A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2005 (Debrecen, 2006)
Iparművészet - P. Szalay Emőke: Az úrihímzés spirális ornamentumának változatai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye református gyülekezeteiben
szegfű legtöbbször naturalisztikus, oldalnézetben ábrázolt virág. A nyírkércsi terítő szegfűje leegyszerűsödött formát mutat. Bár a hagyománynak megfelelően oldalnézetben ábrázolta a hímző, csupán három szirma van, amelyek vége hármas tagolású, ez emlékeztet a finomabb kidolgozásúak cakkosságára. Ugyancsak a törökös eredetet mutatja a szirmok színezése, a két szélső szirom kék, a középső viszont ezüsttel varrott és kék kontúr veszi körül (Palotay 1940. 41.). Szegfűábrázolás hasonló ornamentikában felvidéki úrasztali térítőről ismert, bár azon az ötszirmú változat igényesebb megoldású (László 2001. 192.). A spirálinda lezáró motívuma egy nagy tulipán. Ez a kedvelt motívum háromszirmú változatban jelenik meg, amelynek középrésze ovális alakban kihangsúlyozott, az egész virágot kékkel konturozták. Spirál inda lezárásaként az eddig ismert anyagban nem találjuk. Hasonló formát Észak-Magyarországról lepedőszéleken láthatunk a XVII. század második feléből, illetve 1747ből (V. Ember Mária 1981. 43-44. kép). A kendő oldalainak közepén egy-egy esetlen virágocska látható, közepén felirat. A szegély és sarokmintához képest, amelyek szerkezetileg igényesek, az oldalak és a közép díszítése ügyetlen, feltétlenül nem ugyanaz a kéz készítette. A tiszalöki zöld bársony terítő feltehetően hivatásos hímző munkája. A négy sarokban látható a spirálindás díszítmény, közepén egy nap ábrázolás 15 . Az inda már nem a XVIII. század első felében általános, kis szárak keresztezte megoldású, hanem egy sima egyszerű vonal, amelynek külső oldaláról hajlanak ki a kisebb elemek. A spirális indulás után kettős féloldalas levelek közül hajlik körbe a szár. Kis kettős spirális kacsból emelkedik egy körvonalakkal érzékeltetett elem, amely feltehetően gránátalma lehet, majd akantuszlevelekkel váltakozva kíséri végig az inda ívét, közöttük egy-egy kis kacskaringó. A szár végén nagy gránátalma ül, amely szintén a motívum felbomlásának fázisát mutatja, a csészelevelek szintén vékonnyá váltak, levélszerüségüket elvesztették. A gyümölcs közepe három szirmú tulipánformát öltött, tetején két pettyel, amely feltehetően a porzókat jelzi. Utolsóként egy szerény példát mutatunk be. A kis spirálból induló körbehajló száron belül nyújtott vonalú mandorlát alkotnak a visszafelé hajló szárak végükön egy erősen stilizált tulipán, közöttük egy-egy kacs. Az inda végét kettős kacs és kis virág után egy leegyszerűsödött, feltehetően turbánliliom zárja. A mandorlákban három petty tölti ki a teret, közöttük kis levelek."' Bár a terítő korára nincs utalás, a minta szegényedése feltehetően arra utal, hogy a XVIII. század végén készülhetett szerény hímzése. IRODALOM DÁVID KATALIN 1979 Egyházi gyűjtemények kinesei. Kiállítási katalógus. Iparművészeti Múzeum 1979 október-1980 január. Budapest. V. EMBER MÁRIA 1982 Úrihímzés. Budapest FELHŐSNÉ CSÍSZÁR SAROLTA 2002 XVII-XVI1I. századi úrasztali terítők a kárpátaljai református templomokban. In: Magyar Református Egyházak Javainak Tára. A határontúli református gyülekezetek iparművészeti emlékei. Kárpátaljai Református Egyház V. Tanulmánykötet (Szerk.: Küllős Imre - P. Szalay Emőke, Budapest) 156-206. 15 A terítő anyaga bársony, arany fonallal hímzett, aranycsipkévcl szegélyezett. Felirata a szélén körbefut: A TISZALÖKJ. REFORMÁTA. SZENT EKLÉSIÁNAK EGYIK TAGJA N. LISZKAJI MIHÁJ URAM ES MAGYAR SÁRA ASZOM AJÁNDÉKOZTA 1772. Mérete: 100 x 100 cm. Tiszalök Református Egyház. (4. kúp) 16 A terítő anyaga vékony batiszt, arany fonallal hímzett. Mérete: 95 x 87 cm. Sonkád Református Egyházközség. (II. rajz) 262
