A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2005 (Debrecen, 2006)
Agrártörténet - Surányi Béla: Nagybirtokok, birtokosok, gazdálkodók Hajdú-Bihar megyében a XVIII. századtól 1945-ig
utolsó harmadának debreceni birtokviszonyairól, a gazdálkodás jellegéről Orosz I. 210 megállapítja, hogy „...már a szabadságharc előtt is a gazdagparaszti tanyák jellemezték Debrecent. Ez a helyzet nemcsak nem változott 1870-ig, de még inkább kiteljesedett, s a gazdag parasztok súlya a tanyabirtokosok között erősödött. Sajátos esete a debreceni tanyafejlődésnek, hogy miközben a városhatáron uradalmi központok is kialakultak, olyan mágnások mint Majláth Antal gróf vagy Degenfeld Imre gróf, akiknek Debrecenen kívül többezer holdas birtokuk volt, csekélyebb terjedelmű debreceni birtokukon ugyanolyan paraszttanyát hoztak létre, mint a cívispolgárok, s ugyanolyan majorosokkal és cselédekkel müveitették, mint a debreceniek. Vonatkozik ugyanez a kereskedőből nagybirtokossá lett Rickl vagy Sesztina-családra is." Annyi bizonyos, hogy csak néhány - korábban említett - és viszonylag nem nagy kiterjedésű, feudális jellegűnek tekinthető nagybirtokon kívül, a cívisparaszti és a polgárság tulajdonában lévő birtokok túlsúlya jellemezte Debrecen agráriumát. Zoltai L.sem vitatja el, hogy „...ipart és kereskedést üző debreceni polgárság századok során annyi földbirtokot szerzett és tudott szerezni és meg is tartani, amennyi Magyarországon más városoknak alig sikerült.""' A XIX. század második felétől a cívisek döntő többsége gazdálkodott, és a mezőgazdaságot tekintette fő megélhetési alapjának. A város birtokpolitikája csak 1876 után változott meg, amikor eltörölték a ház és a szántóföld vásárlás korábbi rendszerét. De a „rendi tulajdonviszonyok" tovább éltek. 2 ' 2 A kisiparosok csak a gazdálkodás fő idényében foglalkoztak mezőgazdasági munkával. A jómódú polgárság viszont földjeit bérbe adta, jövedelmének jelentős hányadát képezve. A gazdálkodás ágazati arányait tekintve, az állattartás a XIX. század közepéig fontosabb volt, mint a földmüvelés, s ez nem módosult még a XX. század elején sem. 2 " A földbirtok vonzereje, amely a XVIII. században kezdődött, nem veszített intenzitásából a XIX., sőt a XX. században sem. 2M A földszerzők között nemcsak, a már eredetileg is gazdálkodókat, hanem értelmiségieket, iparosokat is találhatunk. Az „adott földterület" miatt beleértve a tartalékok felosztását is - az új birtokszerzők vagy gyarapítók csak olyanoktól tudtak vásárolni, akik eladták vagy elveszítették tulajdonukat. A hajdúvárosok és Debrecen nagyobb cívisgazdái és földtulajdonosai 1893-1937 között (a korábban már említett nagybirtok(ok) bérlőit nem vettük figyelembe): Év település birtokos leriilct/kat.hoUI forrás 1X93 Balmazújváros Steinfeld Ignác /bérlő/ 1.017 Mf. 1893.261. Fclső-Józsa Wahrmann Mór örök. 2.001 ua. Nádudvar Fischbein Ignác 1.728 ua.263. Forrai Henrik 3.559 ua. Harstcin Péter 2.164 ua. Debrecen Rickl Józscfnc/bcrlö/ 1.390 ua.268. Steinfeld Ignác /bérlő/ 1.841 ua. lisztár Szunyogh Szabolcs és Zoltán 1.807 ua.152. Henc i da Balásházy Bertalan 612 ua. Derecske Mandel Jakab 1.274 ua.154. Hosszú pályi Lichtschein Menyhért 1.522 ua.155. Monostorpályi Wcisz Dávid 2.554 ua. Kismarja Beöthy Ákos 2.297 ua.170 Biharnajíybajom Móricz I'ál 1.818 ua. 174 230 ua. 231 ua.H2.p. 232 ua.l 13.p. 233 ua.lól.p. 234 ua.202.p. 374
