A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2005 (Debrecen, 2006)
Néprajz, kulturális antropológia - Szabó Anna Viola: Lukács Juliska ruhái
csak a rövid - minél rövidebb - drámai részekben van lehetősége, egy-két szentimentális jelenetben, megmutatkozni. 4 ' De hát ki emlékszik arra? * Ha a Lukács Juliskáról szóló pársoros lexikoncikkekre - vagy akár Debrecen színháztörténeti kézikönyvérc - támaszkodunk, úgy tűnhet, pályáján a népszínházbcli 15 év volt a fénykor a színháztörténészek számára azok után, hogy kitette a lábát Pestről, megszűnik létezni: a vidéki karrier nem karrier. Pedig, ha jobban utánanézünk, s elolvassuk a korabeli kritikákat, tudósításokat, megnézegetjük a színházi újságokat és a színlapokat, kitűnik, hogy Lukács Juliska karrierje ezekben a vidéki években, főleg a debreceni három, majd hat év alatt érte el a csúcsát - s nem pusztán azért, mert innentől már nem folytatódott. Juliska Debrecenben találta meg igazi szerepkörét, a klasszikus hősnőét, s végre kibontakozhatott, szárnyalhatott a nagyformátumú, az egész darabon uralkodó személyiségű nőalakok megformálásában, melyre addigi pályája során egyszer sem nyílt lehetősége. * Amikor Debrecenbe kerül, a városi színház Zilahy Gyula igazgatása alatt addigi legforrongóbb korszakát éli, az agilis és lelkes művészember, nem kis áldozatok árán, igyekszik az irodalmat is színpadra állítani s megszerettetni a cívisekkel - s bár nem sok sikerrel, azért ezeknek is akad nézőközönségük. Sok klasszikust, Shakespeare-t és franciákat, meg eredeti magyar színműveket mutat be, s bár túlnyomó többségben vannak a szórakoztató társalgási darabok vagy a látványosságok, s Lukács Juliska Debrecenben is túlságosan nagy számban kénytelen anyákat, özvegyeket és feleségeket játszani, néha azért övé a főszerep, s ilyenkor „általános a vélemény, hogy Lukács Juliskát művészegyéniségének megfelelő szerepekben gyakrabban kell foglalkoztatni" 44 . Ilyen neki való szerep Éva, amelyet itt ismét eljátszik, mégpedig „nemes művészettel, beigazolva, hogy voltaképpeni terrénuma a klasszikus milliő, a tragédiái légkör. Évája komoly tanulmányokra valló, minden alakjában jellegzetesen más-más, de mindenikben az örök nő." 45 (15-16-17.) Ilyen szerep a már begyakorolt Magdolna, mely Debrecenben is osztatlan sikert arat, mert „hatalmas drámai ereje hatásosan érvényesül, anélkül, hogy átlépné a finomabb művészi ízlés által megengedett határokat". 4 '' Játssza még Szilágyi Erzsébetet, Drugeth Máriát, Poppeát, Gonerilt, a Bagdadi hercegnőt, játssza Porzsolt Kálmán „Asszony"-át (melyben „nagy kitörésekre van alkalom - s ki tudja ezt jobban, mint ő?" 47 ) és „pompás" a Mary-Ann „parvenü háziasszonyának kacagtató szerepében" 41 * is, de amikor egyetlen jelenete van, akkor is számtalan esetben vív ki nyíltszíni tapsot. A közönség szereti, távozásakor ezüstkoszorúkat kap, s még a színházi szépségversenyben is helyezett lesz: számos szavazatot gyűjt a primadonnák mellett. 49 (1X.) Pályájának ezt a szakaszát mindössze négy jelmezéről készült fényképen örökíttette meg Letzter József fényképésszel: a megörökített ruhák viszont tényleg pompásak, gazdagok és nagystílüek. Juliskának a végre megtalált, de kellő gyakorisággal itt sem betölthető szerepköre mellett az ezzel szemben számtalanszor megjelenített hercegnék, tündérkirálynők és bálanyák epizódszerepeiben csak ruháival lehetett kitűnnie: s ezt nem is mulasztotta el megtenni - gyönyörű kosztümjei láttán sápadnak a debreceni polgárasszonyok. (19-20-21.) Érzékletesen festi ezt le a Színházi Újság szerzője, aki meghirdetvén a legízlésesebben öltözködő színésznők versenyét, így 43 Verő, 266. 44 Dcbi-ecz.en, 1907. január 30. 45 Dcbrcczcn, 1907. január 15. 46 Dcbrcczcn, 1907. február 19. 47 Dcbrcczcn, 1906. november 10. 48 Dcbrcczcn, 1907. október 12. 49 Dcbrcczcn, 1907. március 16., 19. és szeptember 10. 331
