A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2005 (Debrecen, 2006)

Emlékezés a Bocskai-felkelés 400. évfordulójára - Jozef Duchoň: Kassa a Bocskai-felkelés küszöbén

ból már elvesztette jelentőségét, hisz az utolsó Árpád-házi királyok és Luxemburgi Zsigmond idejéből származott. Műszaki állapotáról és védelméről a városi céhek gondoskodtak, de több helyen megsérült, esetleg a városi szegénység házaival volt beépítve. Ostrom esetén a város védelméről a külső védőfalak gondoskodtak, melyeket rondellás formában még 1484-ben, Korvin Mátyás idejében kezdtek építeni, a Jagellók és a Szapolyayak idejében fejeztek be, majd csaknem azonnal a felső-magyarországi kapitány, Schwendi Lázár kezdeményezésére 1566 tavaszán bástyás erődítményre kezdtek átépíteni. Az átépítésben ismert erődépítő mérnökök - Nicolo Angelini, Dániel Specklin és Ottaviano Baldigar - vettek részt. Az átépítési munkálatok koncepcióját legalább egyszer átértékelték és megváltoztatták, 1604-ben aztán gyakorlatilag befejezték a munkálatokat. A Relation leírása és Houfnagel látképe szerint is a külső védőfalak rendezetlenek voltak, a párkányfalakat bokrok és fák nőtték be, a külső vizesárok falai és alja nem voltak megerősítve, helyenként teljesen kiszáradt, másutt nád nőtte be, vagy ellenkezőleg, gázlóként valamint lovak és háziállatok fürdőhelyéül szolgált! A főutca két végén lévő két főkaput, a Felső- és Alsó-kaput a rendszertelenül használt Kis-kapu egészítette ki a mai Domonkos tér végén, amely a középső külterületekre vezetett. A polgárok kevesellték a hivatalos átkelőhelyeket és mindkét védőfal-rendszeren néhány rövidítést és átkelőhelyet képeztek ki, ami természetesen nem használt a falak ellenálló képességének. Fenyegetettség esetében a külső védőfalakon elsősorban a császári helyőrség szolgált. A katonaságnak más létesítményei is voltak a városban: fegyvertár a volt ferences templom- és kolostorban (ma Fő utca 89.), ágyúöntöde a Felső-kapunál (Fő utca 108.), katonai ispotály (valószínűleg az elhagyatott domonkos kolostorban), és természetesen kihasználták a polgári házakat is a tisztek és a katonák kvartélyozásara valamint a lovak istáilózására. A város eröditményi jelentőségét azonban természetesen nemcsak a védőfalak és a katonai helyőrség adták meg. Az akkori kassaiak szemében a város elsősorban székhelyet jelentett, gazdasági és kulturális feladatot töltött be. Hány és milyen épület állt a védőfallal körülvett belső városban? A Relation szerint 1604-ben a városban az építkezési parcellái száma 461 volt a városi, kincstári, katonai és egyházi épületeken kívül. Az elveszett várostérkép Abriss der ganzen Statt Caschaw tételeinek számbavétele és grafikai rekonstrukciója után kiderült, hogy az hat kivételével az akkori védőfallal körülvett város összes épületét bejegyezte. Feltűnő módon hiányzott a négy templom: a plébániatemplom, azaz a Szent Erzsébet Dóm, a hozzátartozó Szent Mihály kápolna, a domonkosok és a ferencesek temploma. Az utóbbi két templom elhagyatott és lepusztult volt, csak a kincstár és a város gazdasági céljait szolgálták. Ezeken kívül még két egyházi épület ismert: a harangláb (a Dómhoz tartozott), melyet ma Orbán torony néven ismerünk, és az elhagyatott domonkos kolostor. A szövegnek az a része, amely a városi épületeket írja le, 480 tételből áll, de ez valójában 503 bejegyzett tételt jelent. Két esetben ugyanis (a 86-os és a 457-es) egy tétel két épületet takar és egy harmadik (a 304-es) 22 épületet foglal magába. Az említett 503 épületből 461 polgári lakóház volt. 33 pedig a város tulajdonában volt és annak céljait szolgálta, úgymint a fürdő (Erzsébet utca 6.), a Lőcsei-ház fogadó (Fő utca 65.), a mészárosboltok (az egész mai Orsolya utca), a városi plébánia (Fő utca 26.), a városi iskola (az Insulán, a Szent Mihály kápolna előtt), a sarkantyúkészítők műhelyei (a Felső-kapunál), a városháza (Fő utca 59.), a régi városháza az Insulán (a mai színház helyén), a szárazmalom a Felső-kapunál (a Fegyvertár utca 6.), a szárazmalom a Malom-kapunál (a Fiarang utcán), a piac (az Insulán a mai színház előtt) és 22 házacska a városi hajdúk elszállásolására (a Várkapu utca 60. és 70. között). Nyolc épület Őfelsége tulajdonában volt és a kincstárat szolgálta: az ágyúöntöde (Fő utca 108.), a kincstári sütöde két épülete (Mészáros utca 8.), a Szepesi Kamara (Fő utca 68.), a királyi ház (Fő utca 67.), a katonai ispotály (az elhagyatott domonkos kolostorban), a tömlöc (Mészáros utca 62.), a fegyvertár (a ferences kolostorban, Fő utca 89.). Egy épület a katolikus egyház tulajdonát képezi, nevezetesen az Egri Káptalan székháza (Fő utca 68.). A tételesített és a nem feltüntetett épületek száma együtt 503+6 = 509. 46