomépítészet a nagy tömegek befogadására alkalmas bazilikális, hosszanti térkiképzést veszi át. Alaprajzának lényeges tagozódása: átrium (előcsarnok, udvar) hosszház és a szentély. Az oszlopos folyosóval körülvett, négyszögű udvarhoz kapcsolódik a templom előcsarnoka. A hosszház3 vagy 5 hajós. A főhajó a mellékhajók fölé emelkedik, s annak felső ablaknyílásai biztosítják a megvilágítást. A szentélyt - az apszist - a főhajótól diadalív választja el. (Később a keresztházzal bővült.) A keresztelőkápolnák, a mauzóleumok már centrális alaprajzúak, elrendezésűek. (Pl. kör, nyolcszög vagy görögkereszt.) 2. hang: Egy konkrét példa 1-2. sz. dia: A kor egyik egyik legjellemzőbb, legimpozánsabb bazilikája a Rómában található San Paolo fuori le Mura - a falakon kívüli Szent Pál székesegyház. Méreteit nézve az örök városban a 3. legnagyobb templom, melyet még II. Valentinianus császár építtetett Kr.u. 386-ban. A főhomlokzattal érintkező négyszögalakú előterét oszlopcsarnokos udvar alkotja. A templom öthajós, keresztházas, tipikusan bazilikális elrendezésű. A hajókat egymástól korinthoszi márványoszlopok sorfala választja el (80 db). - A főhajó felmagasodó falát félköríves záródású ablaksor töri át, ami a megvilágítást biztosítja. A templom hosszanti tere 125 m, melyet vallásos témájú, színes, aranyló mozaik berakásos diadalív választ el a kereszthajótól és a félkupolás lefedésű apszistól, illetve a félköríves, boltozatos szentélytől. A hajók mennyezete kazettázott. 1823-ban történt leégése előtt a födém nyitott, fagerendás fedélszék volt, ami jobban kiemelte antik jellegét. A közvetlen mellette épült kolostorának kerengője csavart, páros oszlopai mozaikberakással művészien díszítettek. (Azokat azonban már Kr.u. a XIII. sz.ban alkották.) Hazánk műemlékei e stíluskorszakból: Dia: 3. Óbudán (kápolna), 4. Pécsett (temető), 5. Fenékpusztán (bazilikák alapzata) található.