A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2005 (Debrecen, 2006)
Agrártörténet - Surányi Béla: Nagybirtokok, birtokosok, gazdálkodók Hajdú-Bihar megyében a XVIII. századtól 1945-ig
felé elmozdulva, "' 5 s végső soron „a XVIII. században a Habsburg-birodalom keretén belül a XVI. századi európai munkamegosztás képeződött le, amelyben Magyarország számára az agrárszállító szerepe osztatott". Újraformálódott a paraszti és majorsági egységen nyugvó üzemszerkezet a technológiai kapcsolatok továbbélésével. Míg Nyugaton a nagybirtok egyre inkább gazdasági képződményként kezdett működni, addig Magyarországon megmaradt korábbi formájában, gazdasági-társadalmi formációnak. Ez húzódott meg a XVIII. századtól kibontakozó hazai nagybirtok modernizációja mögött, amely szinte alig változott a nagybirtokrendszer fönnmaradásáig, 1945-ig. NAGYBIRTOK A HAZAI AGRÁRPOLITIKÁBAN Az agrárpolitika elemeként a birtokpolitika a magyar mezőgazdaságban meghatározó szerepet játszott"'. Jelentősége különösen felértékelődött a jobbágyfelszabadítás után, a parasztbirtok megjelenésével. E túlzott felértékelődés - annak ellenére, hogy nemcsak termelési, hanem egyúttal alapvető szociális kérdés is volt - a XIX-XX. század agrárpolitikusainak túlnyomó része az agrárpolitika alatt szinte kizárólag földbirtok-politikát értett. Czettler J.' 7 szerint ennek az oka a következő: „a mezőgazdasági termelésnek és a gazdák társadalmi tagozódásának alapja a föld, s ez a forrása a földtulajdonhoz kötött hatalmi jogoknak, előnyöknek vagy képzeteknek is". E nézet jogosságát alátámasztják azok az állandó társadalmi feszültségek, amelyből a kivezető utat a földreform jelentett volna, vagyis a magyar földkérdés megoldása. Az első világháború után kibontakozó ez irányú szellemi áramlatok kereszttüzében a „kérdések kérdése, a viták gyújtópontja a földreform ügye lett. Akár gazdasági, akár társadalmi kérdések vetődtek fel, szinte mindenki a földbirtok - politika eredményétől várta a megoldást." 18 A reformtörekvések különböző módozatait illetően, abban összecsengtek, hogy „...a tulajdonviszonyok egyoldalú átalakításával kívánták a termelési viszonyok ellentmondásait feloldani" 19 . Ezt támasztja alá Kovács I. 2 " véleménye is, aki a nagybirtokkal kapcsolatban megállapítja: „A magyar nagybirtok fejlődésében megállt, ez az üzemforma hiába áll a kollektív jövő irányában, nem a jövő üzemformája, s halálra van ítélve." 21 De nem fogadta el a korabeli kisbirtok formáját sem: „ahogy az nálunk ismert, nem alkalmas az új paraszté létforma gazdasági és szociális bázisául, s nem tud eleget tenni /.../ a követelményc/knek/" 22 . A Bibó-féle „zsákutcás magyar történelem" 21 a XIX-XX. században útját állta az értékalapú birtokpolitika érvényesülésének, melynek kialakításában a politikai döntést meghatározó alapelvek/nézetek/ és a politikai ideológián túlmutató intézmények szerepe érvényesül 24 . A nagybirtok túlsúlyára mi sem jellemzőbb, mint az, hogy az 1910. évi népszámlálás szerint 25 a földtulajdonosok egy százaléka birtokolta a földterület 55 százalékát, s ennek alapján méltán nevezték Magyarországot a latifundiumok hazájának. Az 1895. évi adatok alapján szélsőséges 15 na.IN. 16 Tanka E.2004. 27., ihrig K. 1941.185-190 17 Czcltlct .1.1932. 19. 18 TóthT.2002. 33. 19 ua.34. 20 Kovács 1.1940. 203. 21 ua. 22 ua. 23 Bibó 1.1986.11.571-619. 24 Tanka E.2004. 31. 25 Gyáni G.-Kövér Gy.2003. 88. 353
