A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2006 (Debrecen, 2007)

Néprajz, kulturális antropológia - Surányi Béla: A Kárpát-medence paraszti növényhasználata a XVIII–XX. században

128 SURÁNYIBÉLA napraforgó™ Vezérnövénynek számított a repce, melynek termesztési súlypontja mindig a nagybirtokra esett. 126 A napraforgó viszont a parasz­ti gazdaságokban indult el -szegéiynövényként - hódító útjára. Az első világháború utáni időszak fordította jobbra „sorsát" 127 , ami az egy tagban való művelés megjelenését és elterjedését illeti. A napraforgót a XX. szá­zad repcéjének is szokás nevezni. 128 Vetésterületének zöme, főterményként való termesztése a kisparaszti gazdaságokra esett. 129 De csak az 1940-es években vált általánossá tiszta kultúrájú vetése. 130 Tájfajtái jelzik növekvő népszerűségét, ami alól nem jelentett kivételt Erdély sem. 131 A szántóföldi termesztésű takarmánynövények közül megemlítendő a közönséges lucerna és a kisebb jelentőségű homoki (tarka virágú) lucerna. Európában a XVI-XVII. században már sokfelé termesztették. 132 A kor­szerűsödő mezőgazdaság terjedésével a XVIII. századra kirajzolódtak az egyes évelő szálastakarmányok termesztő tájai. 133 A fehér here Németor­szág északi vidékein terjedt el. A vörös(ló)here a csapadékban bővelkedő területeken vált meghatározóvá, a lucerna a baltacimmal együtt Közép­Európa száraz régióiban honosodott meg. A lucernát reformnövénynek 134 is tekinthetjük, hiszen óhatatlanul igényelte a vetésforgóra való áttérést, így az sem véletlen, hogy a fejlett agrárkultúrájú tájakról terjedt el műve­lése. A vörös here meghonosodását viszont akadályozta a Tiszántúl száraz éghajlata, 135 ahol emiatt a lucerna termesztése kapott hangsúlyt. Az eu­rópai agráriumban meghonosodott lucerna fajtaválasztékát a Kárpát-me­dence is gazdagította. Közel egy évszázad alatt a helyi fajták sokasága született meg, melynek bölcsői a parasztgazdaságok 136 voltak. De segí­tik a növény terjedését a ménesbirtokok, uradalmak is. A vörös(ló)here Né­metalföldről indult el hódító útjára. Termesztésének egyik központjaként ismert a Brabant tartományban művelt atlanti változat, a másik viszont a kontinentális típust megjelenítő stájer here, melynek termesztési körze­tébe beletartozik az Őrség vidéke 137 is. A Kárpát-medencében 138 a XVIII. század második felében német és spanyol eredetű vetőmaggal kezdődött el termesztése és a XIX. század elején már rendszeressé vált. A nyugati or­szágrész - Felvidéktől Dél-Dunántúlig - már a XIX. század első felében a vörös(ló)here nevezetes termesztő tájai közé tartozott. Kultúrája eljutott 125 Selmeczi-KovácsA. (i993):n4­126 Ua.132. 127 Ua.81. 128 Kapás S.(1997): 19. 129 Gunst P.(i97o): 243. A napraforgót a Kr.e. 3000 körül kezdték el termeszteni az indi­ánok Észak-Amerika déli részén. Innen jutott el a déli területekre. Kultúrájukban a Nap jelképének tekintették. A XVI. századtól Európában dísz- és kerti növény. Első­ként i6no-ben történik róla említést a madridi botanikus kert növényei között. Lásd: Kéri A.(200i): 29-30. 130 Kapás S.szerk.(i969): 265. 131 Teleki 6.(1944): 200-208. 132 Bocsa l.-Szabó L.(i987):ii-i4­133 Penyigey D.(i98o): 167. 134 Ua.171. 135 Ua.172. 136 Bócsai l.-Szabó 1(1987): 27-28. 137 Jánossy A.(i963): 23. 138 Ua.26. a Szatmár-Beregi síkságra, a Bodrogközben Maros-völgyébe és a Barca­ságba 139 is, önálló tájfajta változatokat kialakítva. KERTI (SZÁNTÓFÖLDI) NÖVÉNYEK TERMESZTÉSE A hazai babfajták termesztési tájait főleg az éghajlati viszonyok alakí­tották ki, 140 ami jó esélyt adott a paraszti(népi) növénynemesítés számára is. „Talán egyetlen növényünk sincs, amelynek ennyi változatát, keresz­tezését termesztették volna, különösen a parasztság körében." 141 Villax Ö w az 1930-as években - a már kialakult művelési hagyományok alap­ján - fölvázolta az egyes fajtacsoportokat, melyek egy-egy termeszté­si körzethez tartoztak: fehér gyöngybabok, fehér középbabok,fehér hosszú salátababok,fehér lapos saláta babok, fehér gömbölyű babok, fürjbabok, barna babok, egyéb színes fajták. Jápiószelén 1984-ben 2.148 féleséget tar­tottak nyilván, amelyből a hazai tájfajták száma 710-et mutatott. 143 Táj­fajtákban minden kétséget kizáróan a leggazdagabb a történelmi Szatmár és Szabolcs megye, ezen felül Erdély w Az óvilági babfaj, a lóbab ősi ter­mesztett növénye Európának. „ A X. századot szokás a lóbab századá­nak nevezni, ekkor ugyanis két másik hüvelyes növénnyel, a lencsével és a borsóval együtt kiemelkedő szerepe volt a táplálkozásban. A kenyérga­bona előretörése miatt később ezek veszítettek értékükből, a lóbab meg éppen a szegények eledelévé vált." 145 Nem kedvezett művelésének az „újvilági riválisok" európai megjelenése sem. A (ló)bab nevét az ameri­kai fajok örökölték, Erdélyben viszont megőrizte eredeti nevét és az újvilági növény kapott új elnevezést, amire utal Szabó T. Attila 146 is. Az óvilági ló­bab néhány tájfajtája fennmaradt a mohácsi járásban és Szabolcsban. 147 Erdélyben az 1950-es években, nemesített fajták hiányában, parasztfaj­tákat termesztettek. 148 A kobakosok családjába tartozó sárga-, görögdinnye és a tökfélék ter­mesztésének szintén hagyománya van a paraszti gazdálkodásban. A va­lószínűleg indiai eredetű sárgadinnye^ termesztése korábban terjedt el 139 Ua.28. 140 UnkJ.(i984):i3i­141 Gaál L.(i978):532. 142 Unk J.(1984):132-134. 143 Ua.276. 144 SZŰCS Á.(l974): 55—75­145 Péntek J.-Szabó T.A.( I98s):i23. 146 EMSzT 1.(1975): 535- A bab és a fuszujka más-más Phaseolus fajra vonatkozott, de pontosan nem tudni, hogy melyikre. Ugyanakkor Erdély számos vidékén a bab név alatt lóbabot értettek, az emberi étkezésre használt babot fuszujka, paszuly megne­vezéssel jelölték. Bár Szabó T. Attila kétségét fejezi ki, hogy korábban a megkülön­böztetés mindenütt éppen e két babfajra vonatkozott. A babbal a spanyolok először Kuba szigetén találkoztak, s a XVI. század közepén már termesztették Hispániában. Géncentruma Peru, Bolívia, ÉNy-Argentina területére esik. Művelésének legrégeb­bi nyoma Peruban található ,ahonnan elterjedt az Új- és az Óvilágban, a legjelentő­sebb kerti(szántóföldi) növénnyé válva. Az „indián trilógiának" nevezett növények egyike(kukorica,bab,tök) Hazánkba 1560 körül jutott el, Purkirchner György pozso­nyi orvos hozta be. Lásd: Kéri A.(20oi): 13-14. 147 Kapás S.(i997): 203. 148 Szántóföldi(i957):247­149 Molnár B.(1973): 17.

Next

/
Oldalképek
Tartalom