A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2005 (Debrecen, 2006)

Irodalomtörténet - Lakner Lajos: A Csokonai Kör és Debrecen társadalma

Baranyai Norbert BALOGH LÁSZLÓ IRODALMI MUNKÁSSÁGA MONOGRÁFIÁINAK TÜKRÉBEN* „Hittem fölépíthetem magam mint álmait kockákból a gyermek S most újságok tudósításaiból lesem hány évet ér az életem" (Balogh László: Transzformáció I.) Az irodalommal „hivatalból" foglalkozók - csakúgy, mint bármilyen más tudományterület munkatársai - mentalitásuknak, tevékenységüknek, a kortársakra és az utódokra gyakorolt hatás tekintetében eltérő alkotói magatartásformákat képviselnek. Vannak olyan iskolateremtő mesterek, akik szóbeli és írásos munkáik nyomán a maguk „szellemi holdudvarába" gyűjtik a következő nemzedék értelmező közösségét, megszabva számukra az interpretációs munka fő irányvonalát. Vannak lelkes tanítványok, akik eltérő színvonalon és saját értelmezői egyéniségüket eltérő mértékben érvényesítve követnek egy-egy jól meghatározott irodalmi-esztétikai normát és értelmezői iskolát. És vannak természetesen olyanok is, akik nem lesznek korszakokat meghatározó ismertségi! tudósokká - bár felkészültségük sokszor ezt is megengedné -, de nem válnak csupán egy jól bejáratott szövegértelmező modell szisztematikus alkalmazóivá sem, hanem a szakmai kiegyensúlyozottságra és a felvállalt feladatok sokszínűségére törekvő személyiségükkel igyekeznek bizonyítani az irodalom fontosságát mindennapjainkban. Balogh László értelmezői-alkotói életmüve minden bizonnyal ebbe az utóbbi csoportba sorolható. A debreceni illetőségű irodalomtörténész nem tartozik a leggyakrabban emlegetett kutatóink közé, holott sokrétű tevékenysége és színvonalas, a maximális igényességre törekvő szakmai magatartása nagyobb figyelmet és méltatást igényelne az utókortól. Mindenképpen elismerésre méltó ugyanis a sokoldalúságnak és a mértéktartó ítéletekre való hajlandóságnak az a kettőssége, amely Balogh László egész pályáját jellemezte. Irodalomtörténészként, kritikusként, tanárként, a Magyar Rádió munkatársaként mindig az az irodalom értékeit közvetítő és átadó szerep vezette őt, amelyet Lakner Lajos a következőképpen jellemez: „elkötelezettsége nem jelent kizárólagosságot, s aki távol áll mindenféle radikalizmustól, s inkább kiegyensúlyozásra törekszik."' A továbbiakban Balogh Lászlónak ezt a kellően mind a mai napig nem értékelt életművét tekintem át két „lépcsőben": először az életúthoz kapcsolódóan igyekszem érzékeltetni azt az imént említett sokszínűséget, amely pályáját jellemezte. Ezt követően - ahogyan azt a tanulmány címében is jeleztem - monográfiáinak tüzetesebb vizsgálatával próbálom meg felvázolni és értékelni elemző-értelmező munkásságának összetevőit, máig ható tanulságait. * A Balogh László Irodalmi Alapítvány (Dóri Múzeum) kuratóriuma által 2005-ben díjazott pályamű. 1 Lakner Lajos: A közvetítő (Balogh László gondolatai a kultúráról és a kultúraformáló értelmiségről), in: A debreceni Déri Múzeum évkönyve. Debrecen, 2000, 420. 439