A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2006 (Debrecen, 2007)

Néprajz, kulturális antropológia - Petrovszki Ildikó: A Déri György-gyűjtemény szőrmés bőrruhái 2. Dunántuúl, Dél-Magyarország, Erdély

110 PETROVSZKI ILDIKÓ ködmöntípuson. Torma László a ködmön erőteljes kontrasztos színhasz­nálatát a Pécs ós Mohács környéki sokác mellesekkel vonja párhuzamba. (TORMA 2001.202-203) Női ködmön (D. Gy. 630.) Püspökbogád, Baranya megye, 19. század második feie 4 Mérete: háta h: 41 cm, ujja h: 56 cm, alja bőség: 104 cm Anyaga: timsós kikészítésű fehér juhbőr. Szabása: karcsúsított, fodros aljú típus. Karcsúsító szabásvonala ívelt, bővítménye a testrésszel egybe­szabott. Alja elöl elhegyesedő, csákós. Prém nélküli típus, szegélye fehér irhával van beszegve. 3 db kerek fehér bőrgombbal zárható. Díszítménye: kizárólag rátét és irhaborítás, döntően vörös és kevés zöld színben. Az önálló rátétvirágok, a tulipán, szegfű és rózsa szimmetrikus virágtövekké vannak szerkesztve, a kontrasztos színekben rajtuk elhelye­zett vörös és sárgásfehér színű apró bőrpitykék a rátétes díszítmóny szer­ves részét alkotják. A hátközép virágtöves mintája alul szív formából indul, felette öt szinten váltakozva kétoldali rozetta, gránátalma és szegfű párok, a virágtövet legfelül tulipán koronázza. A hullámos szár vörös szironyból készült, rajta helyenként apró zöld levélkék. A virágokból zöld szironyra fűzött vörös bőrpitykékből álló bogyós ágak nőnek ki, melyek a hátkö­zép egyre szélesedő felületét teljesen kitöltik. Az oldalrészen és az ujjon tömörebb szerkesztésű hasonló virágtöves minta. Ujján a virágtöves rá­tét csaknem a vállig felér, a virágtő alján fekete gyapjúfonalas hullámin­dára fűzött vörös bőrpitykék. Elejét és az ujjvéget széles vörös irhaborítás fedi csipkézett széllel, rajta fehér és zöld színű szironyozás, a csipkézett szél mentén kék és fehér zegzugöltéses sor. Eleje sarkában tulipán motí­vum, mellette vízcsepp alakú rátét. Kiegészítő díszítménye: vörös, sárga és zöld sallangok a fodornál. Állapota: ép, csak a szőre hullott ki majdnem teljesen. Ez a ködmöntípus néhány Baranya megyei településről ismert, Püs­pökbogád mellett Baranyaszilágyról és Hirdről maradtak fenn múzeumi példányaik. N. Fülöp Katalin adatai szerint Püspökbogád, Szilágy, Hird, Ro­monya, Vasas, Hosszúhetény és Egerág hasonló öltözetű Pécs környéki te­lepülések alkottak egy közös viseletcsoportot. E települések lakossága a nagyváros közelségéből adódó piacozás lehetőségét kihasználva bőven áldozott a ruházkodásra, a már korán a gyári posztó ruházatra váltó „kék­beli" férfiak mellett a nők nagyünnepkor „talpig selyembe öltöznek, s ru­házatuk egész vagyonnal felér" (SZMIK1902). A helybéli és környékbeli szűcsöktől vásárolt ködmön viselésének divatja a 19. század végén érte el tetőpontját, s a századforduló táján a szaktudományos érdeklődés és a néprajzi műgyűjtés látóterébe is bekerült. A 20. század elejétől egy bélelt 4 Déri György leírása: Fehér, applikált női bó'rködmön. Hátán és mindkét karján piros és sötétzöld irhából kivágott és kézzel felvarrt (applikált) nagy életfa ábrák. A nagyszá­mú színes bó'rgombocskák valószínűleg a gyümölcsáldást mutatják. A ködmön mel­lének és kézelőjének alsó részei terjedelmes piros bőrrel vannak fedve, úgymint sárga és zöld, vékonyra hasított bőrszalag fonásokkal (ún. szironyozással) díszítve. A köd­mön széleit nem bárányprém, hanem sárga és piros irha szegélyezi. Egy kiváló szép falusi szűcsmestermunka, mely a vásárok révén jutott el Baranya megyébe, Püspök­bogádra, a beszerzés helyére. Püspökbogád, (Baranya vm.) XIX. század közepe. ujjasféle, a „duci" kezdte kiszorítani az öltözetből, de az idősebbek a '40-es években még viselték. Püspökbogád az 1930-40-es években bekapcsoló­dott a Gyöngyösbokréta hagyományőrző mozgalomba, mely viseletének felértékelődését, egyben továbbélését is jelentette. Az identitástudatuk egyik fontos elemét jelentő öltözet elhagyása csak az '50-es években kez­dődött meg (N. FÜLÖP 1951). A múzeumi példányok egy kiforrott, szinte variánsok nélküli díszítőstílust tükröznek, melyen a dél-dunántúli szűcs­művészetjellegzetes vörös rátétes virágtő díszítményének egy klasszikus megfogalmazását találhatjuk. Az apró bőrpitykék az úri előképek fiitte­reit utánozhatják. Női ködmön (D. Gy. 1576.) Cun, Ormánság, Baranya megye, 19. század vége 5 Mérete: háta h: 42 cm, ujj h: 60 cm, alja bőség: 85 cm Anyaga: timsós kikészítésű fehér báránybőr. Szabása: karcsúsított, egé­szen rövid derekú. Típusa szerint átmenetet képez a fodor nélküli és a fodros aljú típus között, mivel a hátrésszel egybeszabott bővítmény csak nagyon kicsi fodrozódást biztosít. A karcsúsító szabásvonal ívelt. Nyaka magas, állógalléros. Alja elöl elhegyesedő, csákós. Válla külön szabott, „vállfoltos", a vállrész vízszintesen az eleje felső harmadáig lehúzódik. Var­rásai fehér varráserősítő irhacsík befogásával, „vóccal" készültek. Fekete bárányprém szegélyezi a galléron, az ujjvégen, az elején és az alján kör­ben. 4 db gyapjúbojtos kerek bőrgombbal és piros zsinórbújtatóval gom­bolódik. Díszítménye: színes gyapjúhímzés és fehér irhaborítás. A visszafogott díszítmény a prém mentén és a szabásvonalak almásolt szélű fehér irha­borításán jelenik meg: bordó, lila és zöld színekkel hímzett apró hímzett levélkék és pettyek, fonatöltés sorral és fekete-vörös szironyvarrással. Az egyszerű sorminta csak a díszítmény-elhelyezés kitüntetett területein for­málódik kisebb virágtővé: a háton a nyaknál lecsüngőén és a fodor felett, az eleje sarkokban és az ujjon. Állapota: prémje elöl kopott, a bőrön sárga foltok. Az ormánsági viselet a régies, egyszerű dél-dunántúli öltözetek közé tartozik, melynek összképét a fehér színű ruhák formálták. A lányok és asszonyok fehér falú ködmöne, helyi nevén „bunda, bundika", csekély mértékben, csak a szabásvonalakra korlátozódó díszített felületével és a hímzés visszafogott színvilágával válik ki a díszes dél-dunántúli bőrruhák közül. A siklósi és vajszlói szűcsök mellett az Ormánság több községében is működő „bundavarró szűcsök" készítették, utóbbiak a 20. század ele­jén faluról falura járva javítást is vállaltak (KODOLÁNY11958.13-, i960.53). Az ormánsági női viseletben korábban létezett egy oldaltoldásokkal erő­sebben bővített hosszabb ködmön is, melyet a források „aszalás ködmön­ként" említenek (KODOLÁNYI1960.63., FLÓRIÁN 1997.672., KISS 1931.30). 5 Déri György leírása: Magyar ormánsági női ködmön, fehér báránybőrből, fekete felál­ló szőrmegallérral. Szélein és hátrészén többszínű gyapjúfonálból kivarrt hímzések, kisebb virágok, piciny levél és pontminták. Cun, Ormánság (Baranya vm.), XIX. szá­zad vége.

Next

/
Oldalképek
Tartalom