A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2006 (Debrecen, 2007)
Néprajz, kulturális antropológia - Surányi Béla: A Kárpát-medence paraszti növényhasználata a XVIII–XX. században
A KÁRPÁT-MEDENCE PARASZTI NÖVÉNYHASZNÁLATA A XVIII—XX. SZÁZADBAN 129 Európában,mint a görögdinnyéé. Művelésének hazai virágkora a XVI. századra esik. 150 A XVIII. századtól kezdődően tartozik egyértelműen az ún parasztnövények közé, ami a későbbiekben is jellemző rá. Általában a dinnyetermesztés fordulón kívüli növényként jött számításba. A mezei kertek rendszere az alföldi gazdálkodás jellegzetességei közé tartozott a XIX. század második feléig 151 , ami azért említendőimért a külső határban lévő szántóföldektől elkülönített részeken termesztették a dinnyét [dinnyéskert), valamint a kendert {kendereskert). Ez a rendszer élt a hajdúvárosok gazdálkodási hagyományában is a XIX. század második feléig. A történelmileg legjelentősebb dinnyetermő táj a hevesi és a jászsági 152 volt. A hevesi dinnyetermesztők tekinthetők a művelési technológia alakítóinak és a fajták nemesítőinek, legyen szó akár görög-, akár sárgadinnyéről. Bár a sárgadinnye jóval korábban honosodott meg a Kárpát-medencében, nem játszott akkora szerepet,mint a török közvetítéssel térhódító görögdinnye. Mindezt tükrözi nagyobb vetésterülete, tájfajtáinak bővebb választéka, elterjedtsége. A XX. század elejétől egyre inkább az ugar növénye lesz. A két világháború között közel 20 ezer kat.holdon termesztették, amely azonban az 1950-es évek elejére a harmadára esett vissza. 153 Mindkét növény verőfényes, száraz, meleg éghajlatot kíván. Termeszthetőségi határuk egybe esik a szőlőével. A paraszti nemesítés jól kihasználta a kiváló természeti adottságokat. Számos tájfajta született vagy további nemesítés alapjaként szolgált 154 az Alföldön és peremvidékén. A paraszti nemesítés csúcsát a csányi fajta ]5S jelenti. Azú/iá7g/Wé/é/:domesztikációja több ezer évre tekint vissza az amerikai indiánok körében. Hazánkban 1560 körül Szikszai Fabricius Balázs ]% írt először a „török tökről". Emberi élelmezés céljára ritkán termesztik nagyobb területen a szántóföldön. Az állatok takarmányozásában jóval nagyobb a szerepük, mivel a takarmányrépával azonos tápértékkel bírnak. Mindamellett a tök tipikus parasztnövény, amely legtöbbször köztesként ültetve, a kisgazdaságok szívesen látott növénye. így tájfajtái \s a paraszti nemesítéshez kötődnek. Az étkezési kultúra fejlődése magával hozta a felhasznált tökfélék körének bővülését. „A Cucurbiták az Újvilágból'kerültek Európába, így viszonylag későn illeszkedtek bele az európai növénytermesztés hagyományos rendszerébe, fokozatosan hódítottak teret a népi tápiálkozásban." ]S1 Bálás Á m Említi, hogy - már a XIX. században is szokásban volt a burgonya és a kukorica között köztesnövényként ültetni, de főterményként is művelték ugarban. Még az 1960-as években 159 is zömmel tájfajták voltak köztermesztésben. 150 ua.22. 151 Orosz I.(1994):407-411. 152 Molnár B.(i973): 25. 153 MándyGy.(i964):i03. 154 Surányi B.(2005): 178-182. 155 Kapás S.szerk.(i969):482. 156 Kéri A.(2ooi):26-27. 157 Péntek J.(i984):34-35158 Bálás Á.ll.(i889): 175. 159 A növénytermesztés 11.(1966): 607-609. „ A hagymáról ebben a korban még nem lehetett többet mondani annál, hogy a vöröshagyma termesztése a XVIII. század végén kezdett elterjedni Makó környékén. Természetesen ez semmiképpen se jelenti azt, hogy a hagymát hazánkban korábban nem ismerték, vagy a házi kertekben ne termesztették volna" - írja GaálL m , amely a fokhagymával együtt a közép-ázsiai géncentrum növénye. 161 Fő termesztő táján, Makón és környékén az évszázados termesztés során egy hároméves művelési mód alakult ki, vagyis a dughagyma szárításának a beiktatása. 162 A vöröshagyma a Kárpát-medence más tájain is előfordult, így ismert még a bácskai, a dunavecsei, a kecskemét-nagykőrösi, a gyulai és a csanádi, a soproni, továbbá a derecskéi hagymatermő táj, 163 mely utóbbi a XX. század közepére elsorvadt. Szászrégen környékén szintén számottevő volt a hagyatermesztés, 164 amely a szászok révén honosodott meg. A makói vöröshagyma fajták eljutottak a Délvidékre is, ahol parasztgazdaságok művelték. 165 A fokhagyma termesztő tájai - a paraszti kiskerteken kívül - nagyjából egybe esnek a vöröshagymáéval. A XX. század közepéig a paraszti nemesítésű helyi fajták, változatok jelentették e nagy művelési múltú gazdasági növény választékát. Makó és környékének a szerepe e növényfajnál is meghatározó, hiszen az 1960-as években a teljes vetésterület háromnegyed részét tette ki. 166 A szántóföldre is kikerült kultúrnövények közül a paprika és a káposzta volt az, amelyik túllépte tájtermesztő körzetét és a paraszti gazdálkodásban, nemesítésben gazdag hagyományt teremtett. A paprika a magyar táplálkozáskultúra egyik legelterjedtebb és legkedveltebb fűszernövényévé vált. A Kárpát-medencében már az 1500-as évek első évtizedeiben ismerték mint dísznövényt. A „török bors" elnevezés a közvetítők kilétére utal. 167 A géncentruma a mai Bolíviában található. A legrégebbi régészeti leleteket az egykori inka birodalom területén tárták föl. Az Újvilág felfedezésekor a perui indiánok már 40 fajtát birtokoltak. Hazai termesztése a XVIII. században terjedt el jelentős mértékben. A szegedi termőtáj M kiterjedt főleg Röszke, Kiskundorozsma, később Gyála, s Tápé településekre. A Duna-völgyében Solttól Szekszárdig, illetve Bajáig terjedt ki a Kalocsa környéki tájkörzet. 169 A paraszti nemesítés olyan fajták előállítására törekedett, amelyek rövidtenyészidejűekvolldik, mert a szabadföldi termesztés határa Európában nálunk húzódik. 170 A két fő termőtáj között különbség mutatkozik egyrészt abban, hogy Kalocsa vidékén a paprikatermesztés - Szegedtől eltérően - teljes vertikumában megőrizte háziipari jellegét, s csak 1918 után 160 Gaál 1.(1978): 358. 161 Kapás S.(1997): 35-36. 162 A növénytermesztés 11.(1966)724. 163 Surányi 0.(1985): 232. 164 Benkő 5.(1972): 75—86. 165 Kovács E.(i993): 169. 166 A növénytermesztés ll.( 1966): 745. Hazai nemesítése csak az 1960-as évek második felében kezdődött el, amelybe főleg Makó környéki tájfajtákat vontak be. Lásd: Kapás S. (1997): 36. 167 Kéri A.(200i): 50-51. 168 Kertészeti (2003): 49-50. 169 Ua. 170 Somos A.(1983):241.
