A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2005 (Debrecen, 2006)

Néprajz, kulturális antropológia - Szabó Anna Viola: Lukács Juliska ruhái

12-13. Lukács Juliska népszínműben, Mertens és Társa felvétele (Budapest, Erzsébet tér 7.) 1890-esévek albumin papírkép, Makart méret Két felvonás, két ruha: az elsőben még lány, a másodikban menyecske. Mindkét ruha stilizált, „magyaros", „népies", nem köthető egyetlen vidékhez sem: a népszínmű helyszíne többnyire egyszerűen „a falu", ennél pontosabban is csak a tájat nevezi meg. Ahogy Blaháné a színpadon a szövegkönyvtől teljesen függetlenül „kedves dalaiból" válogatva énekel

60

, a ruhákból sem következtethetünk arra, melyik darabot is látjuk: a nagyváros színészei és közönségük számára „a nép" valamely egységes és idillikus életet élő tömeg, a leányok pedig minden esetben tűzről pattant, de erényes teremtések. Mint ezen a képen Lukács Juliska is. Öltözetének stilizáltsága mellett (alföldi viselet-elemeket jelez), éppen ennek a tulajdonságnak a túl látványos kifejezése, a mozdulat keresett spontánsága árulja el, hogy színésznőt látunk: egy parasztleány soha nem merne így megállni, így kitárulkozni a gép előtt, egy hivatalos, nyilvánosságnak szánt képen. Még ha a valóságban viselkedett is így egy leány, a képeken illedelmes volt, szigorú és fegyelmezett.

61 Aki így ábrázol egy parasztleányt, az vagy soha nem látott igazit, vagy nem érdekli, milyen az igazi: nem a valóságot akarja bemutatni, csak a közönség elvárásainak akar megfelelni: nem tanítani akar, csak leképezni az igazit tényleg soha nem látott közönség képzeletében élő mesebeli népfit, a „természet gyermekét*. 60 Lásd pl.: Az intendáns nótája. Blaháné naplójából. In.: Taps, Jászai-Blaha millenniumi különszám, 47. és Verő, 141. 61 Kunt Ernő: Fényképek a magyar parasztság életében. Népi kultúra-népi társadalom XIV. Bp., 1987. 249. 339