A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2006 (Debrecen, 2007)
Néprajz, kulturális antropológia - Surányi Béla: A Kárpát-medence paraszti növényhasználata a XVIII–XX. században
134 SURÁNYIBÉLA nelmi gyökerű magyar szőlőkultúra színvonalának csökkenésével, melynek újbóli felvirágoztatása nemzeti érdeket szolgál. A hazai szőlő- és gyümölcstermesztés bővelkedik történeti és tájfajtákban. 227 Bár a fajtahasználat változott a történelem során, mégsem szabad a régi fajtákat csak biológiai reliktumként kezelni,mert évszázados nemesítési gyakorlat eredményeként születtek. Nem is beszélve arról, hogy a Kárpát-medencében lévő szőlő- és gyümölcsfajták jó része és művelésük nem előzmény nélkül való. Másként nehezen képzelhető el, hogy a XI. században már ismert volt a tokaj-tarcali borvidék, a középső-tiszavidéki szilvatermesztés, a felső-tiszavidéki dió-, a Balaton-felvidéki mandula, továbbá a budai szőlőművelés. A meglévő alapok bővültek a korabeli kertészkedő szerzetesek, világi írástudók agrárkultúrájával, akik magukkal hozták Ny-Európa fejlettebb mezőgazdaságának gyakorlati fogásait, elméleti ismereteit. A korai középkorban bizánci, velencei, s francia kapcsolatok révén tetemesen gyarapodott a kertkultúra, mert értékes szőlő-és gyümölcsfajták jutottak el hozzánk, honosodtak meg. Középkori fajtáink 228 közül megemlítendő az alanttermő szőlő, amely valószínűleg balkáni eredetre vall. A cserszőlőtil a XV. század közepéről van adatunk. Néhol a gohér fajtát is így nevezték. Erdélyben régóta termesztett fajta. A középkorban minden bizonnyal a legkorábban érő fajtánk volt. A hasártó szőlő oklevéli forrása 1410-ből származik. Neve és hatása ellenére azon fajtáink egyike, amelyik még előfordul szőlőskertekben. A bakátok szintén középkori eredetű, az Érmeilék szülötte. Innen terjedt el Erdélyben és a Dunántúlon. A furmint m is hasonló múlttal büszkélkedhet. A Hegyaljára költöző francia és vallon telepesek hozták magukkal, de az is lehet, hogy eredeti magyar fajta. A vadfekete™ régi pannon eredetű hagyaték,csókaszőlő, cigányszőlő néven is említik a középkorban. Kevés megbecsülést kapott, talán ennek köszönheti megmaradását. A kadarka elterjedése után szerepe a bor színezésére szorítkozott. Középkori termesztésű a kecskecsecsű szőlő, mint csemegeszőlő. Az ókortól ismert, a mediterrán tájon alakult ki. Valószínűleg a rómaiak révén került be Pannóniába. 232 Az egyik legrégibb almafajtánkat, a cigányalmál m a római szakírók is említik. Gyökérsarjakkal könnyen szaporodik, hasonlóan mint a fűzalma m vagy metélőalma. Orbay Mihály szerint hazája Háromszék, a Kászoni-medence. Lippay János a Posoni kertben nyári és téli veresalmát m ismer. Átéli változat a Simonffypiros fajtával azonos. Más néven is előfordul még: cigányalma, daru, sóvári alma. A nyári piros ugyancsak létező fajta, napjainkban is díszlik az Alföld szőlőskertjeiben. A telelő ólmáról 1345-ből származik adat, amely több parasztfajtával lehet azonos, de a 227 Surányi D.(1985): 4-SZ. 228 Ua., A korabeli szőlőfajtákról lásd: Rácz J.:Kétszáz magyar szőlőnév.Bp.1997. 229 Rácz 1(1997): 38. 230 Ua.55-56. 231 Surányi D.(i98s): 4. sz. 232 Rácz 1(1997): 69. 233 Lásd: 23i.jzet. 234 Surányi D.( 1988): 6., Erdély valóságos tárháza a régi almafajtáknak.Lásd: Nagy— Tóth F.: Régi erdélyi almák.Kolozsvár/1998. (Monografikus igényű összeállítás) 235 Lásd: 231 jzet. húsvéti rozmaringgal biztosan nem, mivel jóval később került be a Kárpát-medencébe. Az árpával érő körtétől 216 a XIV. századi oklevelek tesznek említést, mint a legkorábban érő körtefajtáról. A mézes körtél Lippay is leírja. A sárkörte lehetséges, hogy a citromkörtével azonos. A szerémségi körtéi (Kálmán,Kármán) Galeotto Marzio útirajzában dicséri, amely valószínűleg a pontuszi vidékről vagy Itáliából került be a Kárpát-medencébe. (Téli változata, téli Kármán körte,azaz Vilmos körte). 111 A veres vagy piros körte™ történeti fajtát jelöl. A telelő körte neve szerepel az egyik 1287-ben íródott oklevélben. Értéke felbecsülhetetlen, mivel a téli időszakban lehetett fogyasztani. Nyomokban még föllelhető a kiveszettnek hitt -egykor a legjobb téli körtefajtánk -, a makária (Ciprus ókori neve is Makária) és a Mátyusföldön imitt-amott előforduló zelenka (zalanka) fajta. 239 A kökényszilvál m már a XIV. században elkülönítették a kökénytől, amely társától eltérően erdei gyümölcs maradt. A sárga kökényszilvái egy 1334-ből keltezett oklevél említi, noha úgy tűnik, hogy kiveszett. Elképzelhető viszont, hogy a dobzószilvával azonos. Bizonytalan a besztercei szilva eredete. Annak ellenére, hogy már az Árpád-korban termesztették, csak a XVI. században említik az írott források. Aszalt szilvát is készítettek belőle. Az alma után a második legfontosabb gyümölcsfajnak számít a szilva. 241 A bódi szilva 2 * 2 (Boldogasszony szilvája) botanikailag kökényszilva. A duránci szilva Szikszai Fabricius Balázs szójegyzékében is szerepel. Főleg a Tiszaháton elterjedt a nyári aszaló fajta. Régi szatmári fajtaként, sokszor kivadultan az ártereken, összefüggő állományként díszlik a penyigei szilva,™ amely lekvár és pálinka alapanyag volt. Az ismeretlen eredetű vörös szilva 2 ™ az Alföldön terjedt el. A cseresznyefajták™ közül már a XVI. században az ölyvedi fekete ismeretes. Nádasdy Tamás kertészetéből kért belőle oltóvesszőt Miksa császár. A XVII. századtól, főleg a XVIII. századot követően tovább bővült a hazai gyümölcstermesztés fajtahasználata, amely részben a kialakuló újabb parasztinemesítésű tájfajtáknak és a behozott fajtába köszönhető. Az asztrahányipiros alma m a XVI-XVII. században termesztett orosz fajta. Hazai terjedését elősegítette a kárpátaljai ruszin és magyar betelepülés. A batul 2 * 7 alma volt a Maros forrásvidékének a szülötte. A Kárpátmedencében hajdan elterjedtségnek örvendett a kecskeméti vajalma m Főleg ártereken még napjainkban is föllelhető a francia eredetű kormo236 Ua. 237 Surányi D.(i988):i3. 238 Lásd: 23ijzet. 239 Surányi D.(i988): 14. 240 Lásd: 231 jzet. 241 Koháry E.szerk.(2004): 50. 242 Surányi D.(i988): 16. 243 Ua.17. 244 Ua.18. 245 Ua. 19. 246 Surányi D.(2002): 23. 247 Ua. 248 Ua. 24.
