A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2005 (Debrecen, 2006)
Irodalomtörténet - Lakner Lajos: A Csokonai Kör és Debrecen társadalma
hetően jut arra a következtetésre, hogy a tárgyilagos, szinte csak az események dokumentatív rögzítésére építő és az elbeszélői kommentárt teljesen kiiktató narrációs technika a Móriczéhoz hasonló szerepet tölt be Asztalos prózájában: „ebben megmutatkozik írói alkatának rokonsága a Móriczéval: tárgyilagosságát rejtett, lefojtott szenvedély és indulat fűti, mert azt akarja odakiáltani a világnak, hogy nem jól van ez így, nem lehet így élni." 2 " Szinte az egész köteten végigvonul e gondolat hangsúlyozása: ennek köszönhető, hogy Asztalos alkotásai közül egyértelműen azokat a müveket emeli ki Balogh, amelyek a móriczi prózahagyományt igyekeznek valamiképp folytatni, míg azokat a szövegeket, amelyek ezt mellőzve sokszor csak ideológiai előfeltevésű igazságokat kívánnak reprezentálni, az életmű kevésbé jelentős fejezeteiként értékeli. Míg Koczogh Ákos említett recenziója a monográfiának ezt az összehasonlító szempontrendszerét eltúlzottnak és kissé feleslegesnek ítéli, addig Kántor Lajos kritikája - nagyon helyesen - épp ezt a törekvését méltatja elsőrenden. 2 ' Úgy tűnik tehát, hogy Balogh László számára a szépirodalmi szövegek kapcsán nem pusztán a valamilyen eszmerendszerhez való kötődés válik az értékelés alapjává, hanem sokkal inkább a megformálás poétikai-esztétikai összetettségének és az ezáltal körvonalazódó világképi összetevőknek az adott alkotót jellemző sajátosságai. Épp ezért teszi Balogh a vizsgált szerzők müveit - más monográfiáiban és tanulmányaiban is - valamilyen jelentős hagyománytörténeti vonulat folytonosságának részesévé. Fontos azonban leszögezni, hogy mindez az Asztalos-monográfia esetében sem tekinthető olyan intertextuális szövegolvasás kezdeményezésére irányuló kísérletnek, mely a különböző korok alkotásainak párbeszéde alapján kívánna a vizsgált müvek jelentéseihez hozzáférni. Sokkal inkább kanonizációs szándék mozgatja Balogh László munkáinak ilyen vonatkozású érvkészletét: vagyis az irodalomtörténeti hagyományban elismert és rangos alkotókkal való párhuzamba állítás révén kívánja az adott életmű jelentőségét hangsúlyozni. Mindez egyben ki is jelöli azt, hogy mi tekinthető a vizsgált szerzők művészetében a legfontosabb értékkategóriáknak: így válhatott a Balogh László-féle interpretáció számára fontosabbá Asztalos prózájában a móriczi és részben a népi írók prózatörekvéseihez való kötődés a proletársors hiteles ábrázolásának szempontjánál. Ezek az elemzési és értékelési szempontok - a célkitűzés alapvető különbsége ellenére - viszsza-visszatérnek a József Attiláról szóló monográfiában is. Amint azt már korábban jeleztem, a József Attila-portré megrajzolása sokkal inkább népszerűsítő igénnyel készült: a Nagy Magyar írók sorozatban megjelent könyv az addigi kutatási szempontok és eredmények összegzésével kívánta minél szélesebb olvasóközönséggel megismertetni e költészet jellegzetességeit. Ahogyan Tamás Attila igen alapos és igényes recenziója is megjegyzi, egy ilyen céllal íródott monográfiától természetesen az olvasó nem várhat új, az addigi recepciós irányultságot jelentékenyen megváltoztató felismeréseket. 22 Azonban Balogh László kötete sok tekintetben túllép egy népszerűsítő olvasmány keretein, hiszen „könyve a monográfia egy olyan változata, amelyben a tudománnyal való kapcsolat annyira eleven, hogy 'népszerű' jellegét sokszor álcának érezzük, anélkül, hogy nyereségeit nélkülöznünk kellene." 2 ' Nem véletlen tehát, hogy Balogh László könyvei közül mind a mai napig ez a munkája ért meg a legtöbb kiadást, illetve ez váltott ki a legnagyobb mértékű és elsősorban elismerő megjegyzéseket tartalmazó- kritikai visszhangot. A portrémonográfiáknak megfelelően Balogh az életrajzi eseményekhez igazodva igyekszik felvázolni József Attila lírai életművét. Azonban a biográfiai adatok és tények elrendezését jó arányérzékkel súlyozza a szerző, hiszen csak annyit és olyan részletességgel tár ezekből az olvasó elé, amennyi feltétlenül szükséges József Attila költészetének megértéséhez. Ráadásul az életrajzi 20 Balogh: Asztalos István, I.m., 27-28. 21 Kántor Lajos: Megbízható Asztalos-portré. Utunk, 1970. szept. 18, 2. 22 Tamás Attila: Balogh László: József Attila. Alföld, 1969/8, 93. 23 Kiss Ferenc: Balogh László: József Attila. ItK, 1969/5, 622. 444
