A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2005 (Debrecen, 2006)

Emlékezés a Bocskai-felkelés 400. évfordulójára - Jozef Duchoň: Kassa a Bocskai-felkelés küszöbén

kok előkelő hivatalos vendégeinek elszállásolására lett kirendelve. A Fő utca 63. számú házat a Lőcsei ház szomszédságában (amelyik maga is fogadóként szolgált) Belgiojoso gróf foglalta le előkelő vendégei számára, a Fő utca 42. és 60. számú városi gondnokságú házak a város vendégei számára voltak fenntartva, végül Zaba György nemesember két háza a Fő utca 76. szám alatt szintén ezt a célt szolgálta, legfőképp a város vendégeit fogadta. Mennyi házadót fizettek a kassaiak a városnak? Az akkori Kassa városfalon belüli 509 objektumából 24 a város, a kincstár és az egyház tulajdonában volt, tehát olyan típusú épületekről van szó, amelyek után eleve nem adóznak. A Relation szerint a felmérés idején Kassa városfalain belül 331 épület volt köteles a városi pénztárba adózni. Ezek az épületek mind lakóházak voltak, 25 épület, nevezetesen a városi fürdő (6 forint), a Lőcsei-ház (40 forint), a mészárosboltok (32 forint) és a 22 hajdúház (10 forint) kivételével. Különböző oknál fogva nem jelölték be az adót a többi 172 lakóháznál és a 6 nem feltüntetett objektumnál. Az adót tehát csak az összes épület 65%-ánál hajtották be. A behajtott adó teljes összege így 840 forint 71 dénár, egy ház adója tehát átlagban 2 forint 54 dénár volt. Ha a 178 bejelöletlen adóösszegü objektumból leszámítjuk a 24 városi, kincstári és egyházi tulajdonú épületet, amelyek biztosan nem adóztak (templomok, városháza, stb.), marad 154 épület. Ha ezt a számot beszorozzuk az átlagos 2,54 taksával, 391 forint 16 dénár látens összeget kapunk, amit az akkori polgárok esetleg befizethettek a város pénztárába. Az adózás rendszere a következő volt: a legkisebb illeték 21 dénár volt, egyszer 25 dénár és 37-szcr 50 dénár. Ezeket az adózókat tarthatjuk a legszegényebbeknek Kassán. A szegényekhez számíthatjuk azokat is, akik 1 forintot (108 esetben) vagy 1 és fél forintot (2 esetben) fizettek. Az átlagos taksához 79-en közelítettek 2 forinttal, és az átlagos összeget valójában csak 2 tulajdonos fizette, az egyik 2 forint 25 dénárt, a másik 2 forint 50 dénárt. Átlaghoz közeli 3 forintos taksát 15 adózó fizetett, hárman 3 forint 50 dénárral adóztak. Négy forintos taksája 43 háztartásnak volt, öt forintot egy, hat forintot 17 háztartás fizetett. Egyetlen adózó fizetett 6 forint 50 dénárt. Ezután már csak a leggazdagabbak következtek - 10 forintot egy, 12-t két adózó fizetett. A legmagasabb illetéket a mészárosboltok használatáért - 32 forintot és a Lőcsei ház bérletéért - 40 forintot rótták ki. Milyen mesterségeket űztek az akkori kassaiak? A Relation 35 mesterség céheit jegyezte fel: mészárosok, szűcsök, szabók, aranyművesek, cipészek, szíjgyártók, tímárok, lakatosok, kovácsok, pékek, rézművesek, órások, ónöntö mesterek, késmüvesek, asztalosok, zsákvarró mesterek, ncmezgyártók, kocsigyártók, esztergályosok, kádárok, nyereggyártók, kötélgyártók, kopjagyártók, fegyverkovácsok, fazekasok, kalaposok, posztóvágók, gombkötők, takácsok, borbélyok, vértkészítők, lemezgyártók, csizmadiák, kőművesek és kőfaragók céheit. A céheken kívül további 9 mesterség volt bejegyezve: üvegesek, bádogosok, tetőfedők, cserzövargák, sarkantyúkészítők, vincellérek, szeszfőzők, szatócsok és kereskedők. Annakidején Kassán tehát 44 mesterséget űztek. Hogy is volt a céhbe tömörült mesterségekkel? Egészében véve 25 mesterségnek volt saját céhe, a Relation készítői közülük 21-t önálló céhként jegyeztek be, 2-2 céh pedig közösen szerepelt, kettesével tömörülve egy-egy céhbe. Önállóan jegyezték be a mészárosok, szűcsök, szabók, aranyművesek, cipészek, szíjgyártók, tímárok, lakatosok, kovácsok, pékek, asztalosok, kádárok, nyereggyártók, kötélgyártók, kopjagyártók, fegyverkovácsok, fazekasok, kalaposok, posztóvágók, borbélyok és csizmadiák céheit. A zsákvarró mesterek a nemezgyártókkal, a vértkészítők a lemezgyártókkal közösen alkottak céhet. További tíz mesterség négy céhbe tömörült úgy, hogy a kocsigyártók az esztergályosokkal, a gombkötők a takácsokkal, a kőművesek a kőfaragókkal, a rézművesek az órásokkal, az ónöntő mesterekkel és a késmüvesekkel alkottak egy céhet. A Relation legalább az első tíz céh felsorolásánál figyelembe vette azok elismertségét az akkori városi közösségben. A továbbiaknál ezt már nem tudjuk biztosan megállapítani, de valószínű, hogy itt már nem voltak egyértelmű különbségek a céhek között. Más forrásokból is tudjuk, hogy ebben az időszakban a leggazdagabb és legelismertebb céhek a mészárosok, szűcsök, szabók, aranyművesek és cipészek céhei voltak. Ezzel ellentétben meglepő, hogy hiányoznak a kereske50