A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2005 (Debrecen, 2006)
Néprajz, kulturális antropológia - Szabó Anna Viola: Lukács Juliska ruhái
amit személyükhöz kapcsol a közvélemény. Volt, aki jobban értett ehhez az ízlés- és véleményalakításhoz másoknál: Blaháné például tökéletesen tisztában volt a reklám abbéli szerepével, hogy az alakításai és személye által keltett mámoros rajongást felszínen tartsa és készpénzre válthassa. Gondy Károlyhoz írt levelében például arra szólítja fel a debreceni fényképészt, hogy a nála készült felvételekből mindenképpen küldjön a pesti Sárkány és Hatschek kirakatába, hiszen az mindannyiójuknak remek üzlet lesz elsősorban persze neki magának. 1 ' S jól tudta, hiszen „Budapesten alig akadt ezidőtájt kirakat, amely előtt a nap bármely szakában többen időztek volna el, mint a Sárkány műkereskedés előtt" 12 . Pálmai Ilka, a Népszínház operett-dívája pedig a sikergyártás modern eszközeinek tudatos és okos használatával „csinálta meg" a maga alakját: a sztárt. „Nagy lábon él: külön kis palotában lakik (...). ízléses fénnyel öltözködik, s ö diktálja a legújabb párizsi divatot a Lipót-város milliomos asszonyainak. A színházhoz fiakeren jár, de az Andrássy-út faburkolatán maga hajtja végig nemes traberjeit - s ez már szinte hozzátartozik Budapest nagyvárosi képéhez. így lesz hamarost „alakká", akit mindenki ismer, akiért bomlik a férfivilág, akit szapulnak s utánoznak a nők: akiről egyre beszélnek és írnak, mert mindig tudnak róla valami újat, érdekest, valót vagy pletykát. (...) Tehetség legyen, aki ennyi reklámot elbír." 3 " 1 * Pálmai Ilka fogatával megérkeztünk oda, ahová tartottunk, hogy az utca, a kirakat, a fénykép és az albumok után most sort kerítsünk a színházra is, mégpedig elsősorban a tömegkultúra édesgyermekét, az operettet föltápláló Népszínházra - hiszen itt játszott hősünk, Lukács Juliska is. A Népszínház színészei megnyitásától, 1876-tól kezdve még az átlagosnál is nagyobb népszerűségnek örvendhettek hiszen a Népszínház a tiszta szórakoztatás jegyében épült, a Nemzetiből kiebrudalt népszínmű, később az operett hajlékául, ahová a közönség nevetni és vigadni járt, s a színészek - élükön Blahánéval - maximálisan ki is elégítették ezt az igényt. A Népszínház fénykorában, az 1890-es évekig, ha valaki igazi népszerűségre vágyott, mind ott akart játszani, s ha egyszer bekerült, „ragaszkodik Budapest tagadhatatlanul legnépszerűbb színházához. Ez áll az érdeklődés homlokterében, ide járnak legsűrűbben, és innen lehet a legkönnyebben férjhez menni. Nagyban elősegítik a vásárt a színház szépeinek a kirakatokban Blaha, Pálmai, Hegyi köré csoportosított arcképei, melyekkel az ifjú Strelisky Sándor iparművészete hódít nekik udvarlókat - s magának kuncsaftokat. Szívesen jön hát, akit hívnak. S nehezen távozik, akit sorsa másfelé vezérel."' 4 Igen, a Népszínházban a primadonnák köré lehetett csak csoportosulni - s csak szépség tekintetében lehetett velük harcba szállni: minden másban ők voltak a főszereplők - a színpadon és a korzón egyaránt. Blahánéval a színpadon lehetetlen versenyezni, s nemcsak a saját szerepkörében. Ha valakivel együtt játszik, az nehezen érvényesül mellette - pedig nem direkt csinálja, de a közönség csak őt látja - hiszen miatta jár el színházba. így hát, ha „művészetével", személyiségével, népszerűségével nem is lehetett felvenni a versenyt, fel lehetett venni a ruhatárával. Ha „kedvességével", „bájával" nem is, meg lehetett mérkőzni a szépségével. A kirakatversenyt meg lehetett nyerni. Ez az út állott nyitva Lukács Juliska előtt is - hogy ím, visszatérjünk hozzá. Ebben a közegben a drámai szende szerepkörét betölteni - meglehetősen hálátlan feladat. A közönség soha nem emlékszik a naivára, legyen az bármilyen tehetséges. Lukács Juliska próbálkozik ugyan derekasan, de kevés a neki való szerep, inkább lenne a Nemzeti Színházban a helye. Népszínművek szomorú, megcsalatott hősnőit játssza Blaháné mellett, polgári színmüvek arisztokratáit, mellékszerepekben. Sardou nagy sikerrel, nagy szériában játszott darabjában, a 3 I Blaha Lujza levele Gondy Károlynak. DIM K.X.76.128. 1. 32 Szilágyi Gábor: Magyar fotóművészet története. Bp., 1996. 228. 33 Vci-(C2(>6-2()7. 34 Verő, 217. 329
