A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2005 (Debrecen, 2006)

Múzeumpedagógia - Porcsalmy János: Az ókori Róma építészetének rövid ismertetése

A család házon belüli élete főként az átriumos részben folyt. Az előkelőbb rész a peristylium volt, mely tulajdonképpen lakóhelyiségekkel, oszlopcsarnokkal körülvett belső udvaros elrendezés volt. Az átriumból és a peristyliumból nyíltak a hálószobák, konyhák, éléskamrák, fürdőszobák, mosdók, étkező-termek, társalgó- és a zeneterem. - Minderről a Pompejiben kiásott házak alapján alkothatunk fogalmat. A módosabb római polgárok lakosztályaik falát falfestményekkel díszítették. A díszkertben pedig szobrokat, márványpadokat, medencéket, szökőkutakat, délszaki növényzetet és esztétikus oszlopcsarnokokat találunk. (Mint pl. a Vettiusok házának kertjében.) Meg kell jegyeznünk, hogy a városi lakosság szegényebb rétegei túlnyomó részt többemeletes, gyakran 20 méternél is magasabb bérházakban, ún. insulákban laktak. A térlefedő szerkezet a lakóépületben általában fagerendás deszkázott síkfödém, a kisebb templomokban kőlemezes síkfödém a kőgerendák között. A tetőzetet nagyméretű agyagcseréppel borították. A padlót márványmozaikkal burkolták. A rómaiak téralakításukban egyaránt alkalmazták mind a hosszanti (téglalap alaprajzú), mind a központos tereket (sokszöges és köralaprajzos). Nagy téregyüttesek kialakítására törekedtek (pl. a fórumoknál). Nagyobb tereket csak boltozassál fedhettek le. Leggyakoribbak: a donga, a római kereszt és a gömbboltozatok. - így nagyméretű épülettömegeket hozhattak létre. Nagy újítást jelentett a keresztboltozat mellett a gömbboltozat kialakítása. Annak vázát téglaívek alkotják, s azok közét cementszerü habarcsanyaggal öntötték ki. - Az íveket faragott kövekből is képezhették. A falakat többnyire vakolták vagy kőlapokkal, vagy márvánnyal burkolták. A római ablak- és ajtókeretek nemes egyszerűséggel kialakított párkányokkal, tojásminta díszítő sorokkal, oszlopokkal, virágmintás lizénákkal (falsáv) díszíttettek. A nyílások vízszintes, vagy félköríves záródásúak. Az építkezési eszközök a manapság is használatos kőműves kéziszerszámok, csigákkal felszerelt állványok, stb. - A falazás technikáját magas szintre emelték. A kő és a frissen oltott mésszel való falazás az ún. öntött falazat mellett jól kiégetett lapos téglákból építkeztek. A márványt főként burkolásra használták. A rómaiak az oszlopoknak részben tartó, részben díszítő szerepet szántak. Az ismert görög oszloprendeket (dór, ion, korinthoszi) tovább fejlesztették. Azokhoz alapzatul ún. oszlopszékeket képeztek ki. Arra állították magát a teljes oszlopot, melynek oszlopfőjére párkányokkal díszített gerendázat, architráv nehezedett. A görög oszlopok számát azonban gyarapították kompozit (az ion és a korinthoszi oszlopfő egyesítése) és toszkán oszloppal. -Az utóbbi simatörzsű, kellemes arányú etruszk eredetű oszlop. - Ezeket is oszlopszékkel látták el. A császárkorban gyakoriak voltak a figurálisán díszített oszlopfők is. Főként a kompozit oszlopoknál (pl. emberalakok, fejek, mitológiai figurákkal díszítve, ezek kisméretűek voltak). A köztársaság korának (Kr.c. 510-30) építészeti műemlékeit a legnagyobb számban Rómában a Forum Romanum területén találjuk. (Főként az Kr.előtti Il-I. sz-ból.) Más területeken - a hódító háborúk érdekében - hadi és kereskedelmi utakat építettek a birodalom minden részében. Elsőnek a Dél-Itáliába vezető Via Appiát építették meg (annak maradványait ma is használják). Rómát széles, magas tufatömbökből készült városfallal vették körül. Elkészülnek az első római vízvezetékek, hogy a fővárost tiszta forrásvízzel lássák el. Boltíves hidakat, árkádíves középületeket emelnek. Ezek még egyszerűbb megjelenésűek, viszont alaprajzi, szerkezeti tekintetben alapjaivá válnak a császárkori pompázatos építészetnek. A Vezúv lávája által elpusz455 1. hang: dia: 8-9. 2. hang: dia: 10. dia: II. 1. hang: dia: 12. dia: 13. 2. hang: