A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2005 (Debrecen, 2006)

Agrártörténet - Surányi Béla: Nagybirtokok, birtokosok, gazdálkodók Hajdú-Bihar megyében a XVIII. századtól 1945-ig

nagytestű hidegvérű lovak. De itt említhető meg a Kisújszállási közbirtokosság gazdasága Tiszacsegén.

3,w A bihari részen egyedül Okolicsányi Zoltánné berekböszörményi gazdaságában foglalkoztak hússertéstartással."" Balmazújvároson a Lénárd Lőrinc-féle bérgazdaság, úgyszintén Hajdúhadházán egy bérlőtársulat hizlalt hússertéseket. Debrecenben is ritkaság számba ment még a hússertés, hiszen Rickl Lászlón és Gödény Lászlón kívül más gazdaságok nem foglalkoztak vele. Megjegyzendő, hogy e fajtatípus tartása a modern gazdálkodási elveket valló bérgazdaságok termékszerkezetébe jobban beleillett, hiszen ezek a gazdaságok - saját érdekükben - figyelemmel kísérték a piac kívánalmait, a társadalomban végbemenő ízlésváltozást, a táplálkozáskultúra módosulásait. A XX.század első harmadában vált a sertés a magyar konyha szinte kizárólagos szereplőjévé, háttérbe szorítva a marhahúst, amely korábban a juhot váltotta föl. A sertésállomány hasznosítási megoszlása, a hús-és zsírsertést tartó gazdaságok esetén, tükröződött a két típusú fajta törzskönyvi ellenőrzésének arányaiban is. Elenyésző volt azon hússertéstartó gazdaság , ahol törzskönyvi ellenőrzés folyt."' A juhtartó uradalmak, bérgazdaságok zömmel hazai fésűs, magyar fésűs merinó fajtát tartottak. A Nagyváradi rk.káptalan csökmői uradalmának legelőit posztógyapjas fajtával is hasznosították, hasonlóan mint Lanz Adolfné kismarjai gazdaságában."

2 Debrecen sz.kir.város hortobágyi birtokán az egyéb kategória megjelölés debreceni/magyar/ rackát takart. A város cívis gazdaságai, gazdálkodói körében hasonló volt a tenyészirány megoszlása, mint a megyében.

1M Penyigey Dénes hajdúsámsoni birtokán a tenyészállományt a fésűsgyapjas fajtatípus képviselte. Vécsey báró Nyírmártonfalván viszont a tenyészetet racka fajtából alakította ki."

4 Jelentős tyúktartó gazdaságok közé tartozott Szunyogh György gazdasága Berettyószentmártonban, Szunyogh Sádorné Kismarján, a Nagyváradi rk.káptalan uradalma Nagykerekiben."

5 De számottevő volt azon gazdaságok száma is, ahol naposcsirke keltetéssel foglalkoztak."

6 Ez alól nem jelentett kivételt a Hajdúság sem. Mindez Debrecenben csak szűk körre korlátozódott. A „szabolcsi részen" is hasonló képet mutatott a tyúktartás és a csibenevelés. Gyöngytyúk állomány csak elvétve fordult elő, főleg csak az uradalmakban dívott, ahol nagykiterjedésű legelők álltak rendelkezésre.: Nagyváradi rk.káptalan uradalma Nagykerekiben, az Egri főkáptalan nagygazdasága Egyeken, "

7 és a homoktalajú szabolcsi rész gazdaságai / Hajdúsámson, Nyírmártonfalva/"'

s A pulykatartás egy nagy tájkörzetét jelenti a Hajdúság a Duna-Tisza köze után. A világon széles körben elterjedt - legrégibb nemesítésü - bronz pulyka fajta alkotta az állomány döntő részét, de elvétve azonban előfordult a magyar pulyka fehér, illetve fekete változatát tartó gazdaság is. Köztudott, hogy a bronz pulyka fajta korszaka az 1960-as évek második feléig tartott Magyarországon."

9 A gazdaságok egy jelentős hányada a magyar parlagi pulyka fajta különféle változatait tartotta, melyek a legtöbb esetben tájfajták voltak. Megjelent a térségben a pekingi kacsa is, amely a két világháború között került be az országba.

,2Ü A lúdtartás inkább a nagybirtok sajátságai 309ua.531-533.p. 310ua.535.p. 311 ua.539-540. p 312 ua.542. p. 313ua.543-544. p. 3l4ua.545.p. 315 ua.551. p. 316 ua.551-552. p. 317ua.553.p. 318ua.554. p. 319ua.554-555.p. 320 ua.555-556. p. valamint :Surányi B.cn.kczirat 385