A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2005 (Debrecen, 2006)

Kisebb írások - Patay Pál: Jártam, mint régész Hajdút meg Bihart

kai munkára nem vállalkozhatott, viszont nagy érdeklődéssel figyelte az ásatást, örömét lelte az eléggé sanyarú elfoglaltságában is. Az ásatás során egy érdekes agrogcológiai megfigyelést is tehettünk. A lelőhelyen a humuszos feltalaj és a sárga agyagos altalaj határán egy néhány centiméteres szíkréteg húzódott. Kivéve az ennél mélyebbre, az altalajba benyúló sírok helyén, ahol az megszakadt. Itt viszont a sírok fenekén, az őket kitöltő föld alján volt szíkréteg található. A talaj elszíkesedése tehát itt csak a rézkort követően állhatott elő. Ebbe a szíkrétegbe voltak a csontvázak beágyazva. Viszont ez szinte teljes épségben őrizte meg a csontokat. Száraz időben sziklakemény lett; közönséges spachnival csak üggyel-bajjal lehetett a csontokról lehántani. Közben a tenyerünk is majd feltört. Előfordult, hogy egy mellékletekkel bővebben ellátott korarézkori sírt egy munkás segédletével is csak 12 munkaóra árán tudtam felbontani. E keserves munkán okulva a következő években már hidegvérrel és félkilós kalapácscsal felszerelkezve vonultunk fel. A sírok feltárásnak, különösen a korarézkoriaknak volt egy másik, szintén nem kellemes oldala. Ezek meglehetősen keskenyek (45-60 cm) és sok edénymelléklettel ellátottak voltak. így csak a síron kívül térdelve állhattunk neki a bontásuknak. Viszont elég mélyen nyúltak be az altalajba és a bontás előrehaladtával nekünk is mélyen be kellett a sírgödörbe hajolnunk, úgy, hogy szinte a fejünk volt legalacsonyabban. Ezt a „kényelmes és egészséges" testtartást el is neveztük „foxipóz"-nak, annak az alapján, hogy ugyanilyen helyzetben kaparják ki a lyukból a foxi kutyák az egereket. Az ásatás 1952-ben az emlékezetem szerint vagy hat hétig tartott. A sírok ontották a leleteket. Különösen a korai rézkoriak, amelyek között nem volt ritka az, amelyikből akár 10 edényt is kiemeltünk. Annyi láda telt meg, hogy a hazaszállításukra érdemesebb volt külön egy vasúti tehervagont rendelni, mint azokat külön-külön darabáruként feladni. Az 1954. évi ásatás során a Déri Múzeumból értesítettek bennünket, hogy bejelentés érkezett, miszerint Polgár községnek déli szélén, a Bacsókertben homokbányászás során régi sírokra találtak. Kértek, tekintsük meg a lelőhelyet. (A Dérinek ekkor nem volt régésze.) Közmegegyezés alapján én sétáltam át a tőlünk 6 km-re fekvő Bacsókertbe. Egy sertéshizlaldát létesítettek Polgár határában és ahhoz aljazónak innen hordtak homokot. Sajnos, mire a Dérit értesítették, a domb zömét már ki is bányászták. Öt sír helyét még rögzíteni tudtam, több mellékletüket be is tudtam gyűjteni, majd még kilenc további sírt fel is tudtam tárni. Ezzel azonban az aránylag kisebb temető ki is merült. A basatanyai ásatás nagy előrelépést jelentett a rézkor kutatása terén, de temető lévén, a bodrogkeresztúri kultúra népének települési viszonyai továbbra is ismeretlenek maradtak. Szerettem volna e téren is tovább haladni és 1955-ben kaptam is anyagi támogatást ilyen célú ásatáshoz. Számba vettem azokat a lelőhelyeket, amelyek rézkori telep jelenlétére engedtek következtetni. Ilyen volt a Berettyóújfalu határában lévő Herpályi halom, ahol már 1921-ben és 1922-ben Zoltai Lajos, majd 1927-ben Tompa Ferenc is ásatott és utóbbi szerint a tellszerü település bronzkori rétegei alatt rézkoriak lennének. Mivel Tompa ásatásáról dokumentáció nem maradt fenn, viszont a munka megkezdése előtt tájékozódni óhajtottam a korábbiakról, megkértem Sőregi Jánost, aki a fentemlített ásatásokon jelen volt, hogy a helyszínen ismertesse velem az ottani megfigyeléseit, amit ő készséggel el is vállalt. Egy szép nyári napon kerestük fel a halmot, ahol ő, a jegyzeteit magával hozva, azok alapján tájékoztatott az egykori munkákról. Látszott rajta, hogy örömmel tesz eleget a kérésemnek, hogy nyugdíjba taszított volta ellenére, van aki igénybe veszi a segítségét. Az ásatást, amelyen való részvételre felkértem az akkor a Minisztériumban dolgozó Korek Józsefet, az év októberében hajtottuk végre. A munka nem váltotta be a reményeimet. Tompa tévedett. Az általa rézkorinak említett rétegek idősebbek annál; újkökor végieknek bizonyultak. Kalicz Nándornak az 1970-es években végzett feltárásai sokkal eredményesebbek voltak. 474