A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2006 (Debrecen, 2007)
Néprajz, kulturális antropológia - Surányi Béla: A Kárpát-medence paraszti növényhasználata a XVIII–XX. században
122 SURÁNYI BÉLA vényekkel gazdagodott Európa termesztett növényeinek a köre 21 , melyek közül jó néhány török közvetítéssel érte el a Kárpát-medencét. 22 Az egyes régészeti korok kultúrnövényei között viszont nincs - eddigi ismereteink szerint - folyamatosság 23 , legalább is, ami a hazai „betelepülési ütem" egyes szakaszait illeti. Egyes növényfajok termesztése viszont bizonyos régészeti kultúrákhoz kötődik. A Kárpát-medencében mint másodlagos géncentrumban 24 a kultúrnövények bő választéka alakult ki, ami az éghajlati és ökológiai viszonyoknak, a paraszti nemesítéssel előállított és hosszú ideig termesztésben tartott gazdasági növényeknek, valamint a spontán keletkezett kultúrfajoknak, -fajtáknak köszönhető. A földművelésbe bevont endemikus és adventiv növények faj- és fajtagazdagsága, hasznosíthatóságuk sokfélesége, a változatos természeti adottságokhoz való idomulás, a piaci viszonyokhoz történő alkalmazkodás mind-mind hozzájárult a kultúrfíóra biodiverzitásmA a kialakulásához. A Kárpát-medencében egy-egy növényfajon belül a /táj/ fajták sokasága született meg, melyek a táj arculatának építőköveiként a paraszti növénynemesítés ma is hasznosítható remekei. Ezeknek az „ősifajtáknak"'a genetikai adottságai kiválóak, íz-zamatanyaguk kitűnő, beltartalmi értékük, hozamuk sem lebecsülendő. A XIX. század második felében egy bizonyos értelemben vett fajtaváitás ment végbe a hazai növénytermesztésben. Az addig elterjedt „őshonos" fajták kezdtek fokozatosan kiszorulni a köztermesztésből. A tájfajtákat előállító paraszti leleményességet leszámítva, leginkább a nagyobb birtokokon, uradalmakban indult meg a nemesítő munka, melynek tudományos hátteret nyújtott a Magyaróvári m.kir. Gazdasági Akadémia kebelében 1891-ben létrehozott Növénytermelési Kísérteti Állomás 2S , amely a következő évben meg is kezdte munkáját. Hatásköre a fajtakísérletek mellett kiterjedt a nemesítésre is. Az intézményi keretek között folyó nemesítés megindításában elévülhetetlen érdemei vannak (serhátiSándornak, aki 1890-ben - elsőként hazánkban - az oktatott tantárgyak közé vette az agrárképzésben a növénynemesítésl A XIX-XX. század fordulójától lényegében lezárult a tájfajták korszaka, de szerencsére nem tűntek el véglegesen, sőt napjainkban újból érdeklődés nyilvánul meg irántuk 26 , mint a kultúrnövények géntartalékainak forrásaiként 27 , sőt még újbóli termesztésüknek is van esélye. Hazánkban a XIX. század végén meginduló, intézményi keretek között folyó nemesítés hatása csak a két világháború között érvényesült, főleg az 1929-1933. évi gazdasági világválság után, amikor az állami növénytermesztési politika egyre nagyobb súlyt helyezett arra, hogy a minőségi termelés érdekében nemesített fajták kerüljenek a köztermesztésbe. Jóllehet csak az 1941-ben kiadott FM rendelet 28 szabályozta egyértelműen a növényfajta-kérdést, a nemesítés állami ellenőrzését, beleértve a magánüzemeket is és a minősítést. Mindent egybevetve, 21 Grigg,D.B.(i98o):39. 22 SurányiD.(i985):64. 23 Gyulai F./b (1999): 27. 24 Gyula F./a(i999): 593. 25 Kapás S.szerk.(i969): 71., Uó'.: Növényfajták és növénynemesító'k. Bp. 1997.67-69. 26 Gyulai F.(20oo):4i6. 27 Holly 1.(2000): 44. 28 Kapás S.szerk.(1969): 95ez a közel fél évszázad sikeresnek mondható a magyar növénynemesítés szempontjából. 29 A második világháború után az ország politikai, gazdasági, társadalmi körülményei megváltoztak. Nem szerves fejlődés eredményeként, a mezőgazdaságban is az addigiaktól merőben eltérő üzemformák jöttek létre, új gazdálkodási rendszer vette kezdetét. A konszolidáció jegyei csak az 1960-as évek végétől mutatkoztak. Ennek az ellentmondásos korszaknak viszont az agráriuma, a kezdeti időszaktól eltekintve, sikeres ágazatnak tekinthető. A „ magyar modell" évtizedei egy szűk politikai, ideológiai mozgástérben teltek el. Mindez együtt járt azzal, hogy a történelmi parasztság befejezte „küldetését", s vele együtt elenyészett a hagyományos paraszti gazdálkodás is. Az 1950-es évek a földművelő gazdálkodás néprajzi hagyományának is a végpontját jelentik. Jóllehet a paraszti termelés vezetett át bennünket az 1945 után kialakuló rendszerbe, ugyanis „... a kisparaszti mezőgazdaság történelmi teljesítménye (volt) a háborútól elpusztított mezőgazdasági termelés gyors helyreállítása," 30 amelyet az új politikai hatalom úgy hálált meg, igazodva a korabeli nemzetközi viszonyokhoz, hogy levette a napirendről „.. .a kisüzemi mezőgazdaság agrárreformjának kérdését, s helyébe a mezőgazdaság nagyüzemi átalakításának feladatát állította." 31 A hatalomnak ez a lépése alapjaiban érintette a paraszti gazdálkodás biológiai hátterét is. Az addigi növényhasználat jelentősen erodálódott, de szerencsére véglegesen nem enyészett el. A gazdálkodás keretei is beszűkültek, de a paraszti munkakultúra bizonyos elemei tovább éltek a háztáji kisüzemekben. A paraszti növénytermesztés növénykultúrájának egy jó része átmentődött az 1950-es évek elején szerveződő Tápiószelei Agrobotanikai Intézet génrezervátumába, amely 1959-ben nyitotta meg kapuit. 32 Jánossy Andor kezdeményezésére és vezetésével elkezdték begyűjteni a kiveszőfélben lévő régi növényfajokat és -fajtákat, elsősegítve ezzel a magyar kultúrnövény-kutatás intézményi keretének a megteremtését. E munka a Kárpát-medencében még előforduló régi termesztett gazdasági növények múltjának, genetikai értékeinek megismerésére és hasznosítására irányul. A géntartalékok megőrzésére tett erőfeszítések és az ebből indukálódott kutatások nemcsak a magyar agrárkultúrának a múltja szempontjából fontosak, hanem egyrészt fenntartják a kultúrfajok,-fajták biológiai sokszínűségét - a nemzet kulturális örökségének részeként másrészt a hazai növénynemesítés számára kiinduló anyagot biztosítanak. A kisüzemek, a háztáji gazdaságok, a szőlő- és gyümölcskertek, a házi kerfe/r őrizték meg leginkább a korábbi hagyományos gazdálkodás biológiai értékeit, amire példaként szolgál a nagyatádi parasztkert* a Kászoni-medence népi növénytermesztése, 34 vagy Kalotaszeg népi növényismerete, 35 minta hajdani paraszti agrárkultúra színterei. 29 Burián S. szerk.(ig83): 34-3530 Donath F.(1976): 462. 31 Ua.463. 32 Gyulai F.szerk.(200o): 6-7. 33 Kóczián G.-Szabó L.(1978): 181-196. 34 Pintér l.-Szabó L.-Kóczián G.—Gál M.-Szabó l.( 1975): 123-137. 35 PéntekJ—SzabóA.( 1985):367.
