A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2005 (Debrecen, 2006)

Agrártörténet - Surányi Béla: Nagybirtokok, birtokosok, gazdálkodók Hajdú-Bihar megyében a XVIII. századtól 1945-ig

volt." 2 " 7 Noha a hajdútelepülésck gazdálkodói nem voltak cívisek, a szatmári béke és a márciusi forradalom időszakában „ nem nemes, nem jobbágy, de nem is polgár, hanem mindezen társadal­mi katregóriák számos vonását mutató szabad paraszti közösség/.../ életformájának alapja a pa­raszti munka, igazgatási szervezetét tekintve polgár, jogilag kollektív nemes, öntudatában pedig hajdú. 1 ' 201 * Annyi bizonyos, hogy a határhasználat rendje az állattartáshoz igazodott. 2<w A polgáro­sodás is megérintette a hajdútársadalmat, ugyanis „...nagyobb volt a lehetősége a életforma és ­szint elérésére. Ugyanakkor „ a mezőgazdasági szegénység is - városlakó helyzeténél fogva - kü­lönbözött a volt jobbágyfalvak zselléreinek földműves- napszámossá, vagy uradalmi cseléddé süllyedt utódaitól." 2I ° A hajdúvárosok polgárainak viszonylag nagy száma önálló létalappal rendelkezett, noha jóré­szük „ törpebirtokos-napszámos, feles, kertész és bérlő, de a másik véglet is meghökkentően nagy. Ez is jellemző a nagy határú alföldi városok társadalmi megoszlására." 2 "A 100 kat.holdon felüli gazdálkodók legnagyobb számban Hajdúböszörményben és Hajdúnánások találhatók, ki­sebb volt arányuk viszont Hajdúszoboszlón. Ök alkották a vagyonos réteget, képviselve a gazdál­kodásban, életformában a polgári színvonalat. A debreceni cívisek társadalma agrár-ipari jellegű volt, 2I2 a gazdasága egyforma mértékben támaszkodott a földmüvelésre és kézműiparra. Valószínű, hogy korábbi századokban a kereske­delem súlya egyesek számára jelentősebb volt, de a XVIII. századtól a városi társadalom alapját a mezőgazdaság és a céhes ipar teremtette meg. „A cívis társadalom sokat megőrzött a parasztság földhözkötöttségéből, de a polgári földtu­lajdon/.../ lehetővé tette a szabad gazdálkodás kialakulását, amely lényegesen magasabb üzemi forma volt, mint a jobbágyfalu népeinek nyomásos, fordulókényszeres gazdálkodása. A tanyás gazdálkodás itteni rendje -Európa mezőgazdasági területén csak a szabad paraszti társadalmakban találunk hozzá hasonlót annak a korszaknak kétségen kívül legcélszerűbb és leggazdaságosabb üzemi formája volt." 2n 1 848-at követően Debrecenben néhány évtized alatt kialakult a tőkés polgárság és az ipari munkásság, a cívis kisebbségben maradva, másfél évszázad örökségével a háta mögött paraszt­polgárként, őrizve gazdálkodási kultúráját, életformáját, szokásrendjét. Mi jellemezte a hajdúvárosok birtokpolitikáját? A hajdúk kiváltságait az 1848.évi törvények felszámolták. Előtte már megtörtént a határ tagosításának a végrehajtása, melynek értelmében a származástól függetlenül a telckbirtokosok jogosultak a felosztandó közös földekre, vagyis nem a történeti jog, hanem az akkori birtokviszony számított. Ugyanakkor a beköltözések révén a haj­dúk aránya csökkent úgy a népességben, mint a földtulajdonban. 214 A szabad paraszti lét, a nagy­birtok hiánya jellemezte a települések népességét, a hatalmas kiterjedésű határ nem tudott gátat szabni a társadalmi , vagyoni differenciálódásnak, továbbá nem érvényesült a modernizáció a mezőgazdaság fejlődését illetően a kapitalizálódás kiteljesedésekor. 215 A földbirtok tulajdonosi szerkezetének változása 1786-1912 között mutatja a törpebirtokosok számának jelentős növeke­dését és a 100 kat. holdon felüli birtokosok megjelenését. Hajdúnánáson 1877-ben két 1000 kat. hold fölötti „nagybirtok „ létezett: a város 11.425 kat. holdas és a református egyház 1.502 kat. 207Rácz l.l989.390.p. 208 Balogh 1.1969.48.p. 209 ua.53.p. 210ua.88.p. 211 ua.89.p. 212 ua.]3J.p. 213 ua. 133.p. 214 Orosz 1.1973.178.p. 215ua.l78.,!8().p. 372

Next

/
Oldalképek
Tartalom