A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2005 (Debrecen, 2006)

Irodalomtörténet - Lakner Lajos: A Csokonai Kör és Debrecen társadalma

maga számára ugyanezt elváró kritikusi attitűdre utalva jegyzi meg Lakner Lajos, hogy Balogh „nem azért fordult a népi írók felé mintha nem becsülné a Babits-féle lírát, hanem azért, mert a népi írók azon törekvését becsülte nagyra, hogy hangot adnak a nemzet alatt élők érzéseinek, ill. mint potenciális befogadókkal számolnak e társadalmi réteggel is."

7 Az egyetem elvégzése után Balogh László tanárként helyezkedett el Nagykőrösön, majd 1946-ban visszatért Debrecenbe, ahol a Szabadművelődési Felügyelőség helyettes vezetője lett. Jórészt az irodalompolitika megváltozott irányvonalának köszönhetően vált meg ettől az állásától három évvel később, amikor is újra visszatért a katedrára: a debreceni gyakorló gimnázium után a Budapesti Pedagógiai Főiskola oktatója volt, majd 1955 és 1960 között a Trcfort utcai gimnáziumban tanított. A tanári tevékenységének eredménye és hatása azonban nemcsak egyszerűen az ekkoriban megjelenő tankönyvek, olvasókönyvek, főiskolai jegyzetek megszületésével mérhető.

s Sokkal mélyrehatóbb szerepe és jelentősége van a pedagógiai „létformának" Balogh életében és munkásságában; Lakner Lajos igen helyesen mutat rá, hogy „Balogh László talán mindenek előtt pedagógus volt."

9 Nagy valószínűséggel ezzel magyarázható, hogy Balogh későbbi munkáiban is mindig törekedett gondolatainak érthető, jól követhető megvilágítására a lehető legbonyolultabb téma taglalása során is. Másrészt az egész életművét meghatározó, szintetizálásra hajlamos, a lényegi összefüggéseket logikusan feltárni igyekvő értelmezői szándék is kiváló pedagógiai érzékével hozható kapcsolatba. S minden bizonnyal ennek következménye Balogh Lászlónak az a széleskörű érdeklődése is, mely nemcsak saját szakterületére korlátozta vizsgálódása tárgyait, hanem igyekezett a kulturális élet minél szélesebb horizontját bevonni interpretációs tevékenységébe. A nyelvművelésről, a tömegkommunikáció szerepéről szóló előadásai, írásai mellett a mai napig is megfontolandónak és aktuálisnak tekinthetők például a bábszínjátékról írott gondolatai.

10 Hangsúlyozandó azonban, hogy az említett értelmezői nyitottság Balogh László esetében soha nem párosult felszínességgel: munkásságának értékét épp az adja, hogy a tágabb összefüggésekre (is) koncentráló közelítésmód és a korszerű meglátásokra épülő, mélyreható ismeretek egyszerre érvényesülnek munkáiban. Az 1960-as években Balogh irodalmi értékeket közvetíteni kívánó - általánosabb értelemben vett pedagógusi - munkája új lehetőségekkel bővült. 1960-ban hívták meg a Magyar Rádió Irodalmi Főosztályához, ahol először rovatvezetőként, majd 1971-től főmunkatársként dolgozott. Egykori kollégája, Szablyár Ferenc visszaemlékezése szerint az elnökség a következő célt tűzte ki az újdonsült rovatvezető elé: „A korábbi esztétikai és szakmai bizonytalanságot megszüntetve, a tartózkodó, értéket képviselő írók bevonásával emelkedjék az irodalmi műsorok színvonala."" Természetesen Balogh Lászlót a média lehetőségeit felhasználó irodalmi munkatársként is azok a kiegyensúlyozottságra, értékekre koncentráló elvek vezették, amelyek már írásaiban is meghatározóak voltak. Egyrészt mindenképpen elismerésre méltó érdeme volt, hogy „nemcsak az addig hallgató vagy mellőzött írókat tudta szóra bírni, de az irodalmi népszerűsítésnek egészen új formáit teremtette meg."

12 Másrészt pedig ezzel összefüggésben nem volt hajlandó engedni annak a felszínességnek utat nyitó műsorpolitikának, amely nem az olvasói igényesség kimunkálására, hanem a hallgatói népszerűség elnyerésével a szenzációkeltésre törekedett.

13 Mindezeknek köszönhetően a nevével fémjelzett műsorok {Rádióegyetem; Jelképek erdején át; Versek világa) 7 Lakner: Lm., 420. 8 Balogh László: A magyar irodalom története 1919-1945. Bp., 1955; Balogh László: József Attila versekelemzése. Bp., 1955; Magyar irodalmi olvasókönyv az általános iskolák VI. osztálya számára. Bp., 1958. 9 Lakner: Lm., 420. 10 Balogh László: Lekvár Peti vagy Árgyrus királyfi? Új Szántás, 1947/6, 340-341. 11 Szablyár Ferenc: A rovatvezető, in: A debreceni Déri Múzeum évkönyve, Lm., 425-426. 12 Lakner Lajos: Jelképek erdejében, in: Balogh László munkássága (Bibliográfia), Lm., 5. 13 Lásd ehhez részletesebben: Szablyár: Lm., 426. 441