A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2005 (Debrecen, 2006)
Irodalomtörténet - Orosz György: Apokrifek, vallásos népénekek az óorosz időkből
Л hat szöveg közül négyben előfordul az ördög személye. Jung Károly rámutatott, hogy itt nem a keresztény világkép alvilágának a lakójára kell gondolnunk, hanem az azt megelőző hagyományra, amelynek számos elemet átvették és krisztianizálták.** Čajkanovic nézete szerint a pogány szerb hitvilágban az ördögfogalom eredetileg nem volt meg, csak a középkorban bukkant fel. Lehetséges, hogy ez a népi hiedelemfigura valamely alvilági pogány istenség alakját és tulajdonságait mentette át a keresztény korszak hagyományvilágába. A népi ördögalak megörökölte a feltételezett szerb Jóisten attribútumait vagy azoknak egy részét, ezért nem tartható egyértelműen negatív előjelű figurának. Sőt mi több - segítőként is előfordul, szemben a keresztény vallás ördögével. 1 *'' Jung Károly úgy látja, hogy a ráolvasásokban megidézett és segítségül hívott ördögfigura nagy valószínűséggel egy kereszténységet megelőző segítő istenség (chtonikus démonfigura?) napjainkban már átalakult formája. 9 " Az alvilág felé mutató fa-föld-víz-ördög-ökör gradációs sorozat a világ vertikális vetületét jeleníti meg. Megtalálható itt mind a zoomorf világmodcll, mind az egyetemesen elterjedt világfa-motívum. A szerbhorvát és a bácskai magyar szerelmi ráolvasok, valamint az orosz Három szentatya beszélgetése című apokrif irat kozmográfiája számos megegyező vonást mutat. Ennek az a legkézenfekvőbb magyarázata, hogy a szövegek közös archaikus gyökerekre vezethetők viszsza. A Három szentatya beszélgetésében a vastölgy (= világfa) gyökereinél Istent találjuk - mint a világ végső okát. Az axis mundis szerepét betöltő vastölgy-világfa alatt a krisztianizáció előtti időszakban valamiféle világtartó, a világ létét-fennmaradását biztosító chtonikus lényt feltételeztek. A szerbhorvát és a bácskai magyar szerelmi ráolvasásokban a pozitív előjelű, segítőkész demiurgoszfígura - az ördög. Az a mitikus képzet, hogy a föld a világtengerből emelkedett ki, megtalálható mind a Mélységek könyve orosz vallásos népénekekben, mind a Jung Károly által idézett szerelmi ráolvasásokban. Az előbbiekben a földet a demiurgosz-cethal emelte ki a kaotikus vizekből. Az utóbbiakban ez a mozzanat nem szerepel, de odaértendő. A cethal- és az ökör-motívum Ázsiából került át Európába. Elterjedésüket a bizánci ortodoxia által közvetített apokrif irodalomnak köszönhetjük. A Balkán-félszigeten a „hatszarvú ökör"-képzet meghonosodásában az iszlám is szerepet játszott. A pozitív előjelű demiurgosz-ördög a bogumilizmus Sátánával is kapcsolatba hozható. Az eretnek bogumilek nézete szerint a Sátán teremtette az anyagi világot, a szellemi világot pedig isten. A Jung Károly-féle ráolvasásokban a vertikális világmodell lefelé irányuló fokozatosságának utolsó láncszeme, azaz az anyagi világ végső oka maga az ördög. A bogumilizmus dualista teremtéselve miatt rendelkezik az ördög ezekben a szövegekben pozitív előjellel. A Három szentatya beszélgetésében az anyagi világ végső oka ezzel szemben az Isten. Az apokrifek közül az eszkatológikus elbeszélések különösen érdekelték az óorosz társadalom emberét. Ezek ugyanis fantasztikusképekben számoltak be az e világi kaotikus állapotokról, a túlvilágról és a jövőről. Az eszkatológikus apokrifeket az Egyház a nevelési célzatú megfélemlítés eszközének tekintette és ezért megtűrte őket. A papság úgy vélte, hogy a szörnyűséges naturalisztikus túlvilági képek kijózanítják és engedelmességre késztetik a dogmákban kételkedőket és az egyházi előírások ellen vétőket. így például az Istensziilő kálváriajárása a pokolban című apokrif elbeszélés bemutatja, hogyan szenvednek különféle elkövetett bűneikért az emberek a pokol tüzes folyójában: 88 Lm. 140, 143. 89 Čajkanovic 1924.; Čajkanovic 1941: 346-357, 399-409. Idézi Jung 1992: 143. 90 Jung 1992: 143. 404
