A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2006 (Debrecen, 2007)
Néprajz, kulturális antropológia - Surányi Béla: A Kárpát-medence paraszti növényhasználata a XVIII–XX. században
A KÁRPÁT-MEDENCE PARASZTI NÖVÉNYHASZNÁLATA A XVIII—XX. SZÁZADBAN 133 átalakulása. Nem beszélve a táplálkozási szokások, az ízlés módosulásáról. A paraszti gyümölcstermesztés 218 őrizte a XX. század közepéig a középkori formákat, vagyis az erdei és ártéri gyümölcsösök kertszerű használatát. Ezek szerepe a XIX. század második felében a bőtermő, nemesített fajták megjelenésével visszaesett. Miközben a hazai kertkultúra súlypontja áttevődött a Duna-Tisza közére és 1918 után a Nyírségre. Nyomon követhető a telepítések ugrásszerű növekedése - a filoxéra pusztítása nagyban elősegítette - melynek során a paraszti gyümölcstermesztésben is tért hódított az addig kevésbé elterjedt kajszi-, őszibarack, cseresznye és a meggy termesztése. A házi kertekben, szőlőkben a gyümölcsfák száma elenyésző. A szőlőhegyeken 1848 előtt tiltott volt a faültetés, veszélyeztetve látták az árnyékolás miatt a bortermést. A filoxéravész után az új szőlő-és gyümölcstelepítéseknél már mellőzték a korábbi gyakorlatot. Arányaiban eltérő módon, de a szőlőhegyeken is köztesként gyümölcsfákat ültettek. Főleg az alföldi homoki szőlők sajátsága lett a köztesként ültetett, ún. kétszintes termesztés elterjedése, 219 ami 25-30 gyümölcsfát jelentett kat. holdanként. A gyümölcsfák faji hovatartozása vidékenként változott, pl. Badacsonyban cseresznyefát, a budai szőlőkben berkenyét, Tokaj-Hegyalján szilvafát, a későbbiekben őszibarackot, Csongrádon az ún.kisréti szőlőskertekben naspolyát, birset vagy régi almafajtákat ültettek. Már a XX. században terjedt el az őszibarack, a mandula és a kajszibarack ültetése a szőlősorok közé. Az alföldi táj kínálta adottságokhoz való alkalmazkodás eredményezte a kétszintes termesztés elterjedését, amihez jó feltételeket kínált a tőkefejes szőlőművelés. A gyepszintet rendszeresen gyomtalanították, a szőlő a cserjeszintet, a lombkorona szintet pedig a gyümölcsfa jelentette. Az Alföld homokos tájain tért nyerő kétszintes termesztés terjedéséhez nagyban hozzájárult a korábbi századokban dívó nagyarányú legeltetés, amire megoldást kínált a szőlő-és gyümölcstelepítés. Kecskemét környékén a kajszibarack, a szilva és a meggy, továbbá a nyári almák, Nagykőrösön és Cegléden a szilva jött elsősorban köztesként számításba. Csongrádon a diófa élvezett elsőbbséget a kétszintes művelésben. Hasonló szerepet játszott az eperfa Cegléden, Szeged környékén pedig az őszibarack. A kétszintes termesztés múltból eredő példája igazolja a paraszti gazdálkodás hagyománytisztelő tapasztalati kultúráját, ugyanis az 1980-as évek zord telei komoly károkat okoztak az Alföldön „divatként" hódító kordonművelésű szőlőültetvényekben. Az Alföld szőlőhegyein a kétszintes műveléssel tompították az éghajlat hatását. A bakhátas tőkefejes művelés védte a hidegtől az ültetvényt, télire betakarták, tavasszal pedig a speciális nyitókapával eltávolították a homokot a tőkefejtől. De a bakhát - a vegetációs időszakban is - hasznosnak bizonyult, hiszen kedvezőbb mikroklímát teremtett a szőlőfürtök számára az érés idején. 218 MNL 11.(1979): 383-385. A Duna-Tisza közén kibontakozó kertes tanyák hálózata gyümölcs-szó'ló'-zöldség - a tájhasznosítás hazai történetének egy nagy korszakát jelenti.Lásd: Für L: Kertes tanyák a futohomokon.Bp.1983 . 219 Surányi 0.(1988): 34-sz. A Kárpát-medence szőlő- és borkultúrájának nagyon gazdag a szakirodalma. 220 Gyökerei több forrásból táplálkoznak. A római örökség ötvöződött a „kazárországi" 221 ismerettel. Bővülve az itáliai, a francia és vallon, továbbá a német telepesek szőlőkultúrájával, végül a Balkán szerepével. Ez a sokszínűség jól kitapintható a földrajzilag is elkülönülő tájtermesztési típusoknál: 222 1) antik hagyományokra épülő paraszti szőlőkultúra (Nyugat-Magyarország, Somogy) 2.) német telepesek római hagyományokkal kiegészülő városi szőlőés borkultúrája, amely már a XIV. században tetten érhető (Sopron, Pozsony, Buda stb.) 3.) az észak-magyarországi szőlőművelés a honfoglaló magyarokhoz köthető, bizonyos vallon elemmel tarkítva (Mátra, Bükk, Tokaj-Hegyalja) 4.) a XVII-XVIII. században az egykori hódoltsági tájon kialakuló, a Balkánról felhúzódó fekete szőlőtermesztés és vörösbor kultúra, amely már a XIV. század végén nyomokban kimutatható (elsősorban az Alföld területén) A XVI. századig a Szerémség, a Kis- és Nagy-Küküllő vidéke adta a legjobb bort. 223 Az iszlám borellenes előírásaitól is megszabadulva a XVII-XVIII. században a Kárpát-medence szőlő- és borvidékei megújultak. Ebben a betelepült svábok és rácok (szerbek) főszerepet játszottak. A XVIII-XIX. század második feléig (filoxéravészig) a borászat előkelő helyet foglalt el a hazai kivitelben. A szőlőgyökértetű pusztítása - a homoktalajokat nem kedveli - a XIX-XX. század fordulójára felértékelte az Alföldön a homoki szőlészet jelentőségét. „.. .a domb- és hegyvidéki szőlők közül(...) több csak részben vagy egyáltalán nem született újjá. Történelmi borvidékeink közül ekkor esik ki pl. a budai és a miskolci (kelet-bükkaljai) és szinte valamennyi borminőség rontó fajtaváltásra kényszerül és/vagy fajtaszegényedést szenved." 224 1920 után 225 Ausztria megkapta a Fertő-melléket, lajtai Hegyalját. Szlovákiához került a pozsonyi, a Tokaj-Hegyalja északi, északkeleti pereme. Romániában maradt, illetve Jugoszláviához került a Kükülló'k-mente, Nagyenyed és környéke, Arad vidéke, Délkelet-Bánság, Dél-Bácska, Szerémség. Azi950-es évek hazai szőlőtermesztésének színvonala romlott, 226 mert a hegyvidéki,dombvidéki szőlők munkaigényes művelésével felhagytak. A nagyüzemi telepítések lehúzódtak a hegylábak alsó szegélyeire, sőt az árterekre is, vagyis az Alföld közelébe, az alföldi homokhátságokra. Az ökológiai adottságok mellőzése együtt járt a törté220 Lásd csak az utóbbi éveket: Millenniumi szó'ló'-és boroskönyv.Szerk.Csoma ZsBalogh I. ßp.2000., Borok és korok. Szerk. Benyák Z.-Benyák F. Bp.2002.,Csávossy Gy.: Jó bornak szép hazája Erdély.Bp.2002., Kozma P.: A szőlő és termesztése.!— II. Bp.1991-1993. stb. 221 Hevesi A.(2002):95222 MaNépll.(200l):535-536. 223 Hevesi A.(2002): 96. 224 Ua.97. 225 Ua. 226 Ua.
