A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2005 (Debrecen, 2006)

Emlékezés a Bocskai-felkelés 400. évfordulójára - Kónya Péter: A Bocskai-felkelés és az evengélikus egyház a királyi Magyarországon

ienreformációs kísérleteket Oláh Miklós esztergomi érsek vállalta fel. I. Ferdinánd király egyetértésével 1561-ben jezsuitákat hívott be az országba és érseki székhelyén, Nagyszombatban telepítette le azokat. A magyarországi katolikus egyház újjászervezését elősegítette az általa összehívott 1560-i nagyszombati zsinat. Az érsek energikus tettei és az uralkodó támogatása ellenére a rekatolizálási kísérletek ebben az időszakban még nem értek el jelentősebb eredményeket. A jezsuiták már 1567-ben elhagyták Magyarországot, I. Miksa uralkodása alatt pedig sem a protestantizmus helyzete, sem a vallási erőviszonyok nem változtak. Fontos fordulatot hozott azonban a Spanyolországban nevelt I. Rudolf (1576-1608) uralkodása. Az új király nemcsak a spanyol vallási intoleranciát hozta el Magyarországra, hanem a korlátlan abszolutista hatalom megerősítését is. A király és a protestáns rendek közötti első konfliktusok már 1572-ben, a választás idején megmutatkoztak, amikor nemcsak az ariánusok, zwingliánusok és szakramentáriusok elégetését jelentette be, de nem volt hajlandó kihagyni a királyi esküből a Máriára és minden szentekre vonatkozó részt (ún. dekretális eskü) sem. Rudolf a koronázása óta egyre szaporodó konfliktusokban a főpapok és a világi rendek között mindig a katolikus egyház oldalán állt, és erélyesen támogatta annak rekatolizálási törekvéseit. Amikor az 1576. évi országgyűlésen az összes világi rendek (a főurak, a vármegyék és a király városok) panaszkodtak az evangélikus prédikátorokat, nemeseket, jobbágyokat törvénytelenül üldöző és büntető Telegdi Miklós esztergomi vikáriusra, a király mit sem tett a rendek védelmére. A vallási sérelmek ismétlődtek, és két év múlva, 1578-ban az országgyűlés azzal a kéréssel fordult az uralkodóhoz, hogy - mint más országaiban - Magyarországon is törvényesen engedje meg a szabad vallásgyakorlatot. Rudolf erre kijelentette, hogy királyi esküjének megfelelően, ahogyan többi országában sincs vallásszabadság, úgy Magyarországon sem lesz az. Erős harc alakult ki a 80-as években az új, gregoriánus naptár ügyében is, aminek használatát - a Julianus naptár helyett - XIII. Gergely pápa 1582-ben rendelte el, de azt a királyi Magyarországon csak 1588-ban vezették be. Az evangélikus lelkészek és a rendek sok helyen tiltakoztak az új naptár bevezetése ellen, s ezzel újból konfliktusba kerültek a királlyal. Sokkal jelentősebb és a protestánsok számára veszélyesebb volt azonban 1586-ban Rudolf másik tette, a jezsuiták újbóli meghívása az országba, amelynek hátterében egy magyar főpap, Draskovich György kalocsai érsek állt. A király a „Jézus Társaságot" nemcsak meghívta az országba, hanem egyúttal a turóci prépostságot és javait adományozta nekik, ami jelentős gazdasági bázist biztosított további működésükhöz. Az 1586. évi országgyűlésen a rendek hiába panaszkodtak és követelték, hogy a prépostságot egy új prépost kapja meg, a király az egész országgyűlés ellenében erősítette meg saját határozatát. Rudolf a rekatolizációs és korlátlan hatalomra törekvő politikája miatt a legfőbb állami hivatalba kizárólag vagy az idegeneket, vagy hazai katolikusokat nevezett ki. így uralkodása alatt nemcsak a kamarai elnöki pozíciót, hanem más magas tisztségeket is többnyire a főpapok kapták. 1601 -ben a húsztagú királyi tanácsban a hat világi személy mellett tizennégy püspök tevékenykedett. A király el Ienreformációs politikája a század vége felé felerősödött és a tizenötéves háború alatt több kisebb, helyi konfliktushoz vezetett. A PROTESTÁNS VALLÁSSZABADSÁG KÉRDÉSE A FELKELÉSBEN A 16. század utolsó éveiben I. Rudolf új törökellenes háborút kezdett, amelyben Báthory Zsigmond erdélyi fejedelemmel és a román vajdákkal szövetségben nemcsak az oszmán hatalom megtörésére, hanem a régi Magyarország egyesítésére törekedett. A tizenötéves háború viszont másképpen alakult, mint ahogyan a császár Prágából tervezte és a kezdeti katonai sikert vereségek és a török uralom új előretörése váltották fel. A sok ezernyi császári hadsereg elárasztotta az országot. Basta és más hadvezérek zsoldos katonái dúltak, pusztítottak, raboltak és erőszakoskodtak 33