A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2005 (Debrecen, 2006)

In memoriam - Szilágyi Miklós: Pályakép-vázlat Varga Gyuláról

tanulmány írása idején már ott volt a kutatói tapasztalat is: nyilván kellett a több évtizednyi idő, hogy a „közösség mindennapi életét" tükröző „pillanatkép" minden egyes részletét felfejtse. Hogy felfedezze: „ugyanazok a szereplők élik meg az eseményeket [...] halásznak, szántanak, jószágot őriznek a pásztortüzeknél, vásárra járnak, verekednek a kocsmákban. Táncolnak és káromkodnak, szemmel vernek, tikos boszorkányságot művelnek. S perlekedéseik közben 'kifecsegik' teljes életüket.""

1 A nyírségi juhászok vándorló legeltetéséről szóló dolgozatban annyi volt a „véletlen", hogy éppen szülőfalujában találkozott egy olyan nyírségi-származék juhásszal, aki részletesen ismertetni tudta, hogy miként zajlott a kismarjai sziken 1926-1944 között a nyírségi juhok nyaraltatása. A dolgozat egyébként a legelő-váltás hagyományos gyakorlatával is, a 20. századi ökológiai körülményekkel is összefüggő kényszerűségről döntően nem kismarjai, hanem nyírségi tereptapasztalatok alapján íródott.

17 Az 1806-ban felvett inventárium annak idején nem csupán maga a forrás, hanem annak elemzése miatt kelthetett (volna) figyelmet: akkortájt még Magyarországon nem folytak módszeres inventárium-kutatások, tehát kevés 18-19. századi parasztgazdaság teljes(nek tűnő) leltárát ismertük. Olyat pedig, a jelentősen megszaporodott forrásközlés ellenérc, máig keveset ismerünk, melynek elemzéséhez: az egyes tárgyak portán - lakóházon - melléképületeken belüli helye, használati módja, a presztízs-rangsorban elfoglalt helyzete magyarázatához 19. századi eredetű, s az 1950-1960-as évekig lényegileg változatlannak megmaradt porta „helyszínrajzát" tudta volna felhasználni a hagyományos „lakásnormát" is, a falu épület-állományát is kiválóan ismerő kutató.

I!i A szarvasmarha-tartás jellemzőiről és jelentőségéről 1971-ben publikált, kismonográfia terjedelmű dolgozat a megjelenésekor azért kelt(het)ett feltűnést, mert a hatalmas terjedelmű pásztorkodási irodalom mindaddig kissé homályban hagyta, hogy a legeltetés - pásztorlás ellenére a paraszti gazdaságokba szervezett gazdasági ágazat volt a szarvasmarha-tartás. Jóllehet a pásztorkodás-kutatások által inspirált megannyi részletet (pl. a szarvasmarha tulajdonság- és fajtajegyeit, a legelőhasználatot, a legeltetési rendet) is új szempontokkal és adatokkal gazdagította Varga Gyula, a hangsúlyt ez esetben a paraszti haszonvételre helyezte: a tejhaszonra, az élő-állat értékesítésre, a munkaállat nevelésre. És ezzel összefüggésben természetesen az egymást kiegészítő legeltetésre és takarmányozásra, az istállón tartásra, az istállóban való gondozásra. S ami módszertani szempontból még fontosabb volt: nem csupán a 19. századba visszanyúló paraszti emlékezetre hivatkozva végezte a bemutatást-elemzést, hanem a levéltári forrásokat is sokoldalúan kiaknázta - s mind az archivális, mind a recens adatai hitelesítéséhez jelentősen hozzájárultak (erre utalt a dolgozat első jegyzetében) az „1924-1950 között egy tipikus parasztcsalád tagjaként szerzett személyes élményei".

14 A határhasználatról - a nyomáskényszerről, az újraosztásos rendszerről - természetesen mások is írtak jeles dolgozatokat, ám a kinyilvánítottan „közös használatú" határrészek elvileg szabad, gyakorlatilag a helyi szokásjog által szabályozott egyéni hasznosításának megannyi részletét csak az mutathatta be, aki az önfeledt, de hasznot is hajtó játszadozások és a szándéktalan tilalom-szegesek közben fedezte fel magának: hol húzódik a „szabad" és a „tilos" határa.

20 És írtak mások is (bár nem kimagaslóan jó dolgozatokat...) a falusi - a paraszti igényeket kiszolgáló és parasztos élet-elvekhez hozzáigazodó - kisiparosokról. A parasztokkal való kapcsolat: az együttműködés és elkülönülés finom distanciái, az iparos rétegen belüli presztízs-rangsor konkrétumainak bemutatásához azonban alighanem kevés lett volna a bármenynyire gondos megfigyelés és kikérdezés - az kellett, hogy Varga Gyula személyesen ismerje a ta16 Varga Gyula 1991a: 159. 17 Varga Gyula 2004: 17-31. - Hasonló, mégis lényegileg más motivációjú volt az uradalmak vándorpásztorkodásra, s erre egy 1976-ban megjelent tanulmányban az óvatos általánosítás igényével figyelmezteti: Varga Gyula 2004: 32-40. 18 Varga Gyula 1970 19 Varga Gyula 2004: 41 -144. 20 Varga Gyula 1973b 483