A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2005 (Debrecen, 2006)
Néprajz, kulturális antropológia - Szabó Anna Viola: Lukács Juliska ruhái
gasznerhez mentünk. Kávézás, lapok olvasása. Gizella főhercegnőnek lánya lett." 12 A séta tehát nem indiferens helyeken, nem pusztán a friss levegőn való tartózkodás végett történik: be kell hozzá menni a városba, a korzóra, (a belvárosba, a Duna partra s addig mehetünk kocsin is) s végül be kell ülni egy kávéházba - magyarul oda kell menni, ahol a többi ember is van - azok legalábbis, akiknek hol- és hogylétéről tudni érdemes. A kószáló a többi ember kedvéért kószál: hogy lássa őket s azok is láthassák őt. A városban a nem-láthatás egyenlő a nem-léttel, vagyis, ami a legalapvetőbb szinten meghatározza a személyiséget, mint létezőt, az a kívülről néző tekintet, a mások tekintetében való létezés. Létezni annyi, mint látva lenni - alapozza meg a folytonos jelen-levés kényszerének pszichológiáját Lacan 13 . Az utca ily módon a legalkalmasabb terepe saját magunk, illetve az általunk viselt szerep, jelmez és álarc bemutatásának, felvonultatásának, az a hely, ahol megmérettetünk, s eldöntetik felőlünk létünk jelenvalósága, s ahol mi is szemrevételezhetjük a közös színpad többi szereplőjét. A városlakó ily módon folyamatosan „eladja" önmagát, illetve azt a terméket, amelyet öltözködésével és magatartásával magából kreál, amelyet mindezekkel, mint jelekkel kifejezni igyekszik. Az utcán való tartózkodás során áruként viselkedik a városlakó, a vevők áradatától körülzúgott áruként, ahogy Benjamin mondja, s akként kelleti magát 14 . A kószáló e passzív magatartása során azért öltözik, hogy megnézzék (Táncsics Eszter sem öltözködött volna olyan nagy gonddal, ha tudja, hogy Jókai nem fogadja, s így erőfeszítése, hogy társadalmi helyén és anyagi állapotán fölül állónak mutassa magát, hiábavalónak bizonyul 15 ), így viselkedik Molnár Ferenc hőse, Waldné is, a pesti korzó „lakója": azért megy az utcára, hogy lássák; s diadalt érezhessen afelett, hogy zavarba hozza szemlélőit magatartása kétértelműségével. „Az olyan asszony, akit mindenki egyedül lát a korzón, már messziről, mintha azt mondaná a másik embernek: „találd ki, kicsoda a másik". És a korzó ifjai, a napos sarkon ülő dzsentri fiúk, a Váci utcán járó bankhivatalnokok, a kezdő ügyvédek és a nagyon fiatal orvosok, az öreg képviselők és a későn kelő színészek, a híres újságírók, egyszóval mindazok, akik tizenkettőkor ráérnek sétálni, találgattak, amikor végiglebegett elegáns alakja az aszfalton, s divatos kalapja alól nagyvilági mosollyal felelt a köszöntésre villanó cilindereknek. Ha egymás után kétszer ugyanaz a facér orvos, vagy kliens nélkül szűkölködő fiatal ügyvéd kísérte végig a korzón, miközben úgy felelgetett neki, hogy jobbra-balra nézett, mások számára mosolygott, már erről beszéltek, mint boldog halandóról. (...) Még akik nem is ismerték, úgy néztek utána a korzón, mint valami jó ismerősük után. (...) A korzóé volt, hü maradt hozzá, szerette és sajnálta, amikor télen vége volt. S a korzó is hü maradt hozzá, lerótta neki a maga hódolatadóját, igazán nem lett volna csoda, ha mindenki köszönt volna neki a napfényes utcán." 1 " Táncsics Eszter is számtalan helyen sorolja fel a naplóban, kiket látott az utcán olyan idegeneket, akikhez nem fűzte személyes kapcsolat, de tudta, mert már sokszor látta, kik azok. ("Scnynyeinét láttuk a fürdőből kijönni", „Vacsorázás közben Tamásit egy színésznővel, Horváth doktort nejével láttuk", „a Plébánia téren láttuk Madarászt nejével és Püspöky Ninát", stb. sőt, amikor a Statió utcán jár, ahol köztudomásúlag Jókai Mór lakik, szomorúan jegyzi fel azt is, hogy „nem látott senkit" 17 . Mindig gondosan felsorolja valahány nevezetes embert lát - a füredi nyaraláskor még a postás és a rendörbiztos látását is érdemesnek tartja megemlíteni ls hiszen abban a közegben őket volt érdemes látni - mindez a nap fontos eseménye: ezek az emberek „megvannak". 12 Napló, 1874. január 10. 13 In.: Silverman, Kaja (ford.: Szemző Hanna): A tekintet. Metropolis, 1999 nyár, 24-33 14 Benjamin, Walter (ford.: Rajnai László): A második császárság Párizsa Baudclairc-ncl, In: Angelus Novus. Bp., 1980. 874-75. 15 Napló, 1874. május 7. 16 Molnár Ferenc: Egy gazdátlan csónak törtenete. [1901.] Bp., 1985. 82. 17 Napló, 1873. augusztus 1., augusztus 3., 1874. április 12., augusztus 18. 18 Napló, 1873. július 31. 326
