A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2005 (Debrecen, 2006)
Irodalomtörténet - Lakner Lajos: A Csokonai Kör és Debrecen társadalma
rehozásában es terjesztésében játszott szerepük alapozza meg, hanem a társadalmi pozíciójuk. 7 " Jellemző, hogy Csobán Endre még 1941-ben is fontosnak érezte annak hangsúlyozását, hogy „a magas társadalmi pozíció még senkit nem [tesz] képessé arra, hogy az irodalomban vagy a művészetben bíró legyen". 71 Vagyis még a 40-es években is szembe állítható volt az értelmiségi-művészi érdem és a társadalmi rang. Mindez egyben arról is tanúskodik, hogy az értelmiségi lét mindvégig bizonytalan, kiszolgáltatott helyzetet jelentett a korabeli Debrecenben. Nem véletlen, hogy a kör meghatározó tagjai egyszerre voltak (alkotó) értelmiségiek és egyszerre a hivatalos értékrend-társadalmi rend kifejezői. Ez utóbbi jelenheti, hogy közülük sokan az államigazgatásban töltöttek be különböző tisztségeket: Széli Farkas királyi ítélőtáblai tanácselnök, Komióssy Arthur főjegyző és polgármester-helyettes, Csűrös Ferenc közművelődési tanácsnok volt. Gondolkodásukat és értékválasztásukat kisebb-nagyobb mértékben befolyásolta hivatali pozíciójuk, ami ugyan hatalommal is járt, de korlátozta is őket. Ady Lajos például, aki tankerületi főigazgató volt, azért nem mert kiállni a liberális szellemű Vásáry polgármester mellett, mert félt a kényszernyugdíjazástól. A hivatalos jelző utalhat szellemi függetlenségük hiányára is. A kör meghatározó tagjai nem lehettek csak szellemi értékek képviselői, és nem lehettek bizonyos társadalmi értékek szabad hirdetői sem. Zoltai Lajos, bármilyen furcsának tűnik is ma, annak a Dégenfeld főispánnak volt a pártfogoltja, akinek nagy szerepe volt abban, hogy „a kormánypárt a századfordulóra érdekcimboraságra szűkült", 72 sőt egy időben ő állította össze a polgármesteri jelentéseket. Fontos megemlíteni azt is, hogy sem Géresi Kálmán, sem Pap Károly elnökök nem tartoztak a szakértelmiségi elit sorába. Társadalmi megbecsülésüket főleg annak köszönhették, hogy egyetemi tanárok voltak. Esetükben - Bibó nyomán 71 - nem minden megalapozottság nélkül beszélhetünk a szakmaiság látszatáról. Mindez persze nem jelenti azt, hogy ne végeztek volna szellemi tevékenységre hasonlító vagy akár még annak is nevezhető munkát: kézirattári és könyvtári kutatásaik és jegyzetek tanúskodnak is erről. De az is bizonyos, hogy munkáik nem véletlenül rostálódtak ki a megbecsült művek sorából. Még azt sem mondhatnánk, hogy idővel estek ki a rostán, hisz már kortársaik sem szakmai munkájukért becsülte őket, legfeljebb rendszerező elméjüket dicsérték. Tekintélyük tehát nem értelmiségi tevékenységükből, hanem a társadalmi ranglétrán elért pozíciójukból adódott. Vértesi Arnoldot, a kör második elnökét pedig - a korábban említettek miatt - minden további nélkül párkatonának nevezhetjük. 74 Függő helyzetük elfogadottá tette számukra az alkalmazkodást. Zoltai Lajosról, akinek munkássága nélkül talán sohasem jött volna létre a debreceni múzeum, és akinek helytörténeti munkái máig meghatározó jelentőségűek, azt ír(hat)ta Sőregi János: „az ő újságírói működésének kormánypárti színezete csak törékeny, hasadozott máz volt egyéniségén, az érvényesülés és előrehaladás akkoron egyetlen sima és könnyű eszköze". 75 Ugyanezt a magatartást rögzíthette Oláh Gábor 1933-ban Ady Lajos esetében is: „Ady Lajos, a költő öccse beszélt Ady Endréről az emberről igen ügyesen mentve át őt, a nagy költőt a hivatalos magyarság számára". 7 '' Asztalos Dezső, aki a 30-40-es években közelről ismerte a kör vezető tisztségviselőit, s aki még bepillanthatott a kör mára eltűnt dokumentumaiba, szükségesnek tartotta megjegyezni a Csokonai Kört modernizációját végrehajtó Csobán Endréről, hogy az alkalmazkodás vágya vezette. 77 S minden bizonnyal nem alaptalanul tette e kijelentést, hisz Csobán levéltárosként számos hivatalos megbízást hajtott 70 Kohányi Gyula: A Csokonai Kör ás a közönség. Dcbrcczcn. 1897. április 26. 2-3. 71 Csobán Endre: A társadalom irodalompolitikája (194 1). Kézirat, DIM. 72 Irinyi: Lm. 1X8. 73 Bibó István: Értelmiség és szakszerűség. In: B. I.: Válogatott tanulmányok II. Bp., 1986. 512. 74 Vö. Timár: Lm. 262. 75 Sörcgi: Lm. 42. 76 Oláh Lm. 329-330. 77 Asztalos Lm. 250. 428
