A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2005 (Debrecen, 2006)
Irodalomtörténet - Lakner Lajos: A Csokonai Kör és Debrecen társadalma
lentös szerepe volt annak a képnek a kialakításában, amely a nyilvánosságban a körről élt, hisz az egyik legtöbbet publikáló tagjukról van szó. Helytörténeti cikkek, elvi állásfoglalások és nekrológok sokasága jelent meg tőle. E szövegekből csak ritkán hámozhatjuk ki személyes álláspontját, mert a legtöbbször a kör hivatalos véleményét képviselte. Az is jellemző talán, hogy leginkább az ő keze alól kikerült írásokat jellemzi hazafias lelkesültség és a magyar kultúra, a magyar nemzet nagy alakjaiért, alkotásaiért és emlékeiért való rajongás. 1913-ban ő tiltakozott Goga azon kijelentése ellen, hogy az új magyar irodalomban kevés a nemzeti jellem és művészi érték, és ennek oka Budapest és a zsidóság. Gogával szemben egyrészt megvédte Budapestet, másrészt kiemelte a vidéki irodalom szerepét, melynek a magyar irodalom nemzeti jellegét köszönheti. Cikke nem elemzés, inkább „nemzeti irodalmunk feltámadása" melletti hitvallás. 5 ' Nem véletlen talán az sem, hogy ő írta meg a Csokonai Kör Adyhoz való viszonyának történetét is. írásában a túlzó hódolattal és a merev elutasítással szemben a középút, a kritikai elfogadás fontosságát hangsúlyozta: „A Csokonai Kör mint a nemzeti hagyományok hü ápolója természetesen nem hódolt meg Ady merész, sőt forradalmi irányának, de nem is átkozta ki az irodalomból, mint eretneket, és nem zárkózott el előle mereven, mint újító elől." 54 Géresiről szóló sírbeszédében szintén a szélsőségek kiegyenlítése mellett foglalt állás. 53 Kardos Albert írásai mérsékelt liberális gondolkodásra vallanak, nem nehéz bennük felismerni a szerves és összhangos haladás hitét és a szabadság arányos, másokra tekintettel lévő értelmezését. Kardos 20-as évekig tartó pályaszakasza alapján úgy tűnhet, hogy a kör egységes társadalom létrehozására irányuló törekvése lehetővé tette a zsidóság sikeres asszimilációját. Bgyik írásából, melyben az 1859-es Kazinczy-ünnep nemzeti jelentőségére utal, világosan kiderül, hogy tisztában volt a magyar kultúra és a magyar irodalom politikai szerepével, 5 '' s így joggal hihette, hogy a magyar nemzeti kultúráért és irodalomért való fáradozásának politikai következménye (jutalma) lesz: befogadja őt Debrecen. Várakozásában azonban csalódnia kellett, noha a háború után született írásaiban ennek semmiféle nyomát nem tapasztalhatjuk. A zsidó gimnázium 192l-es megalapítása azonban világosan jelzi, hogy az akkulturáció, a magyar kultúrába való integrálódás csak látszólag jelentett asszimilációt. 57 S ez már önmagában is mutatja a kör társadalom egyesítésére irányuló programja sikertelenségét. Nem tudni, hogy az egységes társadalom emlegetésekor gondolt-e a kör vezetősége a nőkre, az azonban a rendelkezésre álló adatok alapján bizton állítható, hogy a felolvasások leglelkesebb látogatói ők voltak. Mindenekelőtt a középosztályba tartozó asszonyok és lányok látogatták a kör rendezvényeit. így tehát a kör szándékától függetlenül is részt vett a nők egyenjogúsításában. A dualizmus időszakában a magyar nők nagy lépésekkel haladtak előre az emancipáció útján. Főleg a felső- és a középosztályhoz tartozó, városi nők érezték ennek hatását. 51 * E folyamat tehát a Csokonai Körtől függetlenül is lejátszódott volna. Mivel azonban programja összeállításakor a körnek gondolnia kellett a résztvevőkre, így a rendezőknek eleve számolniuk kellett a nők igényeivel. Ennek következtében, ha áttételesen is, de a nők is alakították, formálták a város kulturális kínálatát, arculatát. De talán ennél többről is beszélhetünk. A kör megjelentette ugyanis Szabó 53 Kardos Albert: Nemzeti irodalmunk feltámadása. Debreceni Szemle, 1913. március 23. 6. 54 Kardos Albert: Ady Endre és a Csokonai Kör. Debreceni Független Újság, 19 19. január 29. 4. 55 Kardos Albert: búcsúbeszéd Géresi Kálmán sírja fölött. Dcbreczeni Független Újság, 1921. január 27. 2-3. Vö. Géresi Kálmán 1X41-1921. Dcbrcczcni Független Újság 1921. január 25. 1-2. és Dcbreczeni Képes Kalendárium, 1922.35-38. 56 Kardos Albert: Petőfi-ház, Csokonai-ház. Dcbreczeni Ellenőr, 1899. július 26. 4. 57 Vö. Timár Lajos: Vidéki városlakók. Bp. 1993. 194-197. és Gyáni Gábor- Kövér György: Magyarország társadalomtörténete. Bp., 2001. 152-153. 58 Vö. B. Tóth Matild: A magyar nők jogainak fejlődése. Bp., 1964.; F. Dózsa Katalin: Letűnt idők, eltűnt divatok 1X67-1945. Bp., 1989.; Kéri Katalin: „Az agyvelő aránylagos könnyűsége... " Dualizmus-kori vélemények a nők testi és lelki tulajdonságairól. Palimpszcszt 19. sz. 424
