A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2005 (Debrecen, 2006)

Irodalomtörténet - Lakner Lajos: A Csokonai Kör és Debrecen társadalma

előttük a kiskőrösi Petőfi-ház kegyhellyé alakítása 1890-ben és a fővárosi Petőfi Ház létrehozását szorgalmazó törekvés sem. A Csokonai Ház a hely szentségén túl mindenek előtt azért lehetett fontos, mert folytonos, újra és újra megújítható nyilvánosságot biztosíthatott volna a számukra. Ereklyetárak időnkénti kiállításától közönségük gyarapodását remélték. Emellett azt is hitték, hogy e múzeum révén vonzó kulturális célponttá, zarándok hellyé tehető Debrecen. E kulturális intézmény tehát elképzelésük szerint nemcsak a kör számára lehetett volna hasznos, hanem a város számára is, mely így a kultúrára áldozó, modern városok sorába emelkedhetne. A Csokonai Házra úgy gondoltak mint Debrecen legjellemzőbb kulturális intézményére. Csokonai szülőházában kapott ugyanis helyet a Csokonai Kör, a Városi Múzeum és a Műpártoló Egyesület, vagyis a város legfontosabb kulturális intézményei. A Csokonai-ház a megnyitása után nemcsak a Csokonai relikviákat mutatta be, hanem a városi múzeum gyűjteményét is, amely mindenekelőtt néprajzi anyagból állt. Többször sürgették a szakszerű néprajzi gyűjtés megindítását, mert az a népi kultúra, amely sajátossá teszi a város és régió arculatát, az utolsó órájába jutott. A kör vezetői tudomásunk szerint - nem fejtették ki részletesen nézetüket a néprajz szerepéről. Az azonban bizonyos, hogy a néprajzi gyűjtést nemzeti jelentőségűnek tartották. Az irodalmi kéziratok és relikviák gyűjtésével, valamint az etnográfiai múzeum létrehozásának sürgetésével jelentős szerepe van a Csokonai Körnek abban, hogy 1902-ben létrejöhetett a Városi Múzeum, amely 1905-től fogadta a látogatókat. A múzeum nyitva tartásával egy időben a kör lehetővé tette a Csokonai-relikviák megtekintését is. A Csokonai-ház múzeumi célra való átalakítása csak az első lépcsőfok volt azon az úton, melynek végén a Közművelődési Ház megépítése szerepelt. Jó két évtized múlva ez is megvalósult. A Csokonai Kör is új helyre költözött, ekkor azonban már kevesen voltak azok, akik nagyra értékelték a kör Csokonai-kultuszát és áldozatvállalását. Az ismétlődő szertartások nem a vallási kultuszok mitikus jellegét idézték meg, hanem üres ünnepélyességüket. így áldozatuk is, melyet a város emelkedéséért hoztak, sokak számára hiábavalóságnak vagy önnön fontosságuk kiemelésének tűnhetett. FORRÁSOK A debreceni Csokonai Kör hagyatéka, Debreceni Irodalmi Múzeum Asztalos Dezső hagyatéka, Debreceni Irodalmi Múzeum Csobán Endre hagyatéka, Debreceni Irodalmi Múzeum, Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtára Kézirattára, Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Géresi Kálmán hagyatéka, Tiszántúli Református Egyházkerület Nagykönyvtára Kézirattára Pap Károly hagyatéka, Tiszántúli Református Egyházkerület Nagykönyvtára Kézirattára FELHASZNÁLT IRODALOM ASZTALOS DEZSŐ Ötven év a Csokonai Kör történetéből. Kézirat, Debreceni Irodalmi Múzeum BAKÓ ENDRE Debrecen és a Nyugat. Alföld, 1984. 9. Gulyás Pál. Debrecen, 2000. Tóth Árpád a debreceni porban. Debrecen, 1992. BALOGH ISTVÁN A cívisek társadalma. Debrecen, 1946. A cívisek világa. Budapest, 1973. 433